Egy apró lépés feléd D. R BEFEJEZETT

Hetedik fejezet

April

Március 23. kedd

Braziliában elképesztő meleg volt, és szinte már kora reggel gyöngyözött a homlokom. Éjszakára nyitva hagytam az ablakomat, de jobban jártam volna, ha a klímát kapcsolom be. Utáltam a rövidnadrágokat, mivel a combom nem volt túl tökéletes, így megint egy szoknyára esett a választásom, ami alapjáraton egy fehér kék virágos ruha volt. Barna szandálomat vettem fel, és a táskámmal együtt kiindultam a folyosóra. A lift felé tartva megrezzent a telefonom, én pedig azonnal felnyitottam a képernyőt.

Luke Ford: Mikor fogsz újra velem beszélni?

Nem tudtam hova tenni miért írogat már megint, amikor az elutazásom előtt egy hónappal már nem is beszéltünk. Nem akartam vele foglalkozni, a régi barátainkkal vagy a családommal, akiknek csak az üzlet és a jóhírnév számított mindig. De mivel egy hete lassan megint bombázott az üzeneteivel, úgy döntöttem visszaírok Luke Fordnak. A srác majdnem megölt, és még is én lettem a feketebárány otthon. Mielőtt elkezdtem volna az f1-ben dolgozni, London melletti kis kertvárosban éltünk a szüleimmel. NewRose híres környéknek számított. Üzletemberek, ügyvédek és orvosok családjai laktak a környéken. A helyi gimibe pedig rengetegen jártak és mint mindenhol, itt is megvoltak a ranglétrák és bár hihetetlen, a ranglétra tetején én álltam. Sosem akartam az-az ember lenni, aki abban az időszakban voltam, de mindenki csak úgy szeretett, hogy én voltam a beképzelt ribanc, akinek minden a segge alá lett tolva. Öt fős baráti köröm volt, ami csak pomponlányokból állt, és Luke volt a suli nagy menője, akibe fülig szerelmes volt mindenki, köztük én is.

- Lefagytál szoknyás lány? --karolt át hirtelen egy izmos kar. Pierre mosolyogva nézett le rám.

- Csak elkalandoztam --ráztam meg a fejem, hogy a köd eltűnjön a fejemből.

- Azt látom, elvigyelek? --indultunk el a folyosón, és a karjával még mindig átkarolt. Őszinte leszek egyáltalán nem zavart, kedveltem Pierre közelségét, persze csak baráti alapon.

- Lehet még reggelizek valamit -mondtam, és a szemközti oldalról Danielt pillantottam meg, aki azonnal észrevett minket, és bár ritkán láttam eddig komolynak, most a tekintete olyan volt, mintha egyszerre akarna valamit megfejteni és valakit kinyírni.

- Jó reggelt --köszönt nekünk, Pierre keze pedig eltűnt rólam és a lift hívógombjához lépett.

- Jó reggelt --biccentettem egyszerre Pierrel.

- Nekem sajnos mennem kell a pályára, de majd akkor ott találkozunk --húzta el az ajkát Pierre.

- Rendben --bólintottam megértően, majd a lift kinyílt és mindhárman beléptünk. Daniel a telefonja képernyőjét nézte, Pierre pedig az ajtót. Feszültebb csend nem is telepedhetett volna ránk. Amint kinyílt az ajtó, Pierre elköszönt, majd sietve lépkedett a kijárathoz.

- Neked nem kell sietned? --kérdeztem Danielt, aki ráérősen állt meg mellettem.

- Nem, szóval reggelizel velem? --érdeklődött. Tegnapi érkezésünkkor mindent tisztáztunk és reméltem, hogy többé nem kell Daniel miatt aggódnom. Ezt addig a pillanatig így is gondoltam, míg nem ugrott mellénk egy platinaszőke hajú magas modell alkatú csaj. Daniel láthatóan örült neki és a csaj pedig teljesen ki volt, hogy láthatja Danielt. Olyan gyorsan csapott meg a féltékenység hulláma, hogy szinte szerettem volna magam felpofozni. Nem érdekel Daniel, örülnöm kellene, hogy ez a csaj felbukkant, mert így nem velem fog foglalkozni... De ki a franc ez a liba?

- Akkor én megyek -köhintettem, mivel a reggeli ajánlata úgy tűnt már nem nekem szól. Leléptem mielőtt még reagált volna, ha egyáltalán akart volna reagálni. Nem az étterem részhez mentem, hanem inkább a forgóajtó felé. Kiléptem az extra melegbe majd a tegnapi fekete autóhoz léptem, ami rám várt.

- Valami kávézót kereshetnénk? --kérdeztem a sofőrtől, aki némán bólintott majd elindult az autóval.

Daniel

- Féltékeny --jelentettem be ahogy Michael mellé értem.

- Mi? Ki? --ráncolta a homlokát.

- April. Te fafejű --sóhajtottam.

- Szóval ennyire hatott meg amit tegnap megbeszélt veled? --sóhajtott.

- Megértettem mit mondott, de Sasha oda ugrott hozzám tudod a klubos csaj! És szétvetette a féltékenység! --már kávét sem kellett innom, mert April reakciója teljesen felpörgetett.

- Sasha? Nem emlékszem rá --vont vállat.

- Jó, mindegy! A lényeg az, hogy April nem teljesen immunis rám --vigyorogtam az edzőterem ajtaja előtt, amin éppen Charles Leclerc lépett be.

- Sziasztok --köszönt és lepacsizott mindkettőnkkel.

- Mi a helyzet? -kérdezte, és közben elkezdett bemelegíteni.

- Ricciardo bekattant --mondta Michael.

- Tudni akarom? --nevetett szórakozottan, majd újra nyílt az edzőterem ajtaja és Mick Schumacher lépett be, szintén edzőruhába.

- Kis Joker is jön Ricciardo mellé, én léptem --röhögött Michael Landora célozva.

- Zavarok? --kérdezte a szőke gyerek, mire mindenki megrázta a fejét.

- Segíthetsz sújt emelni --fogtam be azonnal a kiskrapekot.

- Rendben --bólintott. A srác jófejnek tűnt, de már annyira csendes volt és visszahúzódó, hogy eldöntöttem berúgdosom a kis csapatunkba, mármint a barátikörünkbe.

Ledobtam magam a padra, majd a tízkilós sújt felnyomtam. Mini Schumacher pedig szerencsétlenül állt a súly mögött.

- Mi a helyzet Mazepinnel? --kérdezte hirtelen Charles.

- Inkább nem mondok semmit --nevette el magát Mick, és úgy tűnt elkezdődött feloldódása.

- Tényleg Daniel most már van, akitől féltheted a csajodat --szólalt meg Michael. Azonnal tudtam, hogy Aprilre gondol, de én nem tartottam attól, hogy bármi is lenne közöttük a jövőbe.

- Ki a barátnőd? --kérdezte Mick.

- Még nem a barátnőm, de Aprilre gondol -feleltem, majd ahogy letettem a súlyt felültem.

- Várjunk, kavarsz Morgennel? --Leclerc hangjában való meglepettséget nem tudtam hova tenni.

- Miért így kérdezted? --fordultam felé.

- Nem tudom, azt hittem Pierreért van oda --vont vállat, majd hirtelen bevillant a reggeli kép. Átölelve sétáltak April szobája felől. A FRANCBA!

- Mondtam, hogy engedd el a dolgot --mondta Michael, miután beállt a csend a teremben.

- Megjöttem! --rontott be az ajtón Lando egy szendviccsel a kezében. Farmerben volt és a Mclarenes egyenpólónkban.

- Na akkor én lépek --mondta Michael.

- Na Mic, Mic, Mici --dobta le magát az ablak alatt a földre.

- Minek jöttél? --érdeklődött Michael, akit folyton piszkálunk Landoval, ez az új programunk lett ahogy csapattársak lettünk.

- Enni és beszélgetni --vont vállat, és beleharapott a szendvicsbe újra.

- De ez egy edzőterem! --morogta Michael.

- Te meg edző vagy azt csak állsz --reagálta le.

- Mielőtt még elpattanna az egyik ideg a szememben, elmegyek vízért --indult ki Michael.