Alvilági Iroda

3. Sean

< Délután a virágüzletnél >

Kíváncsi vagyok, mit fogok ma csinálni. Nem hiszem, hogy olyan sok embert kísértenének szellemek, hogy mindennapra jusson egy álmatlanul vergődő személy. De ez talán jó is így. Tudom milyen az, amikor nem mersz elaludni, és a szemed már majd' lecsukódik. Azt mondod magadnak, hogy csak egy pillanatra. Egy pillanatra lehunyod a szemed. De aztán elfelejted kinyitni.

Hajnalban pedig kiabálva és reszketve ébredsz. Aztán egész nap rosszkedvű vagy, mert képtelen vagy elfelejteni a rémálmokat. Félsz, hogy ha elbóbiskolsz, akár csak egy másodpercre is, újra ott találod magad, azon a rémes helyen. És ez egyre csak rosszabb lesz.

Megállok a sarkon lévő szemafornál, mivel pirosat mutat. Szokásomhoz híven mélyet szippantok a virágillatból.

– Hé, Linda, hogy vagy? – kérdi egy nő az eladótól.

– Jól vagyok, mint mindig.

– Az életnek menni kell – mondja egy másik vásárló.

– Mostanában nem is eszek – sóhajt Linda. – A gyermekem csak úgy elment. Ez nehéz nekem, mint anyának. Enni és aludni úgy, mintha semmi sem történt volna.

Hangja szomorúan cseng. El sem tudom képzelni, min mehet keresztül valaki, aki elvesztett egy számára fontos személyt. Borzasztó lehet.

„Kedvességet gyűjtök virágok osztogatásával."

Egy kedves szellem egy óriási virágos kosárral. Egy virágüzletben dolgozó nő, aki elvesztette a gyermekét. Lehetséges lenne? Egy szellem és egy nő? Sean nagyon érzékennyé vált, amikor megtudta, elhagytam a testem. Megkérdezte, túldolgoztam-e magam.

– Édes fiam! – sóhajtott Linda. – A doktor azt mondta, halálra dolgozta magát. – A jelzőlámpa zöldre vált, de én nem mozdulok. – Mindig is túl durva volt magához. Persze hogy ez lett a vége. Tudnom kellett volna. Milyen szülő az ilyen? Talán, ha többször látogattam volna meg. Talán, ha segítettem volna neki, hogy tudjon pihenni. Akkor még mindig életben lenne? – kérdi a nő szipogva. – Ha még utoljára látnám az álmomban. Utoljára. Hisz' olyan jó ember volt! És egyetlen egyszer sem látogatott meg.

Sean a fia, ez teljesen biztos! De valami nincs rendben. Miért nem látogatta meg az anyukáját? Kitty mindennap elment Luke-hoz. Akkor Sean miért nem nézett rá Lindára? Pedig a virágok osztogatása mellett igazán lenne ideje másra is.

Ez úgy hangzik, mint egy szellemprobléma! Majd megbeszélem a Főnökkel. Szeretnék segíteni Lindának. Hiszen olyan szomorú.

< Este Eugene szobájában >

Talán, ha korábban fekszem le, hamarabb dolgozhatok. Még a játszótérnél sem álltam meg, annyira siettem haza.

Az ágyamra ugrok, és előveszem a zsebemből Sean virágját.

– Szóval, ha ráharapok. Így. Akkor el tudom hagyni a testem, amint elalszom – motyogom csámcsogva. Remélem, ma is segíthetek valakin. És akkor büszkék lesznek rám. Arról nem is beszélve, hogy megkönnyíthetem valaki életét.

Azt hittem, az izgatottságtól nem fogok tudni elaludni, de a szemem lassan lecsukódik.

– Szia, Eugene! Máris alszol? – kérdi River végignyúlva a párkányomon. Lábát L alakban a falnak támasztva. – Nem gondoltuk, hogy ilyen hamar jössz. A Főnök mindjárt itt van. Azt hiszem, az én csapatomban leszel ma – mondja jókedvűen.

– Mi van Haydennel?

– Ő még a tegnapi üggyel foglalkozik. Mi az, újonc, nem szeretnél velem lenni? – Hirtelen elszomorodik, és lebiggyeszti a száját. Még egy könnycsepp is lefolyik az arcán.