A péntek reggel induló repülőgép áldozatainak száma százhetvenhárom. Ebből hetven még beazonosíthatatlan; egy túlélőt viszont találtak, aki a sokkhatás miatt egyenlőre beszámíthatatlan. A gép leszállás előtt tizenhárom perccel esett bele a Földközi...
Sziasztok! Ezennel útjára indítom legújabb történetemet, ami az eddigiektől eltérően napló formájában játszódik, ráadásul két cselekményszál van, amire a bevezetőben választ is kaptok, hogy miért. Valamint csináltam egy kedvcsináló előzetest is a történetről, amit valamiért nem engedett a Wattpad feltölteni ide :( Ha valakit érdekel, nyugodtan írjon rám privátba és találok rá megoldást, hogy át küldjem. Mást nagyon nem terveztem mondani, úgyhogy kellemes olvasást minden ide tévedtnek!
A péntek reggel induló repülőgép áldozatainak száma százhetvenhárom. Ebből hetven még beazonosíthatatlan; egy túlélőt viszont találtak, aki a sokkhatás miatt egyenlőre beszámíthatatlan. A gép leszállás előtt tizenhárom perccel esett bele a Földközi - tengerbe. A repülő fekete dobozát szombat délben találták meg, illetve egy utas naplóját. Az ügyben - hogy miért zuhant le a repülő - még nyomoznak. - írják az újságok.
Egy légiutas - kísérő, egy bőrkötéses napló és egy történet egy fiatal nőről, aki élete lehetőségét nem akarta veszni hagyni. De talán végül épp ez okozta a vesztét?
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Részletek:
"- Nem, nem, nem! - szorította össze szemeit az alkalmazott erősen. Nem akart vissza emlékezni arra a szörnyű napra. Legszívesebben kitörölte volna az emlékezetéből az egészet úgy ahogy van. Sőt, ha jobban bele gondolt, akkor felszállnia sem kellett volna a járatra. Hallgatnia kellett volna az édesanyjára, amikor azért ócsárolta, hogy veszélyes szakmát választott."
"- Nem tudom miről beszél, de a mondandómnak nincs köze Yamilához. Amit most megosztok Önnel, az kizárólag magát érinti. - rázta meg a fejét értetlenkedve.
- Kizárólag engem? - nyeltem egy nagyot, ez nem hangzott túl jól."
"- Kisunokám miért nem szóltál, hogy haza jöttél? - ölelt meg a nagyi. - Mi a baj, csak nem költözöl? - nézett a szemembe ijedt arccal, amikor meglátta az előttem heverő utazótáskát. - Várjunk csak, még nagyon korán van! Ugye nem? Csak nem kirúgtak? - ősz haja egy kontyba volt fogva, mint mindig és a sötétzöld otthonkájában úgy nézett rám, mint aki elkapott valami fertőző betegséget."
"- Túl sok szappanoperát nézel, de ne felejtsd el, hogy a való életben nem történnek ilyen dolgok!"
"- Már fél órája itt pityereg. - köpött be a nagyi.
- Nagymama!
- Most meg mi az? Nem fogom itt ápolgatni a szívedet, amikor titkolsz előlünk valamit. Azt el is felejtheted! - rázta meg a fejét rosszallóan. - A kisasszony nagyon serényen pakolgatott a bőröndjébe befelé."
"A férfi megtörölte izzadságtól ázott homlokát és szemöldökráncolva meredt a lapokra. Sajnos a víz miatt nem tudták megmenteni az összes oldalt, így volt olyan is, amelyik olvashatatlanná vált, mint az elkövetkezendő is."
"Nagy nehezen, de találtam végre telefonálási lehetőséget és miután be pötyögtem az otthoni telefonunk számát, várakoztam, hogy valaki fel vegye. Pár másodperc várakozás után sikerrel jártam.
- Nem veszünk semmit! - hallatszott a vonal másik végéről felmenőm hangja."
"- Szeretlek titeket! - csordult le egy könnycsepp az arcomon, amit egyből le is töröltem
- Mi vida, mi is! - köszönt el és ezzel egyidőben megszakadt a vonal."
"- Én is Máltára repülök. Mexikói vagyok, a fővárostól nyugatra élek egy nagyvárosban. Mindegy ezt nem értem miért osztottam meg. Az a lényeg, hogy egy cégnél dolgozom és engem küldtek egy megbeszélésre, mert akit küldtek volna valamiért ki kellett rúgni és rám esett így a választás. Egyébként nyugodtan tegeződjünk! Juj bocsi, iszonyúan sokat tudok beszélni!
- És ahogy látom gesztikulálni is. - utalt arra, hogy éppen hevesen mutogattam mesélés közben. Hoppá."
"-Mija! Zene füleimnek! Végre találtál magadnak valakit és nem kell attól félnem, hogy dédunokák nélkül maradok!
- Na de nagymama! - védtem magamat azonnal.
- Most meg mi az? Tudod néha eléggé elszomorító tud lenni, hogy a többi veled egykorú bulizik meg ki tudja mit csinál, neked meg az a legnagyobb gondod, hogy sírj a televízió előtt egy kitalált szereplő életéért aggódva."
"Én hittem benne. Teljes mértékben. Éppen ezért vettem komolyan azt is, miután csukott szemmel erősen koncentráltam, hogy nem mondok a kívánságomról semmit, különben nem fog megtörténni."
"- Köszönöm! Ezzel nagyon sokat segített nekünk. - felelte őszintén Gwilym. Mostmár csak arra várt, hogy megtudja mi minden van rajta a fekete dobozon. - Szerintem végeztünk is."
ELŐRE IS SZERETNÉM LESZÖGEZNI, HOGY ÉN MÉG NEM ÜLTEM REPÜLŐN, EZÉRT BÁRMILYEN OLYAN DOLOG, AMI A VALÓ ÉLETBEN NEM ÍGY MŰKÖDIK CSUPÁN EMIATT NEM ASZERINT VAN ÍRVA. ÉRTEM EZT AZ ÁTSZÁLLÁSRA STB...
