Rossz srác a szomszédból

28

* A mai nap Noah szemszögéből *

Reggel már hamar ébren voltam. Elég sok doboz még kibontatlanul hevert a raktárban, hiszen nem volt időnk mindent kipakolni a költözés során. Felkaptam kettőt, amin az én nevem volt és bevittem a szobámba. Ahogy kipakoltam belőle, egy csomó kép és emlék bukkant elém. Az utolsó egy kép volt rólam és Zoe-ról a házibuliban, amit még Matt csinált titokban rólunk és csak később kaptam meg. Elmosolyodtam ahogy néztem azt a fotót.
– Kincsem, el kell hogy menjünk egy kis időre! Ha éhes vagy, van kaja a hűtőben. Majd jövünk! – szakította meg ábrándozásomat anya. Egy "rendben" szót lekiáltva válaszoltam. Egy ideig még pakoltam a többi dobozt is, közben zenét hallgatva. Hirtelen a telefonom rezgésére figyeltem fel a zsebemben. Lara volt az és csak annyit írt, nyissam ki az ajtót. Megtéve ezt ő állt a bejárat előtt.

– Szia Noah. Bejöhetek? – kaján vigyorogva kérdezte tőlem.
– Mit szeretnél? – álltam még az útjában. Nem akartam beengedni, őszintén egy szót sem akartam vele beszélni.
– Beszélni szeretnék veled. De elég hideg van kint, úgyhogy beljebb mennénk?
Végül beadtam a derekamat és szemforgatás kíséretében besétált mellettem, majd egyenesen a szobám felé indult, amire én csak felrántottam a szemöldököm.
– Ahj gyere már, úgy csinálsz mintha nem tudnám merre lehet a szobád. – lépett vissza mellém és a kezemnél fogva húzott fel. Nem tudtam mit akar, de nem volt jó előérzetem.
– Tessék, mostmár bent vagyunk. – vettem nagy levegőt. – Elmondanád mit keresel itt? Megbeszéltük, hogy nem keresel többet.
– Tudom Noah, de ez most nagyon fontos. Mikor meghallottam, hogy visszaköltöztetek, mindenképpen beszélni akartam veled, hogy egy szívességet kérjek tőled. Arról lenne szó, hogy készítenem kell egy kisfilmet az egyetem számára és az utcai versenyzés lenne a téma. Ezért szeretném, ha segítenél nekem. Egy szimpla kérés, semmi több. Tisztában vagyok vele, hogy szereted őt, és őszintén örülök is nektek. – felkaptam a fejem az utolsó mondatára.
– Hű. Köszönöm Lara, ezt tényleg sokra értékelem. És persze, szívesen segítek neked.

– Megjöttünk! – hallottam anya hangját a földszintről, majd kicsit később már lépteket is éreztem.
– Baszki! Bújj el Lara, gyorsan a szekrénybe. Nem láthatnak meg! – gyorsan betuszkoltam a lányt a ruháim közé és mire a kopogást hallottam, már az ágyamon hevertem.

* Vissza a történethez *

Másnap felkeltem, majd elővettem egy szürke melegítőnadrágot és egy oversize pulcsit. Ma csak ehhez volt kedvem. Végül lesiettem a konyhába, ahol Tina már serényen készítette a reggelit.
– Remélem szereted a rántottát. – mosolygott rám.
– Mhmm, még szép! – szippantottam mélyen a levegőbe, de a tojás illatán kívül egy ismerős illat is megcsapta az orromat. Később már hang is csatlakozott, hiszen Noah lépkedett lefelé a lépcsőn.
– Jó reggelt Királylány! – köszöntött reggeli hangjával. Egy pillanatra meglepődtem ezért megforgattam a szemem, de végül elmosolyodtam erre a mondatára. Tina elénkrakott 2 hatalmas tányért, ami tele volt szedve a rántottával. Hamar be is lapátoltuk, majd azonnal indult is tovább, hiszen a munkahelyére is be kellett szaladnia.

– Mostmár meghallgatsz? – kérdezte, miközben száját törölte meg a szalvétában.
– Légy gyors Grey. – tettem én is ugyanúgy.
– Tehát. Lara csak egy barát. Semmi több. Azért volt itt nálam, mert megkért, hogy segítsek neki a projektmunkájához, ami az utcai versenyzésről szól. – felemeltem a tekintetemet az övéhez. Most engem néz hülyének, vagy én tényleg az is vagyok? Olyan sokszor hittem már a szavainak és mindig csalódtam. És ezzel csak az a baj, hogy most is hiszek neki.
– És ezért bújtattad el a szekrényben? – kérdeztem felhúzott szemöldökkel.
– Anya ki nem állhatja a lányt, mióta megtudta, hogy elutazott csak azért, hogy visszakapjon. Nem akartam, hogy meglássa itt nálunk. Csak én meg nem tudtam, hogy te fogsz jönni. Őszintén jobban is örültem, mikor téged láttalak meg az ajtóban. – nevetve mosolygott rám. Elpirultam a szavai hallatára. Közelebb hajolt hozzám, kezeit az arcomhoz emelte, amit én bele is fúrtam közéjük. Becsuktam a szememet és csak élveztem az érintését. Ujjaival simogatta az arcomat, majd a hajamat a fülem mögé tette vele, mire én kinyitottam a szemem. Addigra ő már teljesen közel állt hozzám, ajkai az én szememmel voltak egyvonalban, hiszen én még a bárszéken ültem ő pedig felállva onnan mellettem termett. A fülem mögül az állam alá helyezte az ujjait és szokásához híven megemelte azt.

– Soha, senkiért nem dobnálak el téged. – suttogta az ajkaimra. – Megbolondítottál teljesen és nem tudlak kiverni a fejemből. Már első nap is ezt éreztem, amikor elsétáltam melletted a folyosón. Emlékszel, igaz? – mosolygott rám.
Csak bólogattam, hiszen nem akartam belerondítani ebbe a tökéletes beszédbe.
– Higyj nekem, hogy te vagy az, akire szükségem van. Egyes egyedül melletted érzem jól magam.
– Én is. – végül csak megszakítottam némaságomat, mikor nem tudtam tovább magamban tartani, hogy valójában mit érzek.
– Szeretlek. – hallottam szájából ezt a szót, amire annyira régen vágytam. Elmosolyodtam.
– Szeretlek Noah. – suttogtam.
Lecsapott az ajkaimra és hihetetlen boldogság töltött el. Karjaimmal magamhoz húztam, majd beletúrtam fekete kócos hajába. Lassan, de annál több érzelemmel csókolt meg. Elváltak ajkaink és egymás szemét fürkésztük, majd hosszas ölelésbe vont.
– És akkor most hogyan tovább? – kérdeztem az előttem álló fiútól.
– Ahogy már mondtam is Zoe – húzott közelebb magához – veled együtt akarok lenni. És soha el nem engedni. – összekulcsolta az ujjainkat, majd államat megemelve ismét egy forró csókot adott.

Sziasztook! Ne haragudjatok, hogy csak most hozom ezt a részt, eléggé sűrű hétvégém volt, de igyekszem időben hozni ezután a részeket!✨ Hogy tetszik eddig a story? Írjátok meg! 🥰❤️