You're my scandal (Larry Stylinson)

Tizennyolcadik

Louis

December huszonharmadikán a telefonom csörgésére kelek. James az. Fáradt nyögés kíséretében kelek ki az ágyból, hogy a szemeimet dörzsölgetve hagyjam magára a még békésen szuszogó Harryt. Gyönyörű, amikor alszik. Mindig gyönyörű, de ilyenkor, amikor göndör fürtjei szétterülnek a párnán, aminek lenyomata az arcán piroslik, amikor félmeztelen testét csak egyetlen vékony takaró fedi, az is csak a csípőjétől, amikor hosszú szempillái fehér arcára ereszkednek és homloka nem ráncolódik a stressztől és a kétségbeejtő gondolatoktól...A hasamban életre kelnek a kurva lepkék. Utálom ezt a kifejezést, lányos és gyerekes és semmi értelme, mert hogy kerülnének lepkék a hasamba, de ez az, amit érzek. Utolsó lágy puszit nyomok elnyíló ajkaira, míg a konyhába indulok kávét főzni. Mellette maradnék, de nem akarom felkelteni és aggodalmaskodással tölteni a reggelt.

- Igen? – szólok bele álmosan, de az ügyvédem idegbeteg hangja még azelőtt fölkelt, mielőtt egyáltalán felrakhatnám a kotyogóst a tűzhelyre.

- Nem felejtettél el közölni valamit, Louis? – morogja, pedig nekem semmi nem jut eszembe hirtelen. A dühe valamiért csak fokozódik, amikor ezt neki is megmondom – Hogy a Styles kölyök a házadban él? – üvölt velem hajnali fél kilenckor, és ó! Ja hogy azt a valamit.

- Teljesen kiment a fejemből – dörzsölöm a tarkómat – Nézd, ez az egész csak a karácsonyi szünetre szól, amíg nem beszél az apjával. Egyelőre per sincs, csak az iskolai fenyegetések, és a távoltartási benyújtása, de még arról sem döntöttek. Nem veszélyes...

- Nem veszélyes? Nem veszélyes! – kacag fel hitetlenkedve, a hangjából ítélve az őrület határán – Tommo, a gyerek akit állítólag megerőszakoltál, a házadban él! Veled! Kettesben! Miközben az apja egy kurva nagy pert készül a nyakadba akasztani néhány napon belül! Szerinted ez tényleg nem veszélyes? Akkor mi számít neked veszélyesnek, mesélj kérlek!

- Oké, oké, hé! Nyugodj le! – szakítom félbe amikor hatalmas levegőt vesz, hogy folytassa a szidalmazásomat – Ha úgy nézzük, ez csak a mi igazunkat támasztja alá. Harry itt van, mert nem érzi biztonságban magát az apjával azok után, amik történtek. Ez így is van. Velem lakik, mert nem fél tőlem, mert nem bántottam, ellentétben Styles-szal, aki ha hazamenne biztosan kinyírná.

- Aham, igen. Vagy Harry ott él, mert a szeretőd, ami ugyebár szintén igaz, nem megy haza, mert mérges az apjára amiért le akarja csukatni a szexpartnerét és várj, a gyámügy szerint ki lesz itt a rosszfiú? Az aggódó apa, aki tárt karokkal várná haza a fiát a szeretet ünnepére és mindent megtesz, hogy felkutassa, vagy a pedofil tanár bácsi aki konkrétan elrabolta őt? Nehéz kérdés, Louis, te kinek hinnél, ha meglobogtatnának a szemed előtt néhány milliót jutalomból?

- Baszki, erre még nem is gondoltam – sóhajtom elkeseredetten, mert a másik szemszögből a szénám igazán szarul áll.

- Persze, hogy nem gondoltál, cseszd meg! Ezért vagyok az ügyvéded, ezért fizetsz és ezért nem kéne kurva titkokat tartanod előttem! – csap le egy utolsó, megsemmisítő ütéssel.

- Ne haragudj! Eszembe se jutott, tényleg annyira normálisnak tűnt ez az egész, hogy fel sem merült bennem, hogy bizonyíték lehet...Ki mondta el? – vonom össze a szemöldököm gyanakodva. Ha más is tudja...

- Liam hívott, hogy van-e kedvem holnap átmenni és megünnepelni a szülinapod, ahogy régen tettük, tudod mielőtt engem kihagytatok a bulikból – hadarja sértődött hangon, de tudom, hogy igazából nem haragszik – Ide terelődött a szó és valahogy megemlítette csak úgy mellékesen. Neki is gratulálok, ha ekkora szája van.