Egy apró lépés feléd D. R BEFEJEZETT

Ötödik fejezet

April

Egy puccos utcában sétáltunk Daniellel, mindkettőnk kezében egy barna papíros kávé volt. Nem tagadom, jól éreztem magam vele még ha egy idegen is volt számomra. Sőt jobban éreztem magam vele, mint az elmúlt időszakokban bárkivel is. És mintha az égiek összeesküdtek volna, ezek után a gondolatok után, a telefonom megrezzent a zsebembe. Előhúztam a fekete készüléket és felnyitottam a képernyőt, amin egy üzenet fogadott.

Luke Ford: Szia, April.

Összeugrott a gyomrom, és mint egy lavinaként estek a nehéz kövek a szívemre.

- Mi a baj? --kérdezte Daniel megállva, mivel én is megtorpantam az utca közepén.

- Semmi --ráztam meg a fejem és az üzenetet figyelmen kívül hagytam. Eltettem a mobilomat, és belekortyoltam a langyos kávémba.

- Valami rossz hírt kaptál? --faggatott annak ellenére, hogy már válaszoltam a kedvenc szavammal a ,, semmivel".

- Daniel, mondták már, hogy idegesítő vagy? --indultam tovább.

- És neked? --vágott vissza, ami meglepett, de tetszett.

- Régen egy idegesítő picsa voltam szóval, ha nem is mondták láttam a tekintetekben –mondtam, pedig nem szerettem volna a múltamból túl sok mindent elárulni neki.

- Gimiben? --kíváncsiskodott.

- Igen, de még az egyetem első három évében is --sóhajtottam és közben lekorholtam magam. Miért fecsegek még mindig neki?

- Nem olyannak tűnsz, mint aki beképzelt liba lett volna --azért örültem, hogy így látja.

- Pedig az voltam, de lehetne, hogy ne beszéljünk rólam? --ittam ki a kávémat és a következő szemetesbe beledobtam az üres papírpoharat.

- Úgy is a jövőben mindent megfogok tudni rólad --vigyorgott Daniel, és bár fapofát szerettem volna vágni, de a mosolyától nem tudtam rosszkedvű lenni.

- Azért ebben ne legyél biztos --tettem hozzá, és közben egy könyvesbolt elé értünk.

- Nem baj, ha bemegyek? --kérdeztem udvariasan, de nemet mondott volna akkor is bementem volna.

- Menjünk --vont vállat, de amint beléptünk a csendes könyvesboltba, már meg is bántam.

- Meghalt valaki? --nézett körbe, mire rá meredtem.

- Halkan beszélj --szóltam rá, majd fogtam egy kékszínű kosarat.

- De miért kell itt ilyen csendben lenni? --kérdezte ugyan olyan hangnemmel.

- Mert úgy illik --sóhajtottam fel halkan.

- Egyébként meg mit akarsz itt? --nézett körbe.

- Nem is tudom, olvasni valót? --kérdeztem vissza gúnyosan.

- Aha.

Miközben a könyvek között barangoltam, a gondolataim elterelődtek. Egy hete sem ismerem Danielt, most még is olyan mintha valami haver féle lenne. Én nem barátkozok ilyen gyorsan, és persze ez indokkal van így. Befordultam az egyik köralakú polc mellé, és így szemebe kerültem Daniellel, aki pár sorral arrébb cédéket nézegette. Haja rendezetlenül állt és a fekete pólója a sötétbőrére tapadt. Még is mit akar tőlem ez a félisten? Valahogy nekem ez nem áll össze. Elkaptam róla a tekintetem, mielőtt még észreveszi, hogy bámulom majd lenéztem a kerekpolcon lévő könyvekre, és pont arra néztem amelyiknek az volt a címe, hogy ,,Játék" egy romantikus könyvnek tűnt a borító alapján, de nem is ez volt a lényeg, hanem a cím. ,,Játék" Újra Danielre néztem. Miért éreztem úgy, hogy ő pont játszani akar velem? De nem fogom engedni, hogy összetörjön és eltaposson. Elborult az agyam, és bár könyvet akartam venni, kiindultam a boltból, az ajtó előtt visszatettem a kosarat. Daniel az utcasarkon ért utol.

- Hé, azért megvárhatnál --szólalt meg.

- Mit akarsz tőlem? --fordultam felé ingerülten.

- Mi? Most még is mi bajod van? --nézett rám értetlenül.

- Mi a francért nem hagysz békén? Azt hiszed annyira hülye vagyok, hogy nem tudom mit akarsz? --keltem ki magamból.

- Miért gondolod, hogy csak szexet akarok tőled? --kérdezett vissza ingerülten.

- Mert... --elakadtam. Nem ismertem igazából, fogalmam sem volt arról, hogy mennyi lánnyal volt már együtt, vagy milyen kapcsolatai voltak. Egyszerűen az önbizalom hiányom, és a múltamból kiindulva, nem tudtam jót kinézni belőle. Miért hiszem azt, hogy csak játszani akar velem? És miért ne kellene ezt hinnem? Fogalmam sincs mit gondoljak róla, és teljesen összezavarodva hátráltam.

- Csak hagyj békén --nyögtem ki végül. Nincs szükségem arra, hogy valaki ennyire összezavarjon és a terveimet széttapossa. Nincs szükségem senkire.