Texting the wrong person /L.S fordítás/

Text 29

Harry szemszöge

Mikor befejeztük  a beszélgetést, haza indultunk, mert be kell mutatnom Louist az anyukámnak, mert szeretné tudni, hogy milyen hátborzongató haver jön a házunkba.

"Mi van, ha anya nem fog bírni téged?" kérdeztem Louistól

"Hát, akkor csesztem" mondta
"Csak vicceltem édes, biztos vagyok benne, hogy nem fogja azt gondolni, hogy rossz vagyok, vagy ilyesmi. Próbálom majd a legjobb formáját hozni, hogy meggyőzzem"
"Ne, ne csináld ezt, nem kell eljátszanod, hogy tökéletes vagy, mert már eleve az vagy, szóval csak légy önmagad és hagyd ezt a szart" mondtam nevetve, de egyben komolyan is.

"AAAHWWW A HERCEGNŐM SZERINT TÖKÉLETES VAGYOK" mondta ugratva
"Bár mondjuk tényleg az vagy" mondtam, erre elpirult, és a földet kezdte nézni és úgy mosolygott, mint egy idióta. Ez volt a valaha volt legcukibb dolog, amit láttam.

Amikor megérkeztünk a házunkhoz, hallottam Louis levegővételeit, amik olyan hangosak voltak, hogy elhallatszottak egészen kínáig.

"Mi a baj?" kérdeztem
"Csak ideges vagyok" mondta
"Naa, ne legyél, anyukám kedves, szerintem az egyetlen ok amiért nem szeret valakit, az az, ha embereket öl, de te nem csinálod ezt, szóval ne aggódj"
"Oh, nos el kell mondanom valamit" Monta komoly tekintettel

"NEM FOGOD AZT MONDANI, HOGY EMBEREKET ÖLSZ" mondtam nevetve

"HAHA csak vicceltem" mondta
"Oké, mostmár menjünk be"

Oké, először kételyeim voltak velem és Louisval kapcsolatban, de mostmár azt gondolom, hogy csak meg kell próbálnom. Kedvelem őt, és tényleg akarom, hogy működjön a dolog. És igen, a távolság probléma lesz, de legalább ki kell próbálnunk. És elég fiatalok vagyunk, meg tudjuk csinálni, amikor csak akarjuk, igaz?

Amikor kinyitottam az ajtót, hallottam ahogy nővérem felénk szalad, szóval nyílván most tud beszélni Louisval.

"Szóóóval Louis, mostmár tudunk beszélgetni? Mert meg kell engednem, hogy randizz az öcsémmel" mondta
"Ö-öhm, mi nem randizunk" mondtam a földet nézve.
"Még nem" kacsintott Gem
"Igen, persze, szeretnék veled beszélgetni, de szerintem be kéne mutatkoznom az anyukádnak. Mert durva lenne, ha nem mutatkoznék be, tudod?" mondta Louis, olyan volt, mint egy kis úrfi, mi a szar?

"Ja, persze, anyukám már szeretne megismerni, de amint befejezted, gyere fel és beszélgessünk" mondta és felment az emeletre
"Bocsi, a nővérem fura" mondtam nevetve

"HALLOTTAM HARRY" kiáltotta Gem

Mindkettőnknek nevetnie kellett ezen, de inkább a konyhába mentünk, mert ott volt anya

"Ó, szia kicsim, ő az a fiú, akiről már annyit meséltél?"
"Igen, ő itt Louis

"Jó napot Mrs Styles, Louis vagyok" mondta Lou és kezetrázott anyukámmal
"Oh, kérlek csak szólít Anne-nek"
mondta anya és kacsintott egyet

"Kérsz teát?"
"Igen, köszönöm"

Amint megkaptuk a teákat, leültünk a kanapéra, mert nyílván anya is szeretett volna beszélni Louisval.

"Szóval Louis, beszélj egy kicsit magadról"

"Oké, szóval, Louis vagyok, 19 éves, és olyan mint a fiad" mondta miközben rám nézett, és persze elpirultam, mert mindig ezt csinálom.

"Az milyen?" kérdezte anya

"Nem is olyan, csak nagyon kedvelem őt" anya egy ugrató mosollyal nézett rám
"Oké öhm, szóval ugye nem fogod megbántani a kicsikémet?"

"Anyaaa, ne hívj így"
"Mindig kicsikémnek hívlak, és még sosem törődtél vele" Louis csak nevetett, aztán azt mondta:
"Sosem fogom megbántani, és ha valaki megteszi, annak bántódása esik, mert Harold egy értékes kis nagy angyal, akit meg kell védeni " mondta

Éreztem, hogy az arcom mindig egyre pirosabb lesz, akárhányszor mond valamit.

"Nos, akkor jó, kedvellek Louis, most menj, csinálj valami mást, aztán gyere beszélni" kacsintott egyet anya és elment

"Szuper voltál, és kedvesen beszéltél rólam" mondtam
"Persze, hogy szuper voltam Harold, és csak az igazságot mondtam"
"Nos, akkor szeretem az igazságot"