A Hírnév Karjai Között

Bízz bennem

Miután lerohant a telefonjával amin az a bizonyos csók virított tudtam nem hagyhatok ki egyetlen apró részletet se külömben halál fia...vagy lánya leszek. Gyorsan elhadartam neki az egészet és én is megpróbáltam feldolgozni. Éppen a végén járhattam mikor rezegni kezdett a telefonom.

L:Remélem még élsz és nem ugrott rád Mady úgy mint rám Dinah🤣🙄

Elmosolyodtam
-Ahh máris vele beszélgetsz-biggyeztette le a száját a lány-A következő az lesz hogy itthagysz és összeköltözöl vele!-mondta mire elnevettem magam.
-Na azt lesheted nem tüntetsz el ilyen könnyen-mosolyodtam el
-Na azért!-mondta majd megölelt.

Egész este olyan voltam mint aki a jézuskát várja. Idegesség izgatotság és boldogságroham terjedt szét az egész testemben viszont reggel kipihenten ébredtem. Rég aludtam ilyen jót. 7 körül sétáltam le a konyhába kávéért majd leültem az asztalra. Gondoltam hogy ilyenkor a lányok már a mikrofon elött álnak de azért rápillantottam a telefonra. Jól is tudtam ugyanis Lauren írt nekem.

L:Meló után átugrok. A sapkád nálam van😏
T:Hogy kerül hozzád a sapkám?😂
L:Camilanál hagytad de nem csodálom hogy kiment a fejedből😋
T:Rendben hozd csak várlak🙄

Eltettem a telefonom majd  eszembe jutott Wyatt és úgy gondoltam ilyenkor már úgyis felvan. Igazam is lett.
-Jóreggelt Tessy-hallottam meg az álmos hangját. Ő is nemrég kelhetett.
-Jóreggelt csak azért hívtalak hogy megkérdezzem nem-e ugrassz át ma.-mondtam az asztalon dobolva
-Bocs de lesz egy programom valakivel..-mondta elharapva a mondat végét.
-Ohh értem semmi baj-mondtam és titokban reméltem hogy egy lány van a dologban ugyanis szerettem volna ha Wy is boldog lenne már.

Ezek után a nap nagyon unalmasan telt. Mostam és összepakoltam pár dolgot a házban remélve hogy Madison észre veszi majd. Éppen TV-t néztem mikor kopogtak. Kényelmetlenül kikászálódtam a jól berendezett kuckómból és ajtót nyitottam
-Még mindig ajtót kell nyitni neked?-kérdeztem mosolyogva Laurentől majd beengedtem a lányt.
-Csak ha azt akarod hogy bemennyek-mondta a lány majd levette a kabátját és kivette a táskájából az ismerős vörös sapkát.-Tessék!-nyújtota felém én pedig elvettem volna ha vissza nem rántja a kezét.-Azt hiszed ingyen adom?-ezzel a kijelentéssel magához vont majd hosszan megcsókolt.

Ismét végigfutott rajtam a hideg. Mikor elváltunk Loló ideadta végre a sapkámat.
-Milyen volt a stúdióban?-kérdeztem lehuppanva a lány mellé a kanapéra.
-Unalmas. Hiányzik a többieknek hogy nem zavarják őket munka közben-nevetett a lány mire én oldalba löktem.
-Hogy áll a dal? Mármindt a klippje-montam de ezzel elárultam magam ugyanis a zene még csak egyszer volt lejátszott mégpedig aznap este.
-Nézted a tv-t akkor este ugye?-kérdezte Lau és talán kissé el is pirult.
-Asszem valami beszélő papagájt adtak-feláltam mosolyogva majd a konyha felé indultam.-kóla?-kiáltottam vissza az épp felálló lányra
-Jöhet-jött a válasz-szóval Papagáj-támaszkodott meg a pulton és onnan figyelt engem halvány mosojjal
-Igen. Mondjuk jó nagy darab volt madár létére-tettem a szentet miközben kiöntöttem a kólát és a lány felé nyújtottam aki mosolyogva beleivott.

Imádtam a tényt hogy tudja hogy füllentek de nem említi meg.
-És mit mondott a papagáj?-kérdezte én pedig próbáltam komoly maradni.
-Hogy szereti a kekszet. De tényleg egy papagájról akarsz beszélni?-nevettem fel. Lauren letette a poharat és közelebb lépett.
-Tudsz jobb programot?-kérdezte mosolyogva majd megfogta a derekamat.
-Talán-karoltam át a nyakát majd közelebb hajoltam és megcsókoltam. Hátrébb léptem és megéreztem a hátam mögött lévő hideg hűtő ajtaját majd Lauren teljesen átölelt testünk pedig összefonódott. Lauren hajába vezettem a kezem.

Ebben a pillanatban ajtó nyitódás hallatszódott de szinte észre sem vettem.
-Tess hoztam piz...-egyszerre rebbentünk szét mikor megláttam az elöttünk betoppanó lányt-Megzavartam valamit?-kérdezte mosolyogva majd a pizzásdobozt az asztalra csusztattam
-Nem...mi éppen filmeztünk..-próbáltam magyarázkodni
-És mit néztetek? A szürke ötven árnyalata?-mosolygott Lauren pedig próbálta köhögésnek álcázni feltörő nevetését.

Az asztalon lévő telefon hirtelen megszólalt. Laurené volt. A lány odasétált majd felkapta.
-Hé Luc...-hangja zavart volt én pedig éreztem a gyomromban keletkező pánikot-Most nem dolgom van... Igen...nem...rendben-mondta kissebb szünetek után majd letette és rám nézett.

Akkor vettem észre hogy Mady felszívódott.
-Mennem kell-mondta szomorúan mire lesütöttem a szemem.
-Persze..-kikísértem a lányt mostmár kedvtelenebben.
-Tess holnap mindent elmagyarázok oké?-kérdezte de én nem néztem rá csak bólintottam.

Lauren ismét megragadta a derekam majd közelebb vont magához. Mélyen a szemembe nézett tekintete komoly volt.
-Bízz bennem-kérte de hirtelen nem tudtam mást tenni mintsem elmosolyodtam. A lány megpuszilta az arcom majd beszállt a kocsiba és elhajtott én pedig ott áltam mint egy rakás szerencsétlenség.