00. | Bevezető

89 7 2
                                    

- Hölgyem, mostmár esetleg tudna nekünk segíteni? - kérdezte immáron sokadszorra reménykedve a férfi. Negyvenes évei vége fele járt, de a sok idegeskedés miatt, mintha éveket öregedett volna.

- Mi... mégis miben? - hebegett össze - vissza a fiatal, harminc év körüli nő. Még mindig a sokk hatása alatt állt és azt sem tudta teljesen, hogy hol van. Pláne azt, hogy miben is kéne segítenie...

- Abban, hogy esetleg elmondhatná a Toluca és Málta közötti repülőjáraton - amin légiutas - kísérő volt május 11 és 13 között - mi történt, ami miatt a repülőgépnek le kellett zuhannia. A légijármű elindult Tolucából május 11 - én, reggel kilenc óra húsz perckor, de mielőtt leszállt volna Máltán, tizenhárom perccel az érkezés előtt lezuhant egyenesen a Földközi - tengerbe.

- Nem, nem, nem! - szorította össze szemeit az alkalmazott erősen. Nem akart vissza emlékezni arra a szörnyű napra. Legszívesebben kitörölte volna az emlékezetéből az egészet úgy ahogy van. Sőt, ha jobban bele gondolt, akkor felszállnia sem kellett volna a járatra. Hallgatnia kellett volna az édesanyjára, amikor azért ócsárolta, hogy veszélyes szakmát választott.

- Dalila, kérem! Nézze, az egyik utas vezetett egy naplót, amit mi szerencsére megtaláltunk! Részletesen leírt benne mindent, ami a katasztrófa bekövetkeztéig történt. Viszont nincs benne a legfontosabb, hogy pontosan mi is történt, ami miatt ez lett százhetvenhárom embernek a veszte?

Dalila emlékezett arra a nőre, akinek megtalálták a naplóját. Tisztán emlékezett rá, hogy barna bőrkötéses volt a borítása és, hogy mindig nagy becsben tartotta a gazdája. Emlékezett rá, hogy kivel ismerkedett meg a repülőn, valamint arra is, hogy a negyvenkét és fél órás út alatt hányszor kért tőle segítséget. És arra is emlékezett, hogy... Ó, arra bár ne emlékezett volna!

- Most felolvasom magának miket írtak bele. Nem az utazás elejétől fogom kezdeni, hanem kicsit visszább ugorva pár nappal. Talán ettől jobban fog emlékezni a történtekre.

- Azt nem teheti! Ez magántulajdon! - szabadkozott Dalila teljesen jogosan.

A férfit nem nagyon hatották meg a szavai, bele kezdett az olvasásba, amit Dalilának végig kellett hallgatnia. Mindenáron.

Fekete dobozWhere stories live. Discover now