Utódok Átírva [Befejezett]

4

A fent lévő képen Lizi karkötője látható

Lizi szemszöge

Épp lefelé rohantam a lépcsőn amikor neki mentem Bennek.
- Hová sietsz ennyire Hugi?
- Sehová csak aaaaaaaaaa - most mit mondjak? Tudom már!
- A konyhába. Igen a konyhába, persze hogy a konyhába, hova máshova mennék a padlásra vagy hova? - mondtam mire Ben felvonta a szemöldökét és felröhögött.
- Randid lesz vagy mi? - Ilyen hogy jut eszébe?
- Hol? A konyhába? - tettem úgy mint ha tényleg oda mennék.
- Randid lesz vagy sem?
- Jajj Ben! Dehogyis! Hogy jut ilyen egyáltalán az eszedbe? - de most komolyan hogy jut ilyen az eszébe?
- Meg amúgy is ha randim lenne arról te értesülnél először.
- Ja persze Liza! - Jaj, ha Lizának szólít az sose jelent jót.
- Ezt még te se hiszed el. - Várjunk. Mi baja is van?
- Ezt meg hogy érted?
- Ha randid lenne akkor azt először Lucasnak mondanád el.
- Ezt meg honnan szedted? - kérdeztem felháborodva.
- Ő az igazi bátyád, a suliba is beszéltetek, és fogadni mernék hogy most is vele fogsz találkozni.- Hangjából színtiszta düh áradt. Csak tudnám miért! Viszont Bennek ezt oldalát marhára nem bírom és ilyenkor teljesen felszoktam húzni magam és ettől a mostani alkalom se különbözik.
- És akkor mi van ha vele találkozok? Mert vele találkozok, és? Komolyan Ben nem értem mi bajod van! - vettem egy mély lélegzetet és kicsit lenyugodva felsóhajtottam. - Komolyan Ben mi bajod?
Erre nem mondott semmit csak elment mellettem a lépcsőn meglökve a vállamat. Én meg tekintettel arra, hogy nem tehettem mást, dühösen leszaladtam a lépcsőn, be az aulába, ott kicsaptam az ajtót és egészen a parkig futottam. Szerencsémre vagy (mint utólag kiderült) szerencsétlenségemre Lucas még nem volt ott. Csak remélni tudtam hogy nem keveredett balhéba. Bár amilyen a családunk szerencséje ez lenne  legkevesebb.

Mel szemszöge

A szobánkban ültünk mikor Jay jött be a szobába az új mezébe. Kimentek Carlossal órák után az edzésre, Jay-ért pedig odáig és vissza volt az edző így bevette a csapatba.
-  Bejött a terv Janenél? - érdeklődött.
- Szerinted épp a varázskönyvet bújnám ha igen?
- Valaki ma nagyon morci... - pillantott rám Carlos, az új barátját simogatva. Bennel épp edzettek mikor befutott a pályára a campus kutyája akivel végül Carlos összehaverkodott.
- Anya számit rám! Nem éghetek be!
- Megszerezzük! Ha össze tartunk. - ígérte Jay.
- Nem fogunk pálca nélkül haza menni! Romlottak vagyunk...
- Velejéig. - fejezték be a többiek.
- Megtudtam hogy a pálcával áldják meg Bent a koronázáson. Ott kell lennünk. Persze nincs egy normális ruhám se. - sóhajtott Evie. Aztán kopogtak.
- Honnan?
- Doug-tól. Ő volt a padtársam kémián.
- Mi az? - nézett rám a Carlos.
- Itt folytatjuk.
Kinyitottam az ajtót és Bent láttam meg mögötte.
- Szia Mel! Ma nem találkoztunk és érdekelt hogy nincs-e valami kérdésetek.
- Nem. Nem tudok róla. - a többiek is csak nemlegesen rázták a fejüket.
- Oké. Ha kell valami akkor csak szóljatok.
- Várj! Igaz hogy megyünk a koronázásra?
- Az egész iskola jön.
- Oh. Ez őrülten izgalmas. Szerinted van esély arra hogy a Tündérkeresztanya mellett álljunk és beszívjuk a jóságát?
- Nem fog menni. Az első sorba én, a szüleim, Lizi és a párom leszünk.
- Szóval a párod?
- Igen. Sajnálom... De
- Oké, köszi, szia. - köszöntem majd rá csuktam az ajtót.
- Asszem itt az ideje hogy Beni baba új barátnőt szerezzen! Kell egy varázsige.

Liza szemszöge

Kb 10 perc múlva indulnék megkeresni Lucast, hogy nem érek rá egész nap, amikor vajon kiket látok meg? Vajon kiket? Jackéket. Persze hogy Jackéket, ki más jöhetne ide hozzám, mint Jack és a bandája! De most komolyan!
- Szia szívecske- köszönt Jack amikor ide értek. Pont úgy köszöntött ahogy mindig is szokott. A gúny nevemen.