The one-night affair. Love or business? (Toto Wolff fanfiction)

99

Hosszú percek teltek el így.

- Hazajössz velem? - kérdezte halkan. Átváltott óvatoskodásra. Felpillantottam.

- Később. – idegesen lehunyta a szemét, éreztem, hogy minden izma megfeszül.

- Fejezzük be ezt pszichológ...- nem hagytam, hogy befejezze a kioktatást, és szenvedélyesen megcsókoltam.

- Később... - motyogtam miközben a kezem a pólója alá csúszott, ő pedig a nyakamat csókolta.

Neki löktem a falnak, hozzá dörgölőztem, a kezei már a fenekemet markolták. Szorosan egymáshoz simultunk. Kigomboltam pár gombot az ingén, és a vállánál fogva és a fején keresztül kezdtem lehúzni, amikor az egyik felső ingzsebből valami kettőnk közé esett. Az összeérő csípőnk tartotta meg a kis kerek műanyag narancssárga fehérkupakos fiolát. Toto már nyúlt én érte, de gyorsabb voltam. Megfordítottam, és ahogy megláttam a címkét, azonnal felpillantottam az osztrák szemébe, aki láthatóan ideges lett.

- Ez mi? – mutattam fel.

- Semmi, add ide. – akarta kivenni a kezemből, de elhúztam.

- Semmi? Egy gyógyszer.

- Sean írta fel, egy enyhe... - kezdett magyarázni hadonászva, és közben próbált a szemembe nézni, legalábbis úgy tett.

- Enyhe mi? Sean szerdán azt mondta nem szedsz semmit! – támadtam neki mert tudtam, hogy hazudik, és közben a flaskát ráztam – A felirat szerint harminc darabnak kellene benne lenni, de alig van benne pár szem!

- Ez csak egy fél doboz, hogy... - hadovált zavartan és kissé dadogva, ez volt az a pont, ahol felpofoztam, amin megdöbbent.

- Azt hiszen nem tudom, mi az Adderall?! – ordítottam az arcába és elsápadt - Ez amfetamin baszd meg! Kurva drog! Kibaszottul felpörgeti az agyad, meg a szervezeted, hogy állandóan toppon tudj melózni!

- Ena én... – és újra pofon vágtam.

- Mióta szeded ezt a szart? Halljam! – mire megpróbált magára pókerarcot erőltetni, és összeszorította a száját akár egy gyerek, akit hazugságon kaptak, aztán lefelé nézett a padló felé – Halljam! – de meg sem szólalt – Mióta Toto?! – az álla alá nyúltam és felemeltem a fejét – Gyerünk! – kiabáltam, de a tekintetét oldalra fordította – Mióta Niki meghalt? – megrebbent a szeme – Szóval több mint egy éve! – újra megütöttem amit sztoikusan tűrt - Takarodj innen és vidd magaddal ezt a szemetet is! - vágtam hozzá az üveget, ami a földön landolt mert a karjával hárította.

Egy hosszú pillanatig egymás szemébe néztünk.

- Már nem szedem... - mondta nagyon halkan – Vasárnap óta nem... Addig is csak időszakosan kellett, amikor úgy éreztem a fejemre omlik az egész...

- Jézusom! Be voltál drogozva és erre még kaptál egy másikat is?! – túrtam idegesen a hajamba és elfordultam – Úristen!! – le kellett ülnöm az ágyra.

- Tudom... - a padlót nézte majd felpillantott - Olcsón megúsztam, de nagyobb baj is letett volna... - az arca komoly volt.

- Bele is halhattál volna te öntelt fasz!!

- Tudom...

Kezdett összeállni minden a fejemben, a hisztik, a hangulat ingadozások, a totális kimerültég, a mély alvás, a szexre való rápörgése, minden.

- Te drogfüggő vagy. – mondtam egyszerűen és hitetlenkedve.

- Nem én...

- Ez tény! - kiabáltam felpattanva az ágyról - Te drogozol! Nem is kicsit, és nem is keveset! Mennyi bogyót szedtél be naponta? Hármat? Négyet? Ötöt? Azért vagy ilyen állapotban mert a kurva nagy egód és arroganciád mellé, kezd szétesni a személyiséged is! Mióta nem szeded, a mellékhatások jelentkeznek! Átmentél mániákus, dekoncentrált idegroncsba! Erről van szó! Jézusom. – túrtam megint a hajamba - Hogy lehetek ilyen hülye? – tettem fel a költői kérdést hangosan, miközben lehunytam a szemem, és visszarogytam az ágyra, a térdemre támasztottam a könyököm, az arcom meg a kezembe temettem. Felsóhajtottam, és a szememet nyomtam, hogy ne sírjak. – Hogy lehetek ilyen idióta picsa, hogy megint bedőltem? – mondtam halkan.