Emlékezz Rám |Draco Malfoy|

𝟙.| Kisfarkas

- Hope! Készülődj!- kiáltott fel apa az emeletre. Nekem se kellett több hiszen hallottam a hangján, hogy feszült. Biztos a nagybátyjáimmal kaptak össze valamin ismét. Kikeltem a puha ágyamból és neki álltam készülődni. Ma megyek vissza a Roxfortba. Nagyon várom, hiszen hiányoznak a barátaim.
Az asztalomon egy levelet találtam, elolvastam kitől jöhetett. Luna Lovegood. A legjobb barátnőm, az ő háza a Hollóhát, én is abba a házba tartozom ezért tényleg nagyon jól ismerjük egymást. Nagy izgalommal nyitottam ki a levelet. " Kedves Hope! Alig várom, hogy újra találkozhassunk! Nagyon hiányzol már! Remélem jól telt a nyarad! Nekem elég izgalmas volt, majd a suliban lesz miről beszélgetnünk! Hallottad, hogy Harryt egy Dementor megtámadta? Kiakarják csapni a suliból, na hát ez aztán nem semmi. Nem értem mire ez a nagy felhajtás, hiszen csak megvédte magát, de mikor felpuffasztotta a nagynénjét akkor meg semmit sem mondtak vagy tettek volna. Minisztérium, ahj. Na de mindegyis, majd Harry mesél mi történt a Minisztériumban. Nem sokára találkozunk! Puszi, Luna."
Mosolyogva tettem el az egyik fiókba a levelet. Bepakoltam a poggyászba és siettem is le reggelizni. Apa jó reggelt puszival köszöntött. Úgy látszik megint elfelejtette, hogy már 16 éves vagyok de még mindig úgy kezel mint egy 12 évest. Vitát erről különösen nem nyitottam sosem, jól esett a törődése.
A reggeli mellé szokásosan a kis Bourbon Whiskey-met ittam. Muszáj ezt innom hiszen csillapítja az éhezést, bár nem nagyon kell úgy tennem mintha olyan rossz lenne az íze. Ilyen ez a vámpír élet, éhezés az ember vérre egyszerűen nagyszerű.

-Hope, fél óra múlva indulunk!- szólt apa miközben reggeliztünk.

- Rebekah és Elijah illetve Kol hol vannak apa?- kérdeztem tőle.

- Akadt egy kis dolguk ma reggel.- szűkszavú választ adott.Valami rossz dolog történt, amibe megint nem avatnak bele..Remek.

- De ugye az állomásra kijönnek?- néztem rá aggódva.

- Remélhetőleg, Hope.- hát ez nem volt túl meggyőző..

-Jó reggelt!-ült le Freya nénikém az asztalhoz.

-Jó reggelt!-mosolyogtam rá.

-Hogy aludtál az éjjel kincsem?

-Őszintén szólva aludtam már jobban is, de azért köszönöm! Neked milyen volt az estéd?

-Nekem sem telt a legjobban az éjszakám-pillantott megvetően apára, aki nagyot nyelt és felállt az asztaltól nagyot nyelve. Zsebéből elővette telefonját s a teraszra sietett.

Freya fejével bicentett, hogy menjek hallgatózni nyugodtan. Megmosolyogtam és sietősen apa után lépkedtem.

-A Minisztériumban? Mit kerestek ti ott?-hallottam apám mérges hangját.

-Nem, nem az lehetetlen!

-Nem fogom a lányomat ismét a közelükbe!

-Nem érdekel a jóslat Elijah! Amíg én életben vagyok a lányom a közelébe sem kerülhet annak a családnak többé! Téma lezárva!-nyomta ki feszülten apa telefonját.

Mi történhetett? Milyen család? Sőt inkább milyen jóslat?

                      -𝓴𝓮́𝓼𝓸̋𝓫𝓫 -

Az állomáson siettem át a 9. és a 10. vágány közé, hogy a 9 ¾ vágányra érjek. Rengetegen voltak, sok kis aranyos elsős, ismerős évfolyamtársak és idősebbek. Megmosolyogtattak minket apával az ifjú diákok, mindkettőnknek eszünkbe jutott az első utazásom a Roxfordba elsősként.
《 - Apa siess már, lefogjuk késni a vonatot!- kiáltottam rá apára.
- Hope ne fuss ilyen gyorsan, eleshetsz!- kiáltott vissza. Odaértünk a vonat elé pár méterre és búcsúzni kezdtünk egymástól. Ott volt Rebekah a nagynéném, illetve Kol és Elijah a két nagybátyjám. Nálunk nem olyan módi a búcsú-puszi. Hiszen mi "kemények vagyunk".. Az ősi család. Nem szabad sírni, se nagyon elérzékenyülni. Nem mutathatjuk gyengének magunkat, így könnyü prédák lennénk.
- Vigyázz magadra Hope! - zárta le a búcsúzást apa.
- Ti is vigyázzatok magatokra! Szeretlek titeket! Majd küldök baglyot! Sziasztok!- kiáltottam a családomnak miközben szálltam fel a vonatra nagy büszkén.》

-Nem most volt igaz?- kérdezte nyugodtan, mosolyogva apa miközben rám nézett.
- 5 éve volt. Nem kis idő. - válaszoltam mosolyogva.

-Hope-nézett rám komoran.
-Tégy meg nekem valamit! Válogasd meg kikben bízol meg! Rendben?

-Igen apa-mosolyogtam rá halványan.

- Siess fel, különben lekésed a vonatot kisfarkas! - mondta nekem, láttam rajta hogy könnyezik. Nem tudom mi van ma a családdal, hiszen minden évben kiszokott jönni mindenki. Apa pedig könnyezik. Sose könnyezett, még az első vonatra szállásomnál sem. Valami történik amibe nem akarnak belevonni.
Viszont jól esett hogy apa így hívott... "Kisfarkas", anya beceneve volt.
-Vigyázzatok magatokra apa!- köszöntem el remegő hanggal.
Direkt mondtam többesszámban, hiába nincsenek itt a többiek. Viszont anya emléke miatt, a sírás kerülgetett.
-Vigyázz magadra Hope!- kiáltott utánam apa. Miközben sétáltam a vonat felé.
Utóljára intettem neki. Majd felszálltam végre a Roxfort Expresszre.

Sziasztok!
Remélem mindenkinek tetszett az első része a történetnek!
Ez az első "könyv" amit írok, és nagyon izgulok emiatt! Ha bármiféle hibát találtok, kérlek jelezzétek nekem!
Köszönöm, hogy elolvastad!
További szép napot kívánok nektek!☺