Kék és Fehér

Titkok és feltételezések

- Na jó most már mindenki tudja hol lakok vagy mi történt? Ahogy emlékszem egyikőtöknek  sem említettem nem mintha veled annyit beszéltem volna úgy általában - néztem Márkra csak úgy hozzáfűzés képpen. Ő viszon továbbra is csak az újonnan érkezőt nézte láthatóan nemsokára leteremteni készült, amire nem is kellett sokat várni.

- Te idióta! Mégis mennyit kotyogsz te el ennek itt? - intett felém hanyagul, miközben továbbra sem nézett rám - tudod te ez milyen veszélyes he? Bele se gondolsz a következményekbe? Elegem van már a magánakcióidból! Inkább menj haza és felejtd el ami itt történt, hidd el jobban járnál vele.

Mit sem foglalkozva azzal, amit Márk a fejéhez vágott ő csak közelebb jött hozzánk és a lábam felé sandított, ahol ott pihent a fehér kis cicus érdeklődve mi történik itt.

- Kiara te mit keresel errefelé?

- Na várj Kiara? - nézte már minenki a kis apróságot. - Oké mi folyik itt?

Itt mindketten felnéztünk az igencsak indulatos volt osztálytársammal, de csak nem nézett egyikőnkre sem csak egymást nézték ezek szerint Kiarával és úgy tűnt nem is nagyon érdekli miről beszélünk.

- Rico az ég szerelmére mondj  már valamit!

- Szerintem te is tudod mit jelent az amit most látsz - itt nézett csak fel, hogy végre megszólaljon - ha Kiara itt van az azt jelenti, hogy már elkéstél azzal amit szerettél volna intézni. Tudod a szabályokat. Már nem...

- Be se próbáld fejezni! Ez most más... Nem sodorhatsz csak így veszélybe embereket érted, amit mondok vagy ki kell mossam a füled is, hogy végre felfogd?

- Ezt nem itt kéne megvitatni előtte azt ugye tudod? - itt az enyhén kifejezve sokkolt személyemre nézett, amit Márk is követett és egyből felismerés csillant a szemében és ha kelletlenül is, de elhallgatott. Fogalmam sem volt mit mondhatnék tekintve, hogy fogalmam sem volt miről beszélnek, hogy mi lehet ilyen veszélyes.

- Most mégis miről van szó? - kérdeztem alig hallhatóan.

- Ahhoz neked semmi közöd értesz te engem? - kiáltott rám egyből volt iskolatársam - Élj csak a saját világodban, de minket hagyj békén a jogtalan kérdéseiddel... - maszírozta meg ismét a halántékát.

- Azért nem kéne ilyen durván bánnod vele, hiszen tudod, hogy ő másképp nőtt fel, mint mi.

- Na ez meg a másik... pont ezért nem kellett volna beavatnod őt... hiszen nem közénk való és meglehetősen hirtelenharagú egy teremtés - fintorodott el egyből, ahogy rámnézett.

- Állunk csak meg egy pillanatra... - kontráztam egyből - ki volt az, aki azért jött ide, hogy leordítsa a fejemet? - vágtam a fejéhez egyből.

- Nicsak ki beszél! - nevetett fel gúnyosan - te vágtad hozzám azt a nyamvadt poharat is ok nélkül nem emlékszel? - kiáltott rám.

- Szóval itt tartunk... - húztam össze a szemöldökömet - Az lehet, hogy egy kicsit elszaladt velem a ló, de akkor sem mondhatod, hogy ok nélkül, mivel te voltál, aki kiprovokálta az egészet...

- Srácok nyugi... - próbálkozott Erik egy kicsit bizonytalanul próbálva megszakítani a veszekedést.

- Jó tudod mit? - mézett rám Márk a megszólalással mit sem foglalkozva, mikor is érdeklődve néztem ezúttal mit vág hozzám - Ha ennyire bele akarod keverni magad felőlem rendben, de ne mond nekem, hogy nem szóltam! Nem, hogy örülnétek, hogy segíteni próbálok mielőtt megtörténne a baj... - ciccegte maga elé miközben indult volna, de még vissza fordult - Ja és csak, hogy tudd - fordult Erikhez - nem vállalok érted felelősséget ha bajbakerülsz.... jól gondold meg mit csinálsz.

Itt aztán lemondóan nézett, majd elfordult és ezúttal tényleg elment a fejét kissé lógatva. Nem egészen értettem mire célzott, de mivel a többit sem tudtam min akadhatott ki nem lepődtem meg ezen sem, hogy ötletem sincs mi folyik itt. Csak néztem utána és próbáltam felfogni mi is történt az imént és miket mondtak vagy vágtak a másikhoz. Ebbe a cselekvésembe az hozott megszakítást, hogy egy kezet éreztem a vállamon. Egyből visszatértem a valóságba és felnéztem a tulajdonosára.

- Minden rendben? - kérdezte szomorú, kissé sajnálkozó szemekkel.

- Ja.. igen, persze. Csak kicsit elgondolkoztam ne haragudj - vakargattam meg a tarkómat zavaromban.

- Ez teljesen normális reakció, ha ennyi információ ér rövid idő alatt... - kezdte el kifejteni mire felnevettem.

- Igen, tudom - nevettem tovább.

- Jó ne haragudj - hagytam abba a nevetést letörölve azt a könnyet ami kicsordult közben a nevetéstől - nem akartalak megszakítani tényleg. Egyszerűen csak annyira abszurd a helyzet tudod - küldtem neki egy mosolyt.

- Egyébként hogyhogy idejöttél? Azt tudom mostmár, hogy Márk mit szeretett volna, de a te indokodat még nem tudom - néztem rá olyan érdeklődve ahogy tőlem kitellt ebben a pillanatban.

- Hát az igazi oka az, hogy éreztem, hogy valami baj van és amilyen gyorsan tudtam jöttem, de ha már itt vagyok akkor már el is mondhatom, hogy milyen feltételezésre jutottam a mi kis kutatásunkban - itt éreztem, hogy felcsillan a szememben az a sok kíváncsiság.

- Mit tudtál meg? - kérdeztem és már majdnemhogy toporogtam izgatottságomban, hogy mit fog mondani.

- Hát... igazából nem biztos semmi sem, de... - itt szünetett tartott és kereste a szavakat ezzel mégtöbb idegességet keltve bennem - lehetségesnek tartom, hogy te nem vagy ember, vagy nem teljesen ember...

- Hogy micsodaaaa?? - esett le az állam azonnal. Na erre nem számítottam...