Fény a sötétben

A borzalmak éjszakája

- Alana, mielőtt bármit is tennék, valamit el kell mondanom! - tolt el magától kicsit a fiú és megnyalta ajkait. Aggodalmasan néztem végig alakján és csak most vettem észre mennyire lefogyott. A szemei alatt hatalmas fekete karikák ültek, amit az árnyék most még súlyosabbá tett és így nézett vissza rám mélyen ülő szemekkel. 

- Mi a baj, Draco? - fogtam meg kissé remegő kezeit és óvatos mozdulatokkal simogatni kezdtem azokat a hüvelykujjammal. A fiú hosszú percekig állt néma csendben, mintha csak azt fontolgatná, hogy tényleg elmondja-e amit szeretett volna, vagy visszalépjen. Valami nagyon nem volt rendben ezzel a fiúval és átkoztam magam, hogy a saját gondjaim mellett nem vettem észre, hogy őt is nyomják a dolgok. 

- Tudom, hogy rengeteg most a gondod. Mármint, te jó ég, most derült ki, hogy te vagy az elveszett hercegnő! - kapott a fejéhez döbbenten, mire bennem is eluralkodott a döbbenet. - De ha esetleg úgy gondolod, hogy elfér az életedbe még egy bonyodalom... - Draco élesen megköszörülte a torkát és kotorászni kezdett a fekete öltönye zsebében. 

- Ha magadra gondolsz... - vontam fel a szemöldököm, hogy kijelentsem ő sosem lesz bonyodalom, vagy teher az életemben, de a fiú megállított. Előkapott ugyanis egy sötétzöld ékszerdobozt a zsebéből és felém tartva kinyitotta. Egy csodaszép ezüst gyűrű csillogott benne, amely nem ért össze teljesen, ugyanis az egyik végén egy hold, a másik végén pedig egy nap díszelgett. Az előbbiben egy fehér, az utóbbiban egy fekete kő ékeskedett. 

- Egy ígéretgyűrű? - suttogtam kérdőn és felemeltem a fejem az ékszerről, hogy Dracora nézhessek. 

- Igen. A Holdat és a Napot már tudod, hogy mit jellemeznek... - sütötte le a szemét és a karkötőinkre nézett. De a kövek... Alana az én életembe te fényt hoztál. Kimentesz a sötétből, a félelmeimből, a félelemből. Ezért a fehér kő vagy te az én Holdamban. A fény a sötétben... És én... Én beleviszem az életedbe ezeket a dolgokat. De a te fényed mindig erősebben fog ragyogni, mint hogy elnyomja a bennem lévő sötétség. - magyarázta a gyűrű jelentését, nekem pedig könny szökött a szemembe... 

- Draco, ez gyönyörű... - mondtam rekedt hangon, kissé akadozva. 

- Alana, én úgy érzem mi ketten összetartozunk és akármi is jön velünk szembe, azt mi ketten le tudjuk győzni... Alana Aideen Delacrois, megtisztelnél azzal, hogy a barátnőm leszel? - emelte ki az apró ékszert a dobozból és felém tartotta. 

Én pedig repeső szívvel mondtam igent,  majd megvárva, hogy az ujjamra húzza az ékszert, a nyakába ugrottam. 

- Igen! Igen és igen, ezerszer is! - sírtam a vállába szerelmesen. És ebben a pillanatban semmi más nem számított. Sem a múltam, sem Dominic, sem Draco titkai... Csak ő és én, egymásba gabalyodva a fülledt mosdóban. Semmi sem lehetne tökéletesebb...

---

Egymás kezét szorongatva, mosolyogva léptünk be a mardekár klubhelyiségébe vacsora után. 

- Delarson, Malfoy! Rátok várunk ezer éve! - kiáltott felénk Theo, behúzva minket a tömegbe. - Rendben emberek! A mai nap nagyon különleges lesz számunkra! - kiáltotta, mi pedig fütyülve és tapsolva biztattuk a fiút. 

- Eljött a borzalmak éjszakája! - kiáltotta Blaise szinte magán kívül, erre pedig még az előzőnél is nagyobb éljenzés rohant végig a teremben. 

- Ma este mindenki jelmezekbe öltözik! - kiáltotta Theo, mire Draco egy vérfarkas szerű hanggal jutalmazta a fiú szavait. Nevetve tapsoltam a többiekkel együtt és őszinte izgalommal vártam az esti terv további részleteit. - De ez nem minden diáktársaim! A mai este nincsenek korlátok, nincsenek balhék! Mindenki hozhat egy, nem több mint egy... - felemelte mutatóujját, hangsúlyozva a limitet. - másik házból származót! - kiáltotta, mire a szoba szinte megőrült az izgalomtól.

A mardekárosoknak rengeteg külsős barátja volt. Főleg hugrabugosok... De ma este, nincsenek ellentétek! 

- Mindenki induljon a vadászatra és egy óra múlva várok ide mindenkit, hogy elkezdjük a bulit! - és a diákok fejvesztve rohanni kezdtek a barátaik nyomait kutatva, hogy időben, már jelmezekbe öltözve térjenek vissza a kiindulópontra. Ez egy hatalmas buli lesz! 

- Oké, te melyiket hozod? - kérdezte Draco, mellettem lépkedve a griffendél felé. 

- Maddie a szerencsés nyertes. - mosolyodtam el ördögien.

- Ő egészen tűrhető. - felelte Draco egy halvány mosollyal, de én megtorpantam. 

- Draco, te kit hívsz? - kérdeztem döbbenten. 

- Lana, nekem csak a mardekárban vannak haverjaim. Mindenki más utál... - vonta meg a vállát lemondóan.

- Mert nem önmagadat mutattad... Ha tudnák milyen vagy valójában, biztos szeretnének, Draco! - simítottam meg a karját. 

- Alana, nem baj. Tényleg. Menjünk szedjük össze az agresszív törpét. - utalt Madisonra a fiú. 

- Egy jelmezes buli veletek? - sikította a lány amint felvázoltuk neki az esti terveket. Egyértelmű volt, hogy imádni fogja. - Minek öltözünk? Vigyek piát? Szentséges Merlin, van valami sokkal jobbam! Erre a pillanatra vártam születésem óta! Várjatok meg! - szaladt vissza a klubhelyiségbe, majd pár perc múlva visszatért egy kis táskával.

- Akarom tudni mi van benne? - kérdeztem óvatosan. 

- Majd meglátod! - nevetett a lány és mind a hárman rohanni kezdtünk a mardekárosok felé. 

Nem sokkal később Madisonnal karöltve lépkedtünk ki a szobámból, a többiek közé. Rajtam egy fekete kétrészes mini ruha volt, fekete combcsizmával és combfixszel, valamint vörös ördögszarvakkal és vörös rúzzsal. Madison pedig pont ugyan ilyen szettet öltött magára, piros színekben pompázva. 

- Ez igen, gyerekek! Megjöttek a kisördögeink! - tapsolt Blaise, mi pedig nevetve léptünk oda hozzájuk. Draco és Theo hasonlóan mint mi, páros jelmezben érkeztek. A mellkasuk közepéig kigombolt ingekkel, szakadt farmernadrággal és ékszerekkel megpakolva léptek be az ajtón, mint a varázslóvilág leghíresebb bandája. 

- Akkor hát kezdődjön a buli gyerekek! - kiáltottam izgatottan és a pálcámat a mennyezet felé emelve, eloltottam a fényeket és színes világítást varázsoltam a táncolók köré. 

- Koccintsunk a legjobb bulira! - mosolygott Theo, majd Madison felé fordult. - Szóval te lennél a pokol úrnője? - kacsintott rá a fiú. 

- Óvatosan! - figyelmeztette a lány. - Nálam könnyen büntetést lehet szerezni.- incselkedett a vörös hajú barátnőm.

- Ezek ma még dugni fognak. - fintorgott a fiú és ajkaihoz emelte a poharát. 

- Remélem mi is. - jegyeztem meg halkan, mire Draco köhögni kezdett. 

- Tetszik ez a viselkedés, Hercegnő. - biccentett elismerően, majd rácsapott a fenekemre. A zene felhangosodott, az üvegek kinyíltak, a hangulat pedig elkezdett felpörögni. Mindenki nevetett, énekelt, ivott és táncolt. 

Madison, Theo, Draco és én nevetve figyeltük a többieket, miközben sorra ürítettük ki a poharakat, de a buli ekkor még koránt sem kezdődött el. 

- Mit szóltok... Bemutassam a kis csomagomat? - húzta elő Madison a lila porral teli zacskóját. 

- Mi ez, Mad? - kerekedett el a szemem, amikor végignéztem a kezében tartott anyagon. 

- Ez drága barátnőm... Tündérpor. A legnagyobb bulifokozó az egész varázslóvilágban. - mosolyodott el a lány ördögien és felállt az asztal tetejére, hogy bejelentse a tömegnek, mi is következik most.