Egy elhagyatott elmegyógyintézetbe zárva

7.rész

Hogy őszinte legyek, kicsit bele éltem magam a dologba. Bár belül egy ponton rettegek hogy örökre itt ragadok, de ez most lényegtelen. Mert végülis 1826 írunk mikor az ,,én valóságomba/ idősikomba'' pedig jóval 2010 fölött. Bár sok ilyen filmet, könyvet láttam olvastam de ez más. Olyan fura egy érzés fogott el... ez az érzés pedig a nyugalom. Valamiért nem úgy aggódom mint a többiek. Mert nem tudom hogy mihez kezdjek a dologgal. Valami októl fogva nem aggódom.
A gondolat menetem az orvos szakítottam meg.
Az időutazásról szoló könyveket a 137 sorba találod meg- nézet rám mosolyogva.
Majd megköszöntem és elkezdtem bolyongani a könyvtárban. Éppen sétáltam a sorokat figyelve mikor éles fájdalmat éreztem a fejembe. Ebben a pillanatban olyan érzésem volt mintha figyelne valaki. Össze szettem minden erőm majd felnéztem. Hirtelen suttogásokat hallottam.A hangon érezni lehetett hogy aki suttog az fél. Megindultam a hang irányába. Mikor befordultam a következő sorra, egyre erősebben hallottam a suttogást. A suttogás egy doboz irányából jött. Oda mentem és ki nyitottam a dobozt. Na hajt a kiváncsiság. Egy nyaklánc volt benne. Volt rajta egy medál ami valójában egy óra volt. Olyan mint az álmomba. Ezen kívül nagyon szép volt. De mindegy.
Felvettem a nyakláncot. Becsuktam a szemem vettem egy mély levegőt majd megindultam a 137 sorhoz. Tele volt időutazással szóló könyvel. Legalább már egy órája olvastam mikor az óra a nyakamba kattogni, járni kezdet. Fura mert az itteni pontos idővolt. Csak lassabban járt. Azokat a könyveket amiket találtam éppen vissza akartam tenni a helyükre mikor észre vettem valamit. Egy pontot ami olyan volt mint egy befalazott ajtó.  A könyveket letettem  az ölemből. Majd végig simítottam a  kezem a falon. Óvatosan felszakítottam a tapétát és kinyitottam az ajtót. Egy poros könyv és egy kulcs volt benne. Ki vettem őket.  A kulcs egy átlagos kulcsnak tűnt. A kulcsot szépen óvatosan elraktam és lefújtam a könyvről a port. Csak egy óra volt rajta a borítón. Kinyitottam és tátva maradt a szám. Minden le volt benne írva arról amit én kerestem.
Ebben a pillanatban lépteket hallottam és becsuktam a könyvet. Felvetem még néhányat a földről majd elkezdtem vissza pakolni. Csak az orvos volt az. Mondta hogy mennyek vissza a szobámba mert későre járt. Csak bólintottam majd a könyvet és a kulcsot( ami még mindig a zsebembe volt) magammal hozva sétáltam az orvos mellet.
Megérkeztem a szobába ahol Panni a és Ricsi némán maguk elé meredtek. Mikor be léptem oda szaladtak hozzám.
- Hol voltál- nézet rám Panni meg Ricsi.
- Könyvtárba- feletem.
- Baszki hallára aggódtuk magunkat- mondta Ricsi.
- Jó bocs- mondtam majd az órát kezdtem piszkálni. Ez feltűnt Panninak.
- Az mi- nézet a nyakláncra.
- Nyaklánc.
- Jó de honnan van???- kérdezte.
Majd mindent elmeséltem nekik.
- Szóval...akkor van egy kulcsunk könyvünk és nyakláncunk.
- Igen- bólogattam vadul.