Kék és Fehér

Teadélután egy anph baráttal

- Mégis hogy érted, hogy nem vagyok ember? - döbbentem le teljesen.

- Hát még nem teljesen biztos, de nem zárhatjuk ki az esélyét. De ha nem haragszol megtudnánk ezt bent beszélni? Szerintem már így is túl hangosak voltunk és bárki meghallhatja, ami nem lenne szerencsés.

- Persze, gyere csak - invitáltam be régi barátomat még mindig kissé sokkolt állapotban magam elé bámulva.

Egyből a konyhába vettem az irányt, hogy főzzek egy kevés teát. Természetesen meggyeset, mert ahogy emlékeztem az volt a kedvence. Ami érdekes, hogy minél tovább gondolkoztam a múltamon egyre csak feltűntek apró emlékfoszlányok, innen tudtam most ezt is. Kár, hogy tényleg csak ilyen dolgok ugrottak be és még nagyon sok továbbra is a homályba vész, ami az általános iskolai éveimet illeti.

Mikor kész lett a tea kitöltöttem két csészébe és odaléptem az épp a kanapén ücsörgő pároshoz, mivel amíg kimentem Kiara Erik ölébe telepedett. Az egyik  bögrét felé nyújtottam, amit egy széles mosoly kíséretében át is vett.

- Köszi Dora - mosolyodott el mégjobban mikor elérte az illat - Emlékszel rá? - csillant fel a szeme, mint egy kisgyereknek, aki kapott egy óriási nyalókát.

- Hát néha felrémlik valami, bár jobban örülnék, ha nem csak ilyen apróságok, de nem akarok telhetetlen lenni persze - tettem hozzá gyorsan, amin felnevetett.

- Gondolom a korábbiak után egyébként is sok kérdésed van szóval, ha gondold kérdezz nyugodtan - mosolygott rám bíztatón.

Rengeteg gondolat futott végig hirtelen a fejemen, azt se tudtam hol ragadjam meg a dolgokat, egyszerűen túl sok dolog járt egyszerre a fejemben. Így próbáltam egyet kiválasztani, hogy sorban végig lehessen venni, még, ha lehet nem ma kerül mind terítékre. De csak cikáztak egymás után a mondatok a fejemben, mint egy maraton. Kerestem a célvonalat, hogy ha arra elér egy gondolat hátha tisztábban látom és kérdéssé tudom formálni. Ez úgy tűnt egy jó módszer, mert szinte azonnal befutott egy, amit nem is tartottam bent sokáig.

- Uh majdnem el is felejtettem megkérdezni, azt ami miatt igazából bejöttünk... Szóóóval... - hajoltam előre a térdemre könyökölve és érdeklődve, amíg belekortyolt a teájába - mit is akartál nekem elmondani?

- Hát - ivott még egy kortyot mielőtt válaszolna, majd lerakta a bögrét és folytatta - pontosan még nem tudom, de elég erős sejtésem van, hogy te egy félig majnem 100%-ban biztos vagyok, hogy ember vagy. Viszont - gondolkozott el egy pillanatra felemelve a mutatóujját jelezve, hogy folytatja még - a másik félről biztos bizonyítékom nincs, de még az is lehet, hogy köze van hozzánk anphokhoz. Nem azt mondom, hogy feltétlenül az lenne az egyik szülőd csak valamelyik ágon volt vagy van egy az emberek által természetfelettinek tekintett személy.

- Ez eddig szép és jó, de azt mégis hogy fogjuk kideríteni? - kérdeztem mikor végre felfogtam mégis miről beszélt az imént és, hogy ez tényleg a valóság és nem valami fura álom.

- Hát nem biztos, hogy könnyű lesz, mert vannak, akik annyira rejtőzködnek, hogy talán még a családjuk sem tudja természetesen a választottján kívül.

- Akkor asszem megvan mit kéne csinálnunk - gondolkoztam hangosan - ha még él ez a rokon, akkor csak annyi dolgunk van, hogy mindenkit körbekérdezzek egyenként a családban nem?

- Ez nem ilyen egyszerű. Lehet, hogy még úgy érzi védenie kell a szóbanforgó személyt vagy még az is lehet, hogy megígérte, hogy nem beszél erről.

- És ha rákéreznék, hogy nem ismer-e egy anphot? - virult fel a fejem egyből az ötletre.

- Az rád és ránk nézve is veszélyes lenne, mivel egyáltalán nem biztos, hogy egy anph az akit keresünk. Ha esetleg nem így lenne, akkor minket is veszélybe sodorhatnál és kiderülne az is, hogy neked is közöd van az egészhez, aminek kitudja milyen vége lenne. - Itt elég ijedten nézett és mintha aggódna valami miatt, de mégis elég egyértelművé téve, hogy nem fogja hagyni, ha megpróbálmám sem.

- De ők a rokonaim, csak nem lenne nagy baj - mondtam behúzva a nyakam, miközben a szemébe se tudtam nézni, olyan szinten elszomorodtam.

- Nem tudhatjuk milyen reakciót váltana ki belőle, inkább légy óvatos rendben? - A szemében láthatóan aggodalom csillant és szinte már kérlelő volt. Kíváncsi lettem volna, hogy az anphok miatt vagy miattam van, de nyilván inkább az első, mivel gyanúm szerint aki nem  így tesz az kitaszított lesz, mint az ilyen sorozatokban és könyvekben is szokott lenni, legalábbis én erre tippelnék.

- Jó, de akkor mit csináljunk? - keseredtem el teljesen.

- Megpróbálhatnál mondjuk puhatolózni, hogy voltak-e olyan rokonaid, akik kicsit furcsán viselkedtek alkalom adtán, vagy egyszer csak eltűntek. Ilyesmik például könnyen megtörténhetnek, ha egy erőkkel bíró lény egy emberrel lép kapcsolatba akár baráti, vagy ritkább esetekben romantikus értelemben.

- Eltűnnek? - hűltem el teljesen ennek hallatán - Mégis hogy érted azt hogy eltűnnek.. és hogyan..vagy miért? Egyáltalán hogy tudod ezt ilyen semleges hangsúllyal mondani? -estem teljesen kétségbe.

- Igazából ez gyakori, ha ember és nem ember, vagy esetenként félvér talál egymásra. Elég veszélyes tud lenni ez mind a két félre nézve, még ha szándékosan ugye nem is bántanák a másikat... - felnézett rám, hogy megnézze hogy reagálok, de mivel látta, hogy nem hagynám annyiban folytatta - Ezért szokták ezt tiltottnak feltűntetni a felnőttek a gyerekeik előtt, mert minden  mágikus lény máshogy reagál az erőkkel nem rendelkező emberekre és így fordítva is... Ismeretlen mit tehetnek egymással.. -itt hezitált egy kicsit, majd nem kicsit aggódva nézett fel mikor folytatta - esetenként az egyik fél meg is halhat, ha megtudja az igazságot teljes egészében.