Chapter 1

19 1 3
                                    

Ezen a gyönyörű szép tavaszi reggelen Tae kivételesen nem az ébresztőjére kel fel, hanem a napsütésre. Hunyorog miközben az ablakára néz. Tegnap nem húzta le a redőnyt. Nagy nehezen felül és kikel az ágyából. Még csak 7 óra van, aludhatott volna még fél órát. De ha már úgyis fent van, elmegy reggelizni. Nem szokott reggelezni, úgy érzi nem olyan fontos. Kimegy a szobályából és elmegy a konyhába, ahol anyukája éppen ebédet csomagol neki. Tae elmormog egy 'jó reggelt'-et majd elkezd magának kávét csinálni. Anyja meglepetten nézi, ahogy fia nekiáll elkészíteni az italát.

-Jó reggelt! - köszön egy kis fáziskéséssel meglepődötten - Hogy hogy ilyen korán már itt?
-A Nap úgy döntött, hogy ma reggel fog megvakítani. - morogja mély hangján - Még jó, hogy én résen voltam, és nem hagytam neki. - fordul anyja felé egy nagy vigyorral az arcán, miközben az álla alá rakja az egyik kezét és a másikkal pedig megtámasztja a könyökét.
-Micsoda szerencse! - kiált fel megykönnyebülten a nő - Mitis kezdenék a te szép szemeid nélkül? Hát hogy tudnád azok nélkül elcsábítani a hölgyeket? - öleli át fiát szorosan.
-Hát a szerethető személyiségemmel? - néz rá értetlenül. Anyja erre a kérdésre felkacag.
-Ugyan Tae! Ne legyél ennyire naív! - simogatja meg a a fejbúbját mosolyogva - Reggelizz! - puszilja meg a fia homlokát.
-Jól van, nah! - forgatja szemeit majd kivesz egy tálat meg egy kanalat.

Előveszi a gabonapelyhet és a tejet és egy jó nagy adagot önt ki magának. Befejezi a kávéja főzését, majd végre leül enni. Reggeli közben bedugja a fülhallgatóját a fülébe és videókat néz youtube-on. Nem sokkal később befejezi a reggelit. Elmegy a szobájába és bedobálja azt a néhány füzetét amit használ a táskájába. Felöltözik, felveszi a táskáját a vállára és mielőtt még elindulna, elköszön anyukájától. Zenét hallgatva ballag le a lejtőn. 5 percre lakik a sulijától. Út közben a földet nézi, és a periférikus látásában meglát valakit az árokban feküdni. Elősször csak trappolva elsétál mellette, hátha sikerül felébresztenie. Néhány méter múlva visszanéz, és a csávó még mindig mozdukatkanul fekszik az árokban. Visszamegy hozzá és gyengén megrugja egyszer-kétszer, azonban erre sem reagál. Legugol mellé, megfogja a férfi egyik vállát és elkezni rázogatni azt miközben szó.

-Hé, haver! Mit csi2nálsz itt? Kellj már fel! Halló! - de a másik nem reagál semmit - Meghaltál vagy mi a fasz? - kérdezi, majd elkezdi kezesni a kulzusát. Szerencsére megtalálta és van pulzusa.

Úgy dölt, hogy hazaviszi. Nem tudja miért, de úgy érzi muszály segítenie ezen a szerencsétlen szerzeten. Mivel nem tudta felkelteni, ezért a két alkarját a másik hónalja alá akasztja be és húzza a földön. Az emberek, akik mellette haladnak el, egy *miafasz?* fejjel nézik, ahogy ő szerecsétlenkedve felvonszolja a dombon. Nagy nehezen sikerül a házukig elvinnie, azonban ott problémába ütközik. Több lépcső is van az ajtójuk előtt és fél, hogy ha ott is felvonszolja, akkor tönkreteszi a férfi gerincét. Gondolkodik egy jó ideig. Végül rájön, hogy kb csak egy normálisabb megoldás van. Kinyitja az ajtót, leteszi a táskáját, majd felveszi a csávót menyasszonyi pózba és beviszi a kanapéjukra. Nem volt egyszerű, ránézésre könnyebnek gondolta Tae őt, de azért erre a távra még fel tudta emelni.

Bezárja az ajtót, majd ordít egyet az anyjának, hogy ma inkább nem megy suliba. A nő nem válaszol. Tae elmegy a konyhába, hogy csináljon teát az idegennek. A hűtőszekrényen megpillant egy rózsaszín post-it-et, amire az van írva "Szerbusz kincsem! Sajnos munka miatt el kellet utaznom. Kb 2 hónapig leszek el, ha minden jól megy. Raktam pénz az asztalodra, de ha nem lesz elég, írj és akkor utalok a bankkártyádra még. Jó legyél! Puszil, anya". Ez pont jól jött, így legalább nem fog kiakadni az anyuka, hogy egy random idegent, aki az árokban feküdt, felelőtlenül hazahozott.

Most Mi A Fasz Van? - VkookWhere stories live. Discover now