Nem Tudom, Ne Kérdezz.

𝟙𝟘.𝖋𝖊𝖏𝖊𝖟𝖊𝖙

Sok féle érzes kavarog bennem, amit nem tudok hova tenni. Össze kéne szedni már magam.

Lorenzo is és az öcsém is egy székhez van kötözve. Utobbi láttán, a szám elé teszem a kezem, oda mennek hozzá eloldozni, de Nick elém rakja a karját és megrázza a fejét.

-Nem elég hogy bizalmammal játszottál, de évekig meg loptál, a feleségemre hajtottál és elvetted az testvérét és elhitetted mindenkivel hogy halottak, rossz huzás volt.-Dave idegesen  fel allá járkál, a fegyvert is már a kezében markolássza, de csak nézi.
-Fivéred befoghadta volna azt a lepcses száját, és ha nem futt volna nőcskéd után. A viszonyuk...-Gúnyosan elkezd nevetni, fegyverrel egy kimért ütés kap, a szemöldökénnel a bőr felszakad és a vér kiserken. Cody riaddt tekintettel néz egyenesen a szemembe.

-Nick ő még csak egy gyerek!-akkadok ki, de nem engedd el, kicsit hátrébb vonszol a többiektől.
-Nem esik neki bántodása, de muszáj volt Callie, Lorenzo befolyásolta az évek során. Nincs velünk, ellenségként tekint ránk, megölheti Dave-t, talán ezt szeretnéd?-nemlegesen megrázzom a fejem.
Én is így gondoltam.-motyogja maga elé.
Dave csak üvöltözött, én nem értettem semmit az egészből talán jobb is volt. Miféle viszonyról van szó ?

Hirtelen lett nagy csend, a fegyver elsült.
A feje életelenül hanyatlik előre, megölte.
Ennyi lett volna neki az élet ? Nagyokat pislogva  meredek hol Dave-re hol a Codyra.

Remegve szaladok ki a helyiségből, meg se állok a fürdőig.

Most vettem csak észre hogy még mindig az a  ruha van rajtam.
A piros borzadájt leszaggatom magamról és a kukában végzi.
Beállok a zuhanyzó allá,  magamra engedem  a forró vízet, mintha le tudnám mosni magamról a mai napot.

Lefekszem az ágyra és a platfont szemlélem.
-Bejöhetek?-Nick kukucskál  be az ajtón. Feltápászkodok és bólintok.
-Jól vagy?-én csak  megrázom  a fejem.
-Nézd !- elém rak egy borítékot. Zavarodottan nézek rá.
-Egy kicsit vissza kéne emlékezned, amikor megtaláltunk az utcán, tényleg egy kórházban voltál?-nem értettem kérdését, kinyitottam a borítékot, amiben fotok voltak rólam, arról a napról. Egyáltalán nem korházban voltam. Raktárhoz hasonlítanám inkább.
- Még is miért nem mutattátok meg ezzeket a képeket ?-a kezem elkezd remegni így össze kulcsolom a kezeim.
-Dave nem akkart még jobban össze zavarni.
Volt valaki veled abba a helyiségben??
-Volt ott egy orvos, vagyis fehér köpeny volt rajta szóval gonolom ja.-meg dörzsölöm a halantékom. A fejem megint fájni kezd.

-Uram megint kezd magához térni.-homályos az egész látásom. Nem tudok mozdulni.
-Nyugalom szívem, már nem kell sokat  így lenned.-Megsímogatja az arcom.
-Ad be neki.-a nyakamban érzem szúrást nem tudok ellenkezni.
-Fel akar már kelni.- megint a sötétség.

-Gyerünk Callie ébredj.-kapkodva levegőt kinyitom a szemeimet. Nick  aggódva nézi az arcom.
-Én..minden homályos.- ködös tekintettel  nézzek rá, egyből kiugrok az ágyból és a fürdőbe siettek, megmosom az arcom hideg vízzel.
-Lent megvárunk.-szólal meg a hátam mögött Nick.
-Vízes fejjel oda fordulok és felvonom a szemöldököm. Dave az ajtó félfának dölve néz. Mellette ki akkarnék surrani, de megfogja a karom, ezzel meg akadályozzva.
-Most mivan?-von kérdőre.
-Nem dönthetsz  mások életéről, ez nem helyes.-Felnevett, A mosolya ami bármikor le venne a lábamról, de nem most.
-Nem helyes? Akkor még is mit tartasz helyesnek?-megsímitja az arcom és közelebb jön, egy ajtó csapodás ugraszt el tőle. Nick kiment. Nem értettem ezt a kirohanását.
Értetlenül nézek Dave szemébe.

-Rossz ember volt, ez volt a helyes, nőkkel, gyerekekkel kereskedett. Nem engedthetem neki ezt.-  elfordulok tőle és leülök az ágyra, a nyakamban lévő nyakláncot kezdem el piszkálni.

-Egy hülyének érzem magam.-nevettek fel kínosan, a nevetés pedig sírásba fullad. Elém guggol és letörli a könnyeim.
- Aki, ami fontos neked az nekem is ugyan úgy,  nem tudom mikor fogsz bízni bennem úgy mint akkor. Az öcséd mintha az én testvérem is lett volna, azon a napon több ember is elvesztettem, akikért az életem adtam volna.-egyből neki borulok és átölelem kicsit késve, de kapcsol és viszonozza az ölelést , a hátamat kezdi el simogatni.

-Féltem hogy soha többé nem foglak látni.-motyogom a vállába.
-Hm, Nem hallottam jól.- eltávolodik egy picit hogy rám tudjon nézni.
-Hiányoztál te idióta!-harapdálni kezdem az ajkam és felnézek rá.
-Nem is tudod nekem  mennyire. -az àllam allá nyúl és közelebb hajol és megcsókol.
A szívem ezerrel verni kezd, szerintem mentem szívroham gyötör.
A csók nem volt hosszú, de volt benne minden érzelem az ő részéről, én sokkolva álltam mint a cövek.

 

Másnap

Reggel  kipihentem ébrettem fel, most érzem magam  úgy mint, aki él is egy kicsit.
Első utam a fürdőbe vezetett, ahozz képest hogy jól érzem magam, szőrnyen nézek ki. A nyakamon ott van annak a férfinak a  kéz nyoma,  lila árnyalatban pompázik. A szám felvan repedezve. Teljesen mintha valami hulla nézne vissza rám.

-Kész a reggeli! -Ront be a szobába Mel, amint meglát méregetni kezd.
-Hu jól vagy? Elég ramatyul nézel ki.-felnevetek eme kijelentésen.
-Áh csak ismét elraboltak.-legyintek felé.
-Gyere segítek .-kivonszol a ruhás szekrényhez.-Mit kéne rád adni? -magában kezd el beszélni .
-Szerintem ez is megteszi ami rajtam van .-megvonom a  vállam , egy cicanadrág van rajtam és egy elnyúlt polo amibe 6x beleférek. PERFECT.
- Dehogy is Callie, Davnek akkarsz tetszeni vagy sem?-rágni kezdem a szám.
- Na azé' -Egy bőr gatyát agatott rám és egy féhér topot a hajamat pedig  amennyire lehet előre raktam, ne látszodjon a kéz nyom.
Amint kész lettünk ki vitt az udvara ahol a fiúk már az asztalnál ültek.
- Jó reggelt!-köszönök nekik, amint Dave meglát leveszi a napszemüvegét és elmosolyodik.
-Nektek is hölgyek.-Szólal fel Jesus.
-Cody merre van?- körül nézek, örültem volna, ha itt lenne a srácokkal.
-A szobájában  még emészti a történteket.-Dave adja a választ.
-Értem, szeretnék majd  vele beszélni.-bólint egyet.
- Csinos vagy!-Jobban szemügyre vesz. A hajamat hátra söpri és a foltokat kezdi el vizsgálni.
-Sajnálom hogy nem voltam ott hamarabb!-kezeit lefogom.
-Kutya bajom!-elmosolyodok. Egy csókot lehel ajkaimra. A Fejem tiszta vörös volt szerintem.
-Na elég gerle pár!- Mosolyogva Mel felé fordulok. Kezemmel takarom az arcom.

1 órávval később

-Cody kérlek engedj be !-bekoppogok az ajtón , de semmi.-Kérlek beszéljük meg..kérleltem. -miután nem mondott semmit benyitottam. Ájultan feküdt a padlón. Oda rohantam.
-Segítség!- kiáltottam el magam.