『16+, 18+, short, au, dr. jekyll és mr. hyde, pszichopata, pedofília, szórakozóhely, drog』
▃▃▃▃▃▃▃▃▃▃▃▃▃▃▃▃▃▃▃
˗ˏˋ 𝐓𝐡𝐞 𝐁𝐨𝐲𝐳'ˎ˗ 𝘑𝘪 𝘊𝘩𝘢𝘯𝘨𝘮𝘪𝘯
▃▃▃▃▃▃▃▃▃▃▃▃▃▃▃▃▃▃▃
Bevezető Mikor az éjszakai fények kialszanak egy kicsiny utcában, szinte mindannyiunknak ugyanaz a kép ugrik be; mégpedig az, hogy bármelyik pillanatban egy veszedelmes "gyilkos" a torkunkhoz szorítja kiélezett kését majd a fülünkbe suttogja undorító, mégis az életünkben utoljára hallott szavait. De persze az ilyen esetek többnyire csak könyvekben és filmekben fordulnak elő, hisz az ilyesfajta pszichopata szörnyetegek létezésére ebben a kicsiny városban bizonyíték (eddig) nem volt.
К сожалению, это изображение не соответствует нашим правилам. Чтобы продолжить публикацию, пожалуйста, удалите изображение или загрузите другое.
Felgyorsult szívverés, cikázó tekintet, remegő végtagok, koszos arc, szakadt ruhadarabok; mind segítségért kiáltanak a maguk módján, természetesen értelmetlenül bele a ködös éjszaka feketeségébe. Nincsenek egyedül. Egy megsebzett állat sosem marad sokáig egyedül, ha meg igen, annak a teremtésnek a kaszás kezei vetnek véget. Üveges tekintete már születésük óta rajtuk van, s számtalan életet kioltott kaszájával már attól a pillanattól kezdve készül a már megszokott mozdulatára. Ez alkalommal viszont a kaszásnál is könyörtelenebb lény, egy pszichopata, egy sorozatgyilkos ballag az őzgida szemű fiatal prédához. Bárki elmondhatná róla mennyire is részeg, ám nem az alkoholtól. Akárhányszor beszívja a levegőt és az abban szétáramló illatokat, egy mámorító érzés fogja el. Egy olyasfajta érzés lehet, mint a részegség, mikor tudatunkon kívül cselekszünk, beszélünk, vagy egyáltalán: létezünk. Hogy van e belőle kiút?
-Min gondolkozol?
-Tessék?
-Changmin, megmondtam, hogy a mai nap a pihenésé, azért is jöttünk el a vidámparkba!
-Jó, jó tudom, de... Nem vagyok éhes! Menjünk, próbáljunk még ki valamit, aztán menjünk, mert gondolom a barátod már induláskor féltékeny volt, így jobb lesz, ha hamar hazaviszlek.
-Honnan–
-Gondolom a sebtapasz az arcodon nem azért van, mert elestél. Na gyere, a tükörlabirintusban még sosem voltam!
Mindenből van kiút, minden problémából, állapotból, kapcsolatból, mégis, mivel szinte mindig tükrök között tevékenykedünk, nem látjuk magunkon, hogy történt e valamilyen változás, így nem is akarjuk, hogy kijussunk. Buta játéknak tűnik, mégis az élőlények többsége ezen mentalitás alapján éldegél, mondhatni már ösztönösen. Ha már az ösztönösség került szóba, akkor a zsákmányok elfogyasztását is meg kell említenünk, ugyanis hiába tűnik kegyetlenségnek, a legtöbb élőlénybe be van kódolva egy bizonyos technika. Igaz, bármennyire is egynek érezzük, egy állat és egy gyilkos nem egy és ugyanaz, még akkor sem, ha a szándékaik közül a gyilkolást vesszük. Az állatok csupán az életbe maradásért folyamodnak bizonyos módszerekhez, míg egy szörnyeteghez inkább közelebb álló gyilkos, csupán a maga vágyainak kielégítése miatt öl.
