A Végzet asszonya //POTC ff//befejezett

Másnaposok

Reggel a kabinomban ébredek. A fejem hasogat. Mégis miért? Az asztalomra téved kósza pillantásom. Rum. Vagy nyolc üres rumosüveg, nem is kicsi. Elgondolkozok. Mit csináltam tegnap este? Beszélgettem Elizabeth-tel, aztán a nő látta, hogy magányra vágyom, és elment. Én pedig, hogy meggyorsítsam az emlékek emésztését, leöblítettem még egy pohár rummal. És utána? Az asztalon látható üvegek alapján nem bírtam leállni. De mit művelhettem tegnap este a hajón halál részegen? Lehet, hogy nem akarom tudni? Mindegy, előbb-utóbb úgyis elmondja valaki, akkor meg miért ne toljam ki a képemet a fedélzetre? Talán a friss levegő segít. Mélyeket lélegzek és felállok. Bizonytalan, enyhén szédelgő léptekkel hagyom el a kabinomat. A fedélzet deszkáinak megszokott, halk recsegése fülsértőnek tűnik. Belekapaszkodok az ajtófélfába, nehogy elessek. Jack nevetése hasít a levegőbe. A kapitány tipikusan rá jellemző, enyhen dülöngélő lépteivel közeledik felém.
-Jó reggelt, kapitány úr- hunyorgok és felnézek rá.
-Jó reggelt, Drágám- valami nem oké. Valami nagyon nem oké.
-Mi történt velem tegnap este?- kérdezem gyorsan, hogy hamar túlessek ezen a beszélgetésen.
-Sokminden- ez nekem nem tetszik. Nagyon nem- a lényeg az, hogy most halál másnapos vagy.
-Köszönöm az információt- válaszolok epésen- ha nem mondod, hülyén halok meg.
-Mi az, most már tegeződünk?- húzza fel a fél szemöldökét pajkosan Jack.
-Te eddig is tegeztél, sőt, mindennek hívtál, kivéve Freyának- mosolyodok el.
-Csak hogy tudd, tegnap este a képembe másztál és szerelmet vallottál- vált témát hirtelen Sparrow.
-Tessék?- kiáltok fel.
Jack nevet, amiből azonnal rájövök, hogy szívat.
-Inkább megkérdezek valaki épeszűt- morgok inkább magamnak, mint neki. De legbelül úgy érzem, jobban esne az igazság, ha tőle tudnám meg.
-Pár perc lődörgés után visszamentem hozzád- mesélte Elizabeth, miután megkérdeztem őt is- egy hüvelykkel nem mozdultál el a helyedről. Nézted a tengert. Pár üveget már kiüríthettél, mert észre sem vetted, hogy ott vagyok. Olyasmiket mondtál, hogy nem jó ez így. Nem jó, hogy csak itt vagy a Gyöngyön, abba a hiú reménybe kapaszkodva, hogy Jack szeret. Nem jó, hogy egyhelyben állsz Jack miatt, ahelyett, hogy önmagadat keresnéd. Azt mondtad, tudni akarsz mindent magadról, a lehető legponosabban, és nem helyes, ha hagyod, hogy a szerelem visszatartson. Úgy tartottad, kétfelé húz a szíved. Jack boldoggá tesz, viszont a másik utat kéne először bejárnod. Felnéztél. Tiszta volt a tekinteted. Valami olyasmit mondtál...
-Mit mondtam?- sürgettem Elizabethet.
-Azt, hogy... nem kergetheted a Jack iránt táplált érzéseidet, mert csak hiú álmok. És el kell szakadnod tőle mielőtt belezuhansz, és elfelejtesz nélküle élni.
-Miért pont részegen volt teljesen igazam?- fakadok ki- a fenébe is, el kell hagynom ezt a bárkát! Elfelejtek Jack nélkül élni, mielőtt egyáltalán megtanulnék élni!
-Biztos vagy ebben?- kérdezte Elizabeth csendesen.
-Holtbiztos- bólintottam- nem tudsz valakit, aki segítene ebben? Valakit, aki tudja, ki vagyok?
-Szerintem tudok- válaszolt a nő- Jack bízik benne. Elvileg látja a jövőt, és talán a múltat is, vagy csak simán sokat tud, és következtet. Ez az ember örök rejtély, de szerintem segíthet. Úgy hívják, Tia Dalma.