A tegnap este folyamán rettentően jól éreztem magam. Imádtam a filmet bár Hyunsoo annyira nem volt oda érte. Elég gyakran felsóhajtott és inkább a telefonján nézett valami lövöldözős játékot, de azért örültem, hogy gondolt rám és egyáltalán elvitt moziba. A filmnek pontban éjfélkor lett vége és mikor kiértünk a mozi teremből Hyunsoo telefonja megcsörrent. Az anyukája hívta és azt mondta neki örülne, ha ma otthon aludna ugyanis a kis Minji lázas lett és még álmában is a bátyja nevét mondogatja. Természetesen megértettem a helyzetet így adtam egy csókot a szerelmemnek, ami kissé tovább húzódott, mint szerettem volna majd útjára engedtem. Szerencsére nem laktam messze a mozitól így egy 5 perces busz út után már otthon is voltam. Lezuhanyoztam, még befaltam két darab fánkot majd bebújtam a jó meleg ágyikómba és pár perc alatt el is aludtam.
Fogalmam sincs mennyi időt aludhattam, de egyszer csak arra ébredtem, hogy felvisít a kaputelefon. Eleinte fel sem akartam kelni, de az illető nem volt hajlandó elmenni így morcosan kikeltem az ágyból és a fülemhez emeltem a telefont.
-Ki az? – szóltam bele mogorván.
-Jihyuk. Beengednél?
-Tudod te hány óra van?! – ásítottam majd megnyomtam a gombot, ami kinyitja az ajtót.
Mire visszatettem a telefont a helyére Jihyuk már bent is volt az előszobában és a kabátját fejtette le magáról.
-Kapcsolj villanyt. – szólt rám.
-Mintha te nem tudnád, hogy hol van. – sóhajtottam majd eleget tettem kérésének.
Ahogy felkapcsolódott a villany szinte majd kipattantak a szemeim. Jihyuk arca telis tele volt lila és kék foltokkal. A szája sarkán és az állán alvadt vért véltem felfedezni.
-Mi történt veled? – léptem oda hozzá majd kezeimmel az arca felé nyúltam.
Válasz helyett lefejtette kezeimet az arcáról majd elfordította a fejét.
-Kwon Jihyuk! Kérdeztem valamit!
-Nem történt semmi. – mondta miközben a falat bámulta. – Menj vissza aludni.
Hatalmasat sóhajtva megfogtam a kezét majd bevezettem a szobámba.
-Feküdj be belülre. – parancsoltam rá, mire lerugdosta magáról a cipőjét majd felmászott az ágyra.
Ő azonnal a fal felé fordult én pedig befeküdtem mellé.
-Ugye reggel elmondod, hogy mi történt?
Nem válaszolt. Van egy olyan érzésem, hogy ezt nem Wookyung tette vele. De...akkor mégis mibe keveredett már megint?
...
Mikor reggel megszólalt az ébresztőm Jihyuk már sehol sem volt. Szinte sejtettem, hogy szó nélkül le fog lépni.
Semmi étvágyam nem volt a reggelihez így felöltöztem és elindultam a suliba. Éljen...
...
Az osztályterem elé érve hallottam, hogy pár lány Jihyuk-ról beszél. Jobban mondva az arcáról. Gondoltam, hogy nekik is felkelti az érdeklődésüket a dolog bár nekik egyáltalán semmi közük hozzá. Na mindegy.
Mikor léptem volna be az ajtón valaki azzal a lendülettel belém is jött. Már majdnem elküldtem az anyjába az illetőt, amikor is megpillantottam Sooah-t. Hatalmas, barna boci szemeivel rám meredt majd kétszer meghajolt előttem ezzel kifejezve bocsánatkérését.
-Minden rendben Sooah? Olyan zaklatottnak tűnsz. – mondtam neki majd átléptem a küszöböt, de ő visszarántott.
Csuklón ragadott és elvonszolt a teremtől pár méterre. Elém állt és közben szótlanul meredt a kezében lévő telefonra, ami...ami a Jihyuk-é volt. Bárhol felismerném a fekete, repedezett képernyős telefont.
DU LIEST GERADE
Shut Up Flower Boy Band: Küzdj az álmodért!
Fanfiction"Futok érted, majd felébredek." "Szeretlek, majd felébredek." "Egy dal neked, majd felébredek."
