A varázslatos Afrodité

6.rész

Leültem az asztalhoz mintha mi sem történt volna.
- Na kislányom, jól vagy?- kérdeztek a szüleim.
- Persze, persze!
- Rendben, egyébként Lucius mondta, hogy idén lesz megrendezve a Trimágus tusa!
- "Trimágus tusa erről olvastam már" amin el lehet nyerni a Tűz serlegét?
- Nem a tűz serlegét nyered el, abba dobod bele a nevedet, egy kupát nyersz el!- javított ki a szőke.
- Az mindegy, olvastam róla a Zsaklintől kapott könyvemben, ő is nevezett rá, de állítólag ki lépett mert az egyik feladatnál majdnem megfulladt.
- Igen, Anyám erős nő volt, de a szírének lefolytották a víz alá és majdnem meghalt.- mondta Apám elkeseredetten.
Egy ideig még a kupáról és a tusáról beszéltünk, aztán végre este lett és indultak a Malfoyék.
- Köszönjük a vendég látást!- mondta mosolygósan Narcissa.
- Mi köszönjük, egyébként nektek kell menni az Abszol útra?-kérdezte Anyukám.
- Nem szükséges mert a könyvek már megvannak, talárt kell majd ennek a nagy fiúnak venni!
- Értem, akkor majd ti úgyis találkoztak még Madlen! Sziasztok!
- Sziasztok!- próbáltam mű mosollyal köszönni.
"Végre, végre elmentek" nem nagyon szerettem a Malfoy családot, nagyon maximalisták. Lucius bal karján egy kígyó van sosem láttam ilyen tetoválást!

Teltek, múltak a hónapok és azt az átkozott könyvet még mindig nem tudtam kinyitni! Nagyon mérges voltam magamra egyszerűen nem sikerült. Már augusztus 28-a volt, ami azt jelentette, hogy irány az Abszol út! Már nagyon vártam kiváncsi voltam milyen az a hely. Mivel a szüleimnek Franciaországba kell vissza utazniuk ezért én szeptemberig egy varázsló hotelben szállok meg, kiváncsi voltam már milyen London varázsló része.
- Madlen!- szólt Anyukám.
- Igen, Anya?
- Mindent elraktár?
- Igen!
- Akkor gyere gyorsan, már 9 óra igyekezz!
Leszaladtam az utóhoz és el indultunk az Abszol útra.
- Rendben, itt is vagyunk! Száljatok ki!- mondta Apukám és egy nagy kőfalra mutatott.
- Ez meg mi? Ez az Abszol út?
- Nem....-ezzel rábökött 3-szor a közepén levő téglákra és a fal szét nyílott.
- Ez meg....-megakadt a szavam.
- Az Abszol út!- kiáltotta fel Anya.
Tényleg olyan volt mint egy kis város, egyszerűen varázslatos, viszont csak talárt kellet vennünk mivel Narcissa az egész évre való könyveket át postáztatta nekünk egy bagollyal, itt a bagoly olyan mint nálunk az embereknél a postás csak ez repül. Végig sétáltunk az "utcán" és jobbra besétáltunk a talároshoz.
- Jó napot!- egy kedves kis hölgy fogadott minket.
- Egy sima talárt szeretnénk kérni, illetve rá mérni a lányunkra!- szólt fennhangon Anyám.
- Rögtön, milyen méretet hozzak a kis hölgynek?
- S méretet!
A nő felállított egy dobogóra ahol rámérte a talárt, nem gondoltam volna hogy ez az izé ennyire hosszú lesz majd, nem fogok ebben elesni?
- Madlen, mindjárt jövünk csak hozunk neked valamit!- szólt nekem Apu.
- Oké!
- Hölgyem, kész is! Nagyon hasonlít egy nőre!
- Milyen nőre!?
- Zsaklin Zseraltinra, neki is ilyen talár kellet és pont ugyan ennyit kellet szabni belőle!
- Hát....
- Nagyon helyes kislány volt kár, hogy végül rossz útra tért!
- Tessék?- kérdeztem a hölgytől.
- Hát csak átlépett a gonoszok közé és a Tudjuk kihez!
Minden leesett, a mamám még is csak ismerte Voldemortot!