The one-night affair. Love or business? (Toto Wolff fanfiction)

98

98.rész

A beszélgetés csendesen mederben folytatódott. Geri mesélt az új koncertjeikről Chris meg a házfelújításról. Lassan nagyon későre járt, és mindannyian fáradtak voltunk, így a páratlan páros udvariasan távozott. Toto a kanapén ült és a szemét dörzsölte, a srácok pedig a konyhában tettek rendet.

- Hagyjátok majd én elmosogatok.

- Megcsináljuk. – pillantott fel Rosa - Pihenj te is, elég nyúzott vagy.

- Csodálod? – vettem ki egy sört a hűtőből.

- Ezt hová? – kérdezte Ben feltartva egy megtörölt tányért.

- Bal felső szekrény.

- De tényleg nem kell helyettem...

- Hagyd őket. – feküdt le a kanapén az osztrák.

Oda sétáltam és mellé ültem.

- Mi a baj?

- Nem vagyok túl jól. – fogta a fejét.

- Lázad nincs. – tettem a kezem a homlokára.

- Szédülök, és gyenge vagyok.

- Menjünk át a hálóba, gyere.

- Most nem... Később... - hunyta le a szemét.

- El fogsz aludni...

- Nem... - de már motyogott, és fél perccel később már aludt. Egyenletesen szuszogott.

- Apa, mit akkor... - kezdett bele Ben de rá csittegtem.

- Elaludt. – mondtam halkan, és a hálóból kihoztam neki egy plédet.

- Még nem láttam ennyire kimerültnek. – jött oda Rosa.

- Hagyjuk pihenni. – ültem le a kanapé végére Toto fejéhez – Itt maradok vele, menjek lefeküdni. Délután elmegyünk veszünk nektek ruhákat és remélem megnézünk pár házat, ami ma nem jött össze. Napközben mit fogtok csinálni? Bementek apátokkal a Mercedeshez?

- Ha muszáj... - húzta a száját Ben.

- Nem muszáj. Velem is jöttek a Red Bullhoz. Vagy adjam oda a kártyám és egyedül vásároltok magatoknak cuccokat? Nem tudom nálatok mi a szokás. – néztem rájuk fürkészően.

- Mikor végzel?

- Négy körül.

- És ha míg addig csak plázáznánk és elmennénk moziba? – vetette fel Rosa.

- Jó ötlet. Legalább pihentek egy kicsit. Nincs nálam font, de majd reggel veszek fel készpénzt valahol, és hazaugrom.

- El is vihetnél minket. – vetette fel óvatosan Rosa.

- Örömmel, de az én kocsim kétszemélyes. – mondtam kínosan mosolyogva – Viszont hívhatok egy Ubert, elmegyek veletek a központba, aztán haza és be a gyárba. Este meg értetek ugrunk apátokkal. Az ő kocsija családbarát. Vagy inkább délután mégis hazajönnétek? Akkor viszont odaadom tartalék kulcsom.

- Te tényleg őrülten szervezel. – sóhajtott fel Ben.

- Persze. – mosolyogtam rájuk.

- Amúgy nem kell pénzt adnod. Nekünk is van. Meg apa szokott adni.

- Mert szerinted olyan állapotban van, hogy eszébe jut? – böktem Totora aki aludt – De a kártyám is odaadhatom tartaléknak, ha mégis ruha vásárlás is lesz.