Emlékezz Rám |Draco Malfoy|

𝟛.| Új tanév kezdete

A prefektusi szobánk egyszerűen gyönyörű volt, szépen be volt már rendezve. A közös nappaliból két hálószobaajtó nyílt ki amint beléptünk a nappaliba Hermionével. Az egyik ajtó címkéjén ott díszelgett a nevem "Hope Andrea Mikaelson". A szoba nem volt túl nagy, sem túl kicsi. Számomra tökéletes volt, gyönyörű lazúrkék és világosabb árnyalatai borították a szoba falait. A szobám egyik sarkából hirtelenjéből nyílt ki egy kisebb ajtó, ami a fürdőt leplezte. Kinézete átlagos volt, hiszen csak fürdésre lesz használva. Le is fürödtünk Hermionével szinte egyszerre. Elalvás előtt beszélgettünk egy jót. Elmeséltük egymásnak, hogy milyen volt a nyarunk. Majd átment Hermione a saját szobájába hogy végre kipihenhesse magát a holnapi napra.

Reggel siettünk le reggelizni. A szemeimmel nagyon kerestem a drága barátnőmet az asztaloknál a nagyteremben. Majd mikor megláttam, mögé lopóztam és letakartam a szemeit a kezeimmel.

-Találd ki, hogy ki is vagyok!- adtam ki barátnőmnek a feladatot. Közben próbáltam elmélyíteni a hangom beszéd közben. Ami sikerült is hiszen, a válasza erről meggyőzött.

-Nocsak.. Gőzöm sincs, ki lehetsz.- válaszolta lehangoltan.. Majd gondolkozott egy keveset, és nagy síkoltással mondta ki a nevemet.

-Hope Andrea Mikaelson! Úgy hiányoztál már!- vette le a kezemet szemeiről, majd megfordult és mondhatni a nyakamba ugrott.

-Halkabban Lovegood, valaki próbálna enni.- szólt be a barátnőmnek Malfoy.

-Te is hiányoztál nekem!- mondtam direkt hangosan miközben, hogy tovább mérgeljem Malfoyt, majd kezeimmel én is átkaroltam Lunát. Majd elmentem az első óránkra Lunával, hiszen ő is fiatalabb egy évvel Harryéknél. Az első óránk Sötét Varázslatok Kivédése óránk lesz, az új tanárnővel aki a Minisztériumból jött.

                         ○

Mit is gondoljak vagy akár mondjak az első órámról Dolores Umbrigde tanárnővel? Nos semmi varázslás, csak a könyvek, de azok sem a szokásos könyvek. Valami ügyetlen könyvet osztott ki mindenkinek, csakis elméleti dolgok vannak benne. Ez egyáltalán nem jó, hiszen ha baj adódna, hogy megtámad minket valami akkor mit fogunk tenni? Főleg Harry tavalyi bejelentése után kell ilyen tanárt hívnia a Roxfortba Dumbledore professzornak?!
Bár megmondom az őszintét, nyár óta nagyon félek a sötét varázslatoktól.. Anya halála miatt, ami az én hibám. Miattam halt meg a saját anyám, megöltem az egyetlent.
Jó igen valójában nem én öltem meg, de az én hibámból adódik az életének vesztesége...
De legalább így kapóra is fog jönni, hogy nem is fogunk tanulni rendesen Sötét Varázslatok Kivédését. Majd mentünk a többi óránkra, amik szokványosan voltak megtartva az eddigi éveinkhez hűen. Ebéd szünetben azonban Harryék asztalához ültünk le enni Lunával. Nekik is volt órájuk Umbrigde tanárnővel, így kitudtuk őt beszélni. Tudjuk nem szép dolog már az első napon a háta mögött csacsogni róla, de egyszerűen nem bírtuk ki. Miután befejeztük az ebédelést siettünk az óráinkra, és vártuk a nap végét.

                         ○

Nos, nem tudom, hogy lehet e máris ezt mondanom de nagyon fárasztó volt a mai nap. Nem az, hogy unalmas lett volna, csak olyan kacifántosra csinálták ezt az egészet, hogy ide-oda kell járkálnunk. Minden folyosón elmentünk vagy háromszor.. Nem viccelek. De végre elérkeztünk vacsora idejéhez. Vacsora közben, odajött hozzánk McGalagony professzor és kérdezősködött az új tanárnő módszereiről, hogy mi milyennek találjuk. Majd felállt az asztaltól és tekintetét rám emelte.

- Mikaelson kisasszony vacsora után várja Dumbledore professzor az irodájában, beszélni szeretne kegyeddel.-mondta mosolyogva. Válaszképpen csak bólintottam. Majd McGalagony el is sétált az asztalunktól.

-Mit akarhat tőled Hope Dumbledore?- kérdezte meglepődve Harry.

-Gőzöm sincs Harry.- feleltem. Tényleg nem tudtam, miről szeretne velem beszélni az igazgató. Reménykedtem, hogy nem anyámról szeretne beszélni.

-Ohh! Még neked nem is gratuláltam, hogy iskolai prefektus lettél! Gratulálok Hope! Nagyon büszke lehetsz magadra! Sok sikert! Csak így tovább gőzerővel!- bíztatott Harry.

-Nagyon szépen köszönöm Harry! Jól estek a szavaid illetve fel is vidítottak!-mondtam neki kissé pirulva.. Nem nagyon dícsértek meg az eddigi éveimben. Jó anyukámat kivéve, még apa sem dícsért meg. Sose volt az a lelkis ember, nem szeretné magát sebezhetőnek mutatni. Hiszen ő A Mikaelson az ősi családból. Híre is volt rendesen, mivel a vérfarkas harapás csakis az ő vérével gyógyítható.

-Én is nagyon gratulálok neked Hope!- szakított ki Ron a gondolataim közül. Eléggé elkalandozhattam hiszen a többiek már a vacsorájuk végefelé jártak.
-Neked is nagyon szépen köszönöm Ron!- válaszoltam neki mosolyogva.

-Hogy mivan?! Komolyan pont te lettél iskolai prefektus Mikaelson?! Hiszen egy évvel fiatalabb vagy mint Granger! Ezt nem tudom elhinni. Mondd csak milyen érzés kedvencnek lenni?- vágta hozzám a szavakat idegesen. Ki más lenne ilyen seggfej mint Malfoy?

-Fogd be Malfoy!- vágta neki vissza szinte azonnal és egyszerre Ron és Harry. Mire válaszul csak lenézően végig nézett rajtam Malfoy felvont szemöldökökkel és hátat fordított nekem.

-Köszi fiúk, de nem kellett volna!- mondtam nekik, majd ezzel együtt felálltam az asztaltól és Dumbledore irodája felé vettem az irányt.

Sziasztok!
Remélem mindenkinek tetszett ez a rész!
Köszönöm, hogy elolvastad!
További szép napot kívánok nektek!☺