Rossz srác a szomszédból

32

Nagyon fura érzés fogott el, mikor megláttam Matt-et. Mintha az az első nap játszódott volna le újra, mikor Noah lépett be a széltől kócos hajával. Geeez, én miért gondolok ilyenekre!?
– Valamiről lemaradtam? – jött közelebb hozzánk nagy lélegzetvétellel.
– Végülis majdnem elkéstél első nap, az ilyen nem megszokott tőled. De ezen kívül semmi. – válaszoltam én a többiek helyett. – Veled minden oké?
– Persze, csak nem akart indulni a kocsim, ezért szarakodtam vele egy csomót. De akkor időben beértem.
– Kellett neked Chevrolet-et venned. Jobban jártál volna egy Toyota-val is, mint azzal. – gúnyoltam kocsiját, mire nagy nevetésbe törtünk ki. Riley-ék otthagyva minket indultak meg a terem felé közben.
– Vagy egy GT-R-rel. – suttogta a fülembe, mikor a vállamat elütve ment a többiek után. Én csak lefagyva álltam a folyosó közepén, amit a csengő szakított meg sikeresen. Valami nagyon fura Matt-ben. Sosem nyomult ennyire, hiszen megbeszéltük, hogy mindenki haver. Mondjuk lehet, hogy Caleb-ék kapcsolata változtatott a véleményén.

Sikeresen lehúztuk az első napunkat az új évben. Sokkal nyugisabb volt végül, mint amilyen eddig volt. Se egy meglepi doga, se egy hirtelen felmérés, semmi, csak beszélgetés. Apropó beszélgetés, ideje lenne hazasietnem, hiszen Noah már valószínűleg vár rám. El is indultam a kocsim felé, majd felbőgetve a 2jz motort elhagytam a suli parkolóját. A tükrökből láttam csak, hogy Cal és Riley karöltve lépnek ki az ajtón, nyomukban Matt-el. Mit sem foglalkozva ezzel vezettem tovább, amíg haza nem értem.

– Milyen volt az első nap? – hallottam apa hangját a garázsok felől, mikor leparkoltam az autómmal.
– Egész jó. Ez kinek a kocsija? – néztem furán egy kék Skyline-ra. Ismerős volt, de meg nem mondtam volna, hogy kié.
– Roman-é. Elhozta, hogy átnézzem kicsit, mielőtt versenyre vinné. Te hogy állsz a gyakorlással? – oh jézus, márciusban kezdődik a versenyszezon.
– Azóta csak néhányszor voltam. De lassan elkezdek többször járni. És nem is tudtam, hogy Rom ennyire szereti a Nissanokat. – kuncogtam magamban, miközben végignéztem a járgányt.
– Hát muszáj volt beújítani egy kicsit. – fordultam egy ismerős hang felé. Ki más, ha nem maga Roman Pearce. – Apád amúgy is szereti ezeket bütykölni. – odalépett közben hozzám, majd adott egy ölelést is.
– Te és az újítás? Két külön dolog, akárcsak a humorérzéked. – nevettem el magam, amit már apa sem bírt sokáig tétlenül nézni, így belőle is kitört. – De az egódat sem hagytad el, igaz?
– Hé, azért ez nem egy olcsó járgány, és nem tudom mi bajod a humorérzékemmel, igenis rendben van. – szedte meg magát kissé.
– Nyugi Rom, tudod amilyen az apja, olyan a lánya. – nyugtatta haverját.
– Na azért. – pacsiztak le végül. Én elköszöntem ezután és felmentem a szobámba, hogy végre beszélhessek Noah-val. Úgy vártam már erre.

Noah

Én most értem haza, te hogy állsz? Jó lenne már hallani téged 💘

Hát nem aranyos? Egész nap ő jár a fejemben és mindig csak arra tudok gondolni, hogy halljam selymes hangját és lássam elképesztő kék szemeit. Elmerengésemet a rezegő telefon szakította félbe, amit azonnal fel is vettem. Nagyon jó volt végre hallani és látni.
– És milyen a suli? Direkt felhívtam Matt-ék figyelmét, hogy vigyázzanak rád. – kérdezősködött.
– Nem rossz, de nélküled olyan más. Hiányzol innen mindannyiunknak. De főleg nekem. – mosolyodtam el. – Jó lenne, ha visszajöhetnél. Jut eszembe, a kisfilmmel mi lesz?
– Még semmit sem tudok, Lara azt mondta, hogy egy kis csúszás van, így még ő sem tud semmi biztosat.
Megértően válaszoltam neki, és az egész estét átbeszéltük. Nem tudtam mikor lesz lehetőségem újra beszélni vele, ezért minden percet ki akartam élvezni. Éjfél körül lehetett, mikor letettük a telefont és elmentem aludni. Csak Noah hangjára tudtam gondolni és azzal elaludni.

Másnap mintha valami betegség lett volna, nem indult az én kocsim se a Matt-é után. Mivel apa korán elindult, hogy elvigye Roman kocsiját, így kénytelen voltam valakinek szólni, ha nem akarok gyalog menni. Először Caleb-nek írtam, de ő már Riley-ért ment, amit meg is értek igazából. Minden percüket igyekeznek egymással tölteni és kihasználni. Kénytelen voltam Matt-et hívni, aki azonnal fel is vette és már úton volt értem.
– Köszi, hogy értem jöttél. Mintha a kocsik is betegséget terjesztenének vagy én nem tudom mi van, de ma az enyém sem indult. – nevettem a magam sanyarúságán. Ő is elnevette magát, majd a piros lámpánál a fékbe taposott és tekintetét magamon éreztem. Felé fordítottam arcomat és egy fürkésző szempárra, illetve egy hatalmas mosolyra húzott szájra figyeltem fel.

Eltűnt Noah a láthatárról, Matt pedig kap az alkalmon és Zoe-ra nyomul? Vagy csak a képzelete játszik vele és semmi sem történik? ✨❤️