Veled minden olyan más - DaiSuga fanfiction

4. fejezet - Egy közös kezdet eleje

Mikor Daichi leérkezett Sugawara mellé a földre, és megérezte ahogy a fű hozzáér a tenyeréhez, olyan érzése volt, mintha az egész perspektívája megváltozott volna. A tanár érintése ugyan eltűnt az alkarjáról, de az érzés még ott volt halványan az elméje mélyén, és talán a véletlen műve volt, vagy csak a tudat alattija, hogy ahogy helyet foglaltak egymás mellett a térdük összeért. Az enyhe nyomás, ami az érintkezésből származott kellemes volt, de nem volt annyira erőteljes, hogy zavarja. Pont egy olyan állapot volt Daichi számára, ami nem zavarta, hogy van, de ha nem lenne, akkor talán hiányozna. Sawamura nem is igazán gondolkozott vagy foglalkozott a helyzettel, emiatt nem is próbálta megmagyarázni magának az érzés okát.

- Sawamura-san! Fogott már el bűnözőket? – kérdezte a hátsó sorból egy kisfiú ezzel új irányba terelve a beszélgetést. Haja narancssárga volt, a lelkesedése pedig az egész testét átjárta, ami teljesen jól látszódott még ültében is. Suga elővigyázatosan nézett a diákjára, tudva már jól, hogy Shouyou bármikor felugorhat izgalmában. Koushi még dolgozott azon, hogy egyrészt megértesse a kisfiúval azt, hogy vannak idők, amikor nyugodtan kell ülnie és figyelnie, másrészt pedig a mozgásigényével való problémára is megoldást próbált találni.

- Igen, már fogtam el bűnözőket – válaszolta Daichi mosolyogva. Az, hogy végre nagyjából szemtől szembe tud beszélni a gyerekekkel kicsit lejjebb vitte az idegességét. Sokkal könnyebb volt úgy beszélni, hogy egy szinten voltak. – De szerencsére nem sokat – fejezte be egyszerűen. Úgy gondolta, hogy nem lenne értelme túl magyarázni a dolgokat, mivel a gyerekek úgy sem értenék meg és úgy sem érdekelné őket.

- De milyen bűnözőket? – kérdezte újra ugyan az a fiú. Daichi már nem is lepődött meg azon, hogy tévedett, és a gyerek mégis rákérdezett a részletekre.

- Illegális árukat hoztak be az országba, és tudjátok, hogy az ilyeneket az állam erősen bünteti. Ezért kértek meg minket az állambácsik, hogy kapjuk el őket – magyarázta, próbálva azért nem belemenni a részletekbe, mert egyrészt még nem fejeződött be az ügy, másrészt valóban nem tudta, hogy mennyit mesélhet addig, amíg valamelyik gyerek majd sírni nem kezd. Mert Daichi szerint bármelyik pillanatban megtörténhet, mert a gyerekek úgy is mindig olyan kiszámíthatatlanok. Ezért sem szerette Sawamura annyira őket. A rendőr szerette kézben tartani a dolgokat, és szerette, ha a mindennapjaiban nem érik meglepetések. A gyerekek pedig pont, hogy nem ilyenek a véleménye szerint.

Az összes gyerek ámulatba volt ejtve a rendőr szavaitól. Számukra az illegális és az állam szavak még nagy erővel bírtak, mind valami nagyságot és a tudásukon túlmutató világot mutattak, ami kíváncsisággal töltötte el őket.

Suga csöndben figyelte a beszélgetést, hiszen nem tudott hozzászólni a témához, másrészt meg inkább csak élvezte a semmittevését. De azért szemmel tartotta a gyerekeket és a rendőrt is, mivel attól függetlenül, hogy kedvesnek tűnik és kellemes a hangja, Sugawara úgy érezte, hogy Sawamura bármikor elvéthet egy apró hibát a szó használatában, ami valamelyik gyereket érzékenyen érinthet.

Miközben hol a rendőrre hol pedig a diákjaira pillantott, észrevett egy másik egyenruhás férfit közeledni hozzájuk. Rápillantott az órájára, és ahogy látta a tűzoltó pontos volt. Nem úgy mind mások, nézett jelentőségteljesen a rendőrre. De Sawamura el volt foglalva a gyerekekkel, akik mindenféleképpen látni akarták a rendőr bilincsét, amivel el szokta kapni a bűnözőket, majd egy másik pedig a rendőrkalapot akarta megfogni. Suga látta ahogy a szép három sorból, amiben ültek a diákjai egy összevisszaság kerekedett elég gyorsan. Ahogy kikerültek a kezekbe a rendőr kellékek, mindenki előre kúszott ültében, hogy minél közelebb lehessen hozzá. Suga észrevette, ahogy a rendőr egyre kényelmetlenebbül érzi magát az őt egyre jobban körbeszorító gyerekkör láttán, de csak azért sem vette tudomásul, és inkább felállt, - ezzel átadva a helyét egy pár gyereknek, akik örömmel foglalták el a rendőr melletti helyet-, és elindult a tűzoltó felé.