Needed Me /Jikook ff./

44. rész

Jimin szemszöge. 

- M-mit akarsz tőlem? - kérdezem, miközben ijedten kapkodom körbe-körbe a fejem, hogy valamilyen fegyvert vagy menekülési útvonalat találhassak. Az agyam eszméletlen robogásba kezd a félelem okozta adrenalin miatt, így a gondolkodás mellett váratlanul kezdenek elönteni az eddig hiányolt emlékeim is. Már emlékszem a bárban történtekre. Kwonra, arra hogy elkapott és túsznak használt. A lövésre, mely után Jiyong összecsuklótt, majd az ajtó nyitódásra, ahol Jungkook tűnt fel. Aztán még egy lövés dördült, melynek puszta emlékére is az oldalamra szorítom a kezem, mely kegyetlenül fáj. Nem marad bennem kérdés, hogy ez a golyó már engem ért és Jungkook látta mindezt. De ezután csak egy-két szóra emlékszem ami tőle érkezik. Édes Istenem vajon hogy lehet Ő? Vajon bántódása esett neki is? 

- Nem akarlak bántani Jimin. 

Seonghwa hangja meglepően megnyugtató, ami erősen furcsa az eddigi találkáinkon tanúsítotthoz képest. Bár Ő személyesen soha nem bántott, mindig is tartottam tőle, hisz vele volt minden találkozóm a havi szinten esedékes törlesztéseim kapcsán és hát sejtettem, hogy Ő sem buksi simivel jutalmazna, ha nem cselekednék a megbeszéltek szerint. Arról nem is beszélve, hogy van egyfajta ijesztő, rideg aurája, ami egyáltalán nem bizalomgerjesztő. 

- Azt kétlem. - motyogom halkan, mert azért eszemben sincs magamra haragítani. Nem vagyok hülye, valószínűleg alapesetben sem lenne túl sok esélyem vele szemben, de így hogy mindenem fáj, különösen az oldalam, kétlem hogy nagy ellenfél lennék vele szemben. Végül semmit nem találok, ami fegyver lehetne, csupán csak a kis asztalkán heverő váza tűnik a legjobb jelöltnek, melyben most egy gyönyörű rózsacsokor pihen, de azt szerintem fel sem tudnám emelni mire lecsapna, szóval azzal sem vagyok beljebb. 

- Figyelj, tudom hogy mit gondolsz, de segíteni vagyok itt. Kwon miatt. 

- Kwon miatt? Hisz te az embere vagy. - értetlenkedem összehúzott szemekkel.  Seonghwa nagyot sóhajt, mintha frusztráló és nehéz lenne neki minderről beszélni, de őszintén szólva felkeltette az érdeklődésem. Végül hirtelen mozdul felém és az egyik kezével az ágyam szélére tenyerel, és nagyon közel hajol az arcomhoz, amitől én automatikusan távolódni próbálok, szinte belepaszírozva magam a párnámba. 

- Nem igazán van időm részletezni a dolgokat, mert baromi nehéz volt kicselezni a csávód embereit, de hidd el ha azt mondom, tudok segíteni neked! - morogja mérgesen, majd hirtelen kicsi visszább vesz a hangerőből, mintha érezné, hogy ezzel baromira nem segít abban, hogy megnyugodjak és esetleg higgyjek neki. - Figyelj, tudom hogy hihetetlen, de Kwon nekem is csak árt, és így hogy végre van alkalmam kiiktatni a képből, nem igazán szeretném ezt elszalasztani. 

Mérlegelem mindazt, amit mond és a mimikáját is, de hiába is keresem hazugság jeleit, nem járok sikerrel. Seonghwa tekintete tényleg kétségbeesett és zavart, a szavai pedig meggyőznek. Hisz eddig szinte mindenki csak az áldozata volt Kwonnak, miért ne lehetne, hogy Ő is szabadulna tőle? Ezért, bár nagyon is félek még tőle, úgy gondolom adok neki egy esélyt. Legalább meghallgatom, igazából veszteni valóm nem is igen van, ráadásul elég elszántnak is tűnik, szóval szerintem akkor is megosztaná velem a mondandóját, ha nem bólintanék rá. 

- És hogy tudnál segíteni? - kérdezem félénken, amivel azt hiszem meglepem Seonghwat, mert egy pillanatra hátrahőköl. Talán Ő sem gondolta, hogy ilyen hamar eredményre jut velem. 

Seonghwa szólásra nyitja a száját, de mielőtt megszólalhatna, az ajtó kivágódik, és négy öltönyös fickó ront be rajta. Kettő fegyvert ránt és a látógatómra szegezik azt, míg a maradék két fő megindul felé és leterítik. Szerintem ők is meglepődnek, hogy Seonghwa nem kimondottan ellenkezik, így miután megbilincselik a földön, könnyűszerrel felrántják onnan.