KILLERS || WOOSAN (18+)

7

Wooyoung izgatottan lépett be abba a bizonyos kis házba, amit kinézett. Minden kis sarkot megnézett magának. Tökéletes volt. Miután minden papírügyet elintézett már hívta is bátyját. Yunho egész hamar meg is érkezett, Wooyoung bepattant az autóba.
~Na? Sikerült?-kíváncsiskodott Yunho. Wooyoung egy vigyor kíséretében bólogatott, még életében nem volt ilyen boldog. Yunho nagyon örült, hogy öccse megteszi ezt a lépést. San és Wooyoung, ha lehetne a nap huszonnégy órájában együtt lennének, ami mindkét srácon meglátszott. Ez pedig csak segíteni fog a pároson. Sokkal egyszerűbben találkoznak, és nem mellesleg minden nap láthatják szerelmüket. Yunho elvitte Wooyoungot San házáig, ahol a fiatalabb ki is szállt. Gyors léptekkel, szinte futva sietett az ajtóhoz. Alig várta, hogy megölelje Sant. Kopogott az ajtón, és türelmetlenül várt. Szerencséjére pont a szőke fiú nyitott ajtót.
~Woo? Nem tudtam, hogy ma jössz!-mosolyodott el az idősebb, utána Wooyoung karjaiba zuhant. Csak álltak egyhelyben és ölelgették egymást, mintha ez lenne az utolsó esélyük erre.
~Mutatni szeretnék valamit.-suttogta Wooyoung, amitől Sant kirázta a hideg. San felemelte fejét, arcán látszódott a zavarodottság. Wooyoung szó nélkül húzta Sant Yunho autójába. Hátul foglaltak helyet, míg Yunho elindította a motort.
~Hova megyünk?-érdeklődött San, de semmi választ nem kapott. Wooyoung mosolyogva nézett ki az ablakon, egy másodpercre sem nyitotta ki a száját. San biggyesztette ajkait, tudni szerette volna, hogy mi folyik itt. Az autóút rendkívül lassan telt San számára, nagyon kíváncsi volt már. Amint megállt az autó Wooyoung kipattant onnan. San is kiszállt, de amint kin volt két kéz került szemeire.
~Woo?-csodálkozott San, kicsit meg is ijedt.
~Nyugi, Sannie. Csak kövess.-adta az utasításokat Wooyoung, utána vezetni kezdte barátját a ház felé. Próbálta minél óvatosabban bevinni őt oda. Amint beértek elvette kezeit San szemei elől. Az idősebb csodálkozva nézett körbe. Nem értette mit keresnek itt.
~Tetszik?-kérdezte Wooyoung. San barátja felé fordult.
~Nagyon szép ház, de miért vagyunk itt?-értetlenkedett továbbra is a szőke srác. Wooyoung átkarolta San derekát, a lehető legközelebb tartotta magához a másikat. Gyengéden egy puszit adott az alacsonyabb homlokára.
~Ha te is benne vagy, akkor jövő héttől itt fogunk lakni. Mit szólsz?-Wooyoung mélyen San szemeibe nézett, miközben feltette ezt a kérdést. Látni akarta az őszinte reakciót. Az idősebb álla a földet érte, könnyei egyből utat törtek maguknak.
~Most ezt komolyan mondod?! Ugye nem viccelsz?-San szája elé tette kezét, próbálta visszatartani sírását. Wooyoung szorosan átölelte barátját, a hatát kezdte el simogatni.
~Persze, hogy komolyan beszélek. Minden álmom, hogy együtt éljünk.-mondta Wooyoung, majd egy puszit nyomott San szőke tincsei közé.
~Annyira szeretlek, Woo..-suttogta San, sírása még mindig nem csillapodott. Ezek viszont örömkönnyek voltak, így egyáltalán nem zavarta őt.
~Én is nagyon szeretlek.-kuncogott Wooyoung, még mindig szorosan ölelte magához barátját. Még el sem kezdték a költözködést, de már mind a ketten azon gondolkoztak, hogy milyen izgalmas is lesz együtt élniük..