A város.... Paul Street FF.

12. Fejezet

Haza érkeztünk kb 10 perc alatt és be is köszöntem anyáéknak aztán már meg is indultunk a szórakozóhelyre amit a fiúk kinéztek az ünneplésre.

A közeli város szélén volt a hely, hangulatos kis létszámú, de most nagyon is sokan voltak ott hétvége révén.

Kb fél óra alatt be is jutottunk és el is kezdtük a táncolást, az összes fiúnak kerestem egy számot amit elnyomhattam velük majd egy kicsit kezdett meleg lenni.

-Fiúk valaki nem jön ki velem levegőzni?

-Megyek, már nekem is kezd elegem lenni. -mondta Boti majd ki ültünk egy kicsit távolabb a helytől.

-Na milyen Pest? -kérdezte őszinte érdeklődéssel.

-Nagyon is jó, gyorsan beilleszkedtem és barátokat is találtam, de azért hiányoztok. -néztem a szemébe mélyen, mert így volt, hiányoztak nagyon is, főleg ő.

-Te is. Nem ugyanazok a mindennapok. -mondta keserű mosollyal.

Ekkor a szemébe néztem és elkezdett hajolni felém, túl sok pia volt bennem hogy jó ötletnek tűnjön megcsókolni. Ezért egyértelműen megtettem. Utána eszembe jutott Ati, a reggeli puszija, az ölelése, a nevetése és hogy mennyire szeretném őt.

Na itt esett le hogy szeretném.

Botival elválltunk egymástól és egymásra néztünk.

-Hát én eléggé kedvellek és ne haragudj ezért, tudom hogy te nem, érzem. De lehetne az hogy ezt elfelejtjük, pia nélkül nem tettem volna meg és nem akarlak elveszíteni. -mondta ki egy levegővel az izgatott fiú.

A sötétben szinte világítottak a kék szemei amiben reményt láttam hogy hátha azt mondom neki hogy szeretem, egy pillanatra el is gondolkodtam ezen, de csak egy pillanatra.

-Boti, szeretlek, mint a legjobb barátom, komolyan nem ér ennyit hogy ezt a barátságot elrontsuk. Te is tudom és őszinte leszek veled, van fent valaki Pesten és megszeretném várni hogy mi lesz vele. Ha tudsz rám várni és tényleg komolyan gondolod és neked megérné ez az egész akkor visszatérhetünk rá.

-Rendben, nekem ez teljesen megfelel. Vissza megyünk? Ez a kedvenc számom. -mondta mosolyogva és fel segített a földről.

Boldogan mentünk vissza és ugráltuk át az egész éjszakát.

Nagy nehezen haza is találtunk reggel és szombat délutánig fel se keltem, utána a családommal és a srácokkal töltöttem a maradék időt ami volt vissza a vonatig.

Szombat este volt egy laza pizzázás és filmezés. Vasárnap nagymamánál ettünk és vissza is mentem Pestre vonattal egyből utána.

Egyből a koliba mentem mert sok cuccom volt amit ki kellett pakolni és meg vásárolni is. Utána már csak aludtam és vártam a holnapot, hogy ezt a sok mindent élőben is elmesélhessem Atinak.