You're Still The One /HUSBANDS/(Larry Stylinson Ff) BEFEJEZETT

6.

Louis nyelt egy hatalmasat és erőnek erejével fordította el a fejét a férjéről. A két év magány megtette a hatását, és Harry még mindig letaglózóan szép volt. Ahogy dühtől elsötétült szemmel fújtatott előtte, legszívesebben azonnal rávetette volna magát, hogy a jövő hetet is kicsókolja belőle, de be kellett húznia a féket. Harry nem ezért jött és ezt - bármennyire fáj is -, el kell fogadnia.

- Ide nem lesz elég két törülköző. Megmutatom a fürdőt - köszörülte meg a torkát és intett Harrynek, hogy kövesse. Harry nem sokat tehetett, tudta ő is, hogy a jéghideg víztől hamar megbetegedhet, ezt pedig semmiképp nem szerette volna. Egy náthától fátyolos tekintet, egy piros orr, amit rendszeresen fújni kell, az egyik legnagyobb mumus a szakmájában. Csak remélni merte, hogy Louis-nak van kádja is, nemcsak az áztatós zuhany, amit a férfi mindig is előnyben részesített. Harry sokkal jobban szeretett elnyúlni a forró, illatos habok alatt. Képes volt akár órákat is eltölteni a levendula jótékony hatását élvezve. Annak idején - még jól emlékezett -, Louis egy hatalmas kosár illatmécsessel lepte meg, amiket a porcelán kád szélére rakosgatott ki magának. Volt, hogy el is szenderedett, főleg ha a meditációs „fehér zajt" is bekapcsolta magának. Lou ilyenkor nevetve csak Kis Hablegénynek cukkolta.

- Kettő is van, az enyém a szobámból nyílik, értelem szerűen te a másikat fogod használni. Van bent minden, ami kellhet. Ez az - mutatott a sötétbarna ajtóra, aztán sarkon fordult és visszament a nappaliba, hogy feltakarítsa a behordott vizet és sarat. Aztán felsétált a szobájába és ő is megszabadult a nedves ruháitól.

Nem tudta volna megfogalmazni, milyen érzés tudnia, hogy csupán két ajtó választja el a férjétől, akit olyan hosszú ideig várt vissza, és aki most valószínűleg meztelenül terül el a hatalmas kádjában. És azzal is tökéletesen tisztában volt, hogy Harry mindent el fog követni, hogy a lehető legtovább húzza az időt, hátha megmenekülhet a beszélgetés elől. Márpedig Louis válaszokat akart. Minél hamarabb.

Mivel a tévé nem működött, jobb híján a hifit kapcsolta be odalent, hogy valamivel elüsse a várakozás végtelennek tűnő perceit. Töltött magának egy pohár vörösbort és a kedvenc fotelébe vackolta magát. A dohányzóasztalról már-már kihívóan hívogatta fel magára a figyelmet az indulatában csak lehajított paksaméta. A válási papírjaik. Amiket „csak alá kéne írnia". Valóban csak ennyi lenne? Odabiggyeszti a szignóját a lapok aljára, aztán fel is út, le is út? Harry szerint a kapcsolatuk végérvényesen és visszafordíthatatlanul megromlott. Na de mégis mikor? A papírok szerint Harry valóban mindenről lemondott. Egy pennyt sem követelt. Sem a házuk eladásából származó összeg rá eső részét, sem a cégből befolyó hasznot. Igaz, miért is tenné? Már nem az az elárvult kis kölyök, aki bentlakásos állást kellett, hogy vállaljon, hogy tető legyen a feje felett. Nem. Harry Styles már egy világszerte ismert férfimodell, akinek a kegyeiért a legnagyobb divatcégek versenyeznek.

Aki minden gond nélkül egy hibrid terepjárót bérelt Angliában. Aki odahaza Teslával jár. Akinek Malibuban van apartmanja. Akinek a gardróbja valószínűleg nagyobb, mint az ő hálószobája.

- Kérhetek én is egy kis bort? - szólalt meg Harry a háta mögül. Annyira belemerült a gondolataiba, hogy meg sem hallotta a férfi puha lépteit. Harry egy frottír fürdőköntöst viselt, amit az ajtóra akasztva talált. Göndör tincseit törülközőbe csavarta. Úgy tűnt, valamelyest lenyugodott, legalábbis nem dobálta magát tehetetlenül és a szemeiben sem villantak már a gyilkos fények.
- Persze - állt fel Louis és töltött egy másik pohárba is a kedvenc márkájából. - Ha tudtam volna, hogy jössz, hoztam volna Pinot Noir-t, de így csak...
- Nem baj. Jó lesz, köszi - vette el az italt Harry és jobb híján a kanapén foglalt helyet. Louis-nak ugyanis csak egy fotelje volt. Magányos életre rendezkedett be.

- Szóval... mik a terveid? - kérdezte Louis.
- Mármint? - nézett fel a poharából Harry.
- Mármint ha kikerülök a képből. Nyilván van oka, hogy akkor nem adtad be a keresetet, most viszont igen. Mi változott?
- Tiszta lappal akarom élni az életem. Lezárni a múltat. Teljesen átköltöztem az Államokba és nem szándékozom a ... a...
- A? Gyerünk! Azt hiszem, pont most jön a lényeg - nézett Louis kihívóan Harryre.
- Az előéletemet cipelni örökké.

- Az előéletedet... Aha. És két éve akartad? Amikor egy váltás ruhával elhajtottál és vissza se néztél? Amikor egy vadidegen kis csapatot küldtél a cuccaidért? Amikor azt se tudtam, élsz-e még, vagy várjalak-e haza, mert ez csak egyike az újabb hisztijeidnek?
- Na látod, pont ez az egyik. Hogy akármit csinálok, az csak hiszti szerinted. Hányszor kértelek, vegyél komolyan? Hányszor, Louis? - Harry idegesen túrt volna a hajába, de a fejére tekert turbán megakadályozta ebben. Elképzelte magát, a lila köntösben, ami valószínűleg Lou egyik húgáé, a törülközővel a fején és csak remélni merte, hogy a megjelenése vállalhatóbb, mint amilyennek a lelki szemei előtt látszik.
- Mégis hogy vehetnék komolyan valakit, aki női alsóneműben illegeti magát?

- Úgy, hogy az a valaki a férjed, Lou - csendesedett el Harry. - Az a valaki szerette volna, ha támogatod abban, amit csinál és nem folyton leszólod és komolytalannak titulálod, mert nem kell hozzá diploma.
- Támogattalak. Mindenben. Felajánlottam, hogy fizetem neked az egyetemet, válassz bármilyen szakot, de nem. Neked fontosabb volt a kamerák előtt pózolni és mutogatni a tested!
- Ezt csinálják a fehérneműmodellek. És akkoriban az voltam. Mégis mi a gond ezzel? Mikor elkezdtem, azt mondtad, mindenki rád lesz féltékeny, hogy ez a ... ez... a tiéd.

„Gyönyörűség". Ezt a szót használta akkor Louis és valóban úgy is gondolta. Azok a képek azonban illedelmesek és nem hivalkodóak voltak. Áruházi katalógusoknak készültek, nem pedig a Vogue címlapjára.

- Igen. Csakhogy ez neked nem volt elég. Neked csiricsáré fodrok, meg csipke kellett! Meg kikerics sárga virágmezős tunika! Én azon voltam, hogy megteremtsek magunknak mindent, ami kell a közös életünkhöz, hogy valóra váltsam az álmainkat, te meg közben pávatollat dugdostál a szexi seggedbe! - Louis-n volt a sor, hogy felkapja a vizet és teljesítette is a feladatát maradéktalanul. Ahogy egyre inkább belelovalta magát a sérelmei felhánytorgatásába, úgy lett egyre ingerültebb és már nem foglalkozott azzal, hogy higgadtnak tűnjön.

- Azok a te álmaid voltak, Lou. Nem az enyémek. Ezt nem értetted meg soha. Nekem ez az életem, ahogy neked az ingatlanok. Össze lehetett volna hangolni, ha hajlandó vagy egy kicsit nyitni. Ehelyett jöttek a beszólogatások meg a megjegyzések. Amik fájtak. Nagyon.
- Basszus, hát ott virítottál a plakátokon olyan ruhakölteményekben, amitől az eszem megállt! Persze, hogy nem hagytam, hogy hülyét csinálj magadból! Miért nem volt neked elég az, amit adni tudtam? Hm? Nem volt meg mindened? A kisujjadat se kellett volna mozdítanod, a lábaid elé tettem az egész világot. Bejártuk a Földet, megvolt mindenünk, Haz! Mindenünk!

- Neked talán igen. Volt egzisztenciád, luxuslakásod, menő autód, egy helyes kis férjecskéd, aki készségesen mutatkozott veled a munkapartikon, persze szigorúan fekete öltönyben, hisz hogy néz már az ki, hogy valaki felvegyen egy színes nyakkendőt? Igaz? Hogy tudsz színek nélkül élni, mondd, Louis? A színek minden! A színek maga az élet! A különbözőségük, a változatosságuk, a tökéletlen harmóniájuk. Te csak feketét és szürkét viseltél el, és biztos vagyok benne, ha benéznék a szekrényedbe, kizárólag fekete és sötétszürke öltönyöket találnék. Meg fehér ingeket. Nézz végig ezen a házon! Olyan komor, mint egy kolostor. Hol van innen az élet, a vidámság?

- Voltak színek az életemben - jegyezte meg Louis. „Igen, volt smaragdzöld és mogyoróbarna, és meggypiros, de elvitted mindet, mikor elhagytál."

- Talán voltak. Valamikor. Amikor még nem szippantott be az üzlet és nemcsak azt nézted, hogy miből lehet a leggyorsabban a legnagyobb hasznot elérni. Amikor még az volt a legfontosabb dolgod, hogy örömet szerezz nekem. Hogy együtt töltsünk annyi időt, amennyit csak lehet. Nem felejtettem ám el csíkos pólóidat, meg a piros fürdőnadrágod! Most milyen van? Grafitszürke?

- Nincs fürdőnadrágom - felelte Louis. - A tengerpart is csak akkor szép, ha van kivel nézned a naplementét.

Csók, drágáim!
Azt hiszem, lassan körvonalazódik, hogy mik is vezettek ennek a gyönyörű házassagnak a bukásához. Szerintetek mit lehetne tenni, van-e megoldás arra, hogy ez a két kis drága manócska újra egymasra találjon?
Szeretettel:
Gotti
xx