Kilencedik fejezet

3.5K 177 10
                                    

April

A próbafülkén csak egy elhúzós függöny lógott, amit egyáltalán nem éreztem biztonságosnak. Legszívesebben felsem próbáltam volna a melltartót, de nem akartam furán viselkedni, mert azzal csak azt mutattam volna, hogy zavarban vagyok a függöny előtt álló Danieltől. Így aztán kigomboltam elől a ruhámat, és a derekamra lecsúszott a ruha felső része. Átvettem a piros bikini felsőt és éppen, hogy összekötöttem hátul, amikor hirtelen megmozdult a függöny és Daniel belépett az apró próbafülkébe.

- Mit csinálsz? --pördültem felé, ő pedig a jobb kezét a derekamra csúsztatta és úgyhogy az egész testünk összepréselődött beljebb tolt a próbafülkében.

- Itt van egy lesifotós, nem láthatnak meg itt -magyarázta, miközben a kezében tartott.

- Éppen, hogy felvettem a bikini felsőt! Még is mit képzelsz? --sziszegtem mérgesen.

- Hmm --nézett le a dekoltázsomra, mire mérges pillantásokat vetettem rá, de a közelségétől végig futott a bizsergés a testemen.

- Jól áll --mosolyodott el, majd a kezével leengedett a földre, majd ujjai felfelé táncoltak a bőrömön.

- Ezt ne csináld --szóltam rá, miközben egy felsóhajtást akartam elfojtani.

- Még is miért? --ujjai a fürdőruha felső összekötőjén állapodott meg.

- Fejezd be --figyelmeztettem, de teljesen feleslegesen mert az ajkai a nyakam felé vándoroltak, majd meleg leheletét a bőrömön érezve teljesen elveszítettem a fejem. Az állam vonalától a kulcscsontomig csókókat hintett a bőrömre. Én pedig olyan hangosan nyögtem fel, hogy az üzletben a két eladóból az egyik megjelent a függöny mögött.

- Elnézést, de kifáradnának a fülkéből? --zavartan löktem el magamtól Danielt, amit mondjuk ő nem igazán érzett meg.

- Menj ki --lángoló arccal bámultam a szandálos lábamat. Annyira megalázónak éreztem a helyzetet, hogy legszívesebben elsüllyedtem volna.

- Csak az eladó kedvéért --lépett ki a fülkéből, én pedig azonnal vissza öltöztem, és a fürdőruhát a fülkében hagyva léptem ki a függöny mögül. Daniel ott várt, de én annyira dühösnek és megalázottnak éreztem magam, hogy figyelmen kívül hagytam őt. Az üzletsoron ért útól.

- Most haragszol? --kérdezte zsebre tett kézzel.

- Igen, de magamra --morogtam és bár irtó meleg volt, még is örültem amikor kiléptünk az épületből.

- Még is miért?

- Mert elhittem, hogy lehetünk csak barátok --ripakodtam rá.

- Azok vagyunk --tartotta velem a lépést továbbra is.

- Persze --forgattam a szemem, és közben kezdett kitisztulni is a fejem és hirtelen összerándult a gyomrom. A szemem előtt felvillantak Daniel érintései, amitől egy pillanatra lefagytam.

- Felejtsük el, ami történt --mondtam végül és az autójához érve megálltam.

- Gasly miatt? --a hangnemében furcsa élt fedeztem fel, amire felkaptam a fejem.

- Mi? --hunyorogtam rá a napfény miatt. Már az autó másik oldalán állt és onnan vizslatott.

- Pierre miatt akarod elfelejteni, ami imént történt? Van köztetek valami? --vádlón ejtett ki minden egyes szót, mintha éppen az derülne ki, hogy megcsaltam.

- Nincs semmi köztünk! Csak jól érzem magam vele, mert ő veled ellentétben nem akar folyton tapizni! --közöltem mérgesen.

- Most ezt úgy mondtad mintha nem élvezted volna, amit a fülkében műveltünk --belém fojtott minden dühös szót, amit a fejéhez akartam vágni. Feleslegesnek tartottam vitázni erről, mert biztos voltam abban, hogy úgysem hinné el, amit mondok.

- Vigyél vissza a szállodába --szálltam be az autójába.

Daniel pár pillanattal később ült be a kormány mögé, majd kikanyarodott a parkolóból. Néma csend uralkodott az autóban és vagy a harmadik piros lámpánál álltunk meg amikor Daniel megszólalt.

- Sajnálom, hogy megint felcsesztem az agyad --dobolt a kormányon. Én pedig csak az ablakon néztem kifelé. Fullasztó melegben az emberek még fürdőruha felsőben is sétáltak a járdán. Sokan pedig még futottak is a tűzőnapon. Még bele gondolni is rossz, hogy melegben futkározzak.

- April --szólított meg Daniel, de nem néztem felé. Csak érjünk a hotelhez és aztán már csak ügyesen kell kerülgetnem őt újra.

- Tudom, hogy kedvelsz... Még is miért akarsz eltaszítani magadtól? --annyira magabiztosan mondta ki a szavakat, hogy összeugrott a gyomrom. Gondolni sem akartam eddig arra, hogy vonzódom hozzá vagy arra, hogy mennyire jól nézki. Sőt szerintem illegális az ahogy ő kinéz.

- Semmi közöd hozzá --reagáltam flegmán, ami megtörte Daniel udvarias énjét. Az út további részében nem szólt hozzám... Sőt az elkövetkező napokban sem.

Vasárnap a futam után a srácok elhívtak buliba, amit egyedül Pierre miatt nem vontam vissza. Fáradt voltam és igazából csak arra vágytam, hogy a repülőn üljek egy másik országba utazva. De mivel Gasly győzködésének nem tudtam ellent mondani, így beléptem a zajos buli helyszínre. A fekete farmerszoknyámat vettem fel, kék ujjatlan felsővel, aminek a háta teljesen kivágott volt. A hely teljesen tele volt, ami a srácoknak pont jól jött mert így nem ismerték őket fel olyan hamar. A pulthoz indultam, hogy onnan hátha megpillantom Pierrék társaságát, de sajnos nem ő volt az, akit megpillantottam elsőnek, hanem Danielt egy idegen lánnyal, aki teljesen a nyakába csimpaszkodott. Furcsa érzés suhant át a mellkasomon és elfordítottam a fejem, majd véletlen neki mentem egy pirszinges magas srácnak.

- Bocs --motyogtam majd indultam volna tovább, de a srác megállított.

- Nem gondolod, hogy ez a sors keze? --vigyorgott rám, és bár ő biztosan elhitte, de egyáltalán nem volt jóképű.

- Még is mi? --értetlenkedtem, de a fejem egy szegletében csak az a kép ismétlődött le ahogy Danielen csüng az a liba. Péntek óta nem szólt hozzám mondjuk azt akartam, hogy békén hagyjon, de azt nem, hogy levegőnek is nézzen. Az pedig különösen zavart, hogy ugyan úgy ért ahhoz a lányhoz, mint hozzám a próbafülkében.

- Hé, te liba, nem hallasz? --a srác agresszív kérdésére kizökkentem a gondolataimból.

- Menj a francba, seggfej --rántottam el a kezem és elindultam, de ő visszarántott, amitől már komolyabban megijedtem.

- Minek hívtál? --olyan közel volt hozzám, hogy éreztem rajta a tömény alkohol szagot.

Holnap kitegyem a következő fejezetet? :D

Instagram: mihalikdkamilla_iroioldal

Egy apró lépés feléd D. R BEFEJEZETTWhere stories live. Discover now