Oldalak között

50. rész

Jó, ott a pont - gondoltam magamban, majd hirtelen lövésekre lettem figyelmes. Már éppen kimentem volna megnézni, hogy mi a helyzet, mikor Nora futott be egy számomra idegen ügynökkel, akik vállukon Annát cipelték.

- Ugye nem...?

- Nem, csak egy tovább fejlesztett Jegelő. Jó ideig ki lesz ütve.- válaszolt egyből a lány, de észrevette hogy a mellette álló nőt vizslatom.

- Emily Bryans.- mutatkozott be az ügynök.

- A mi oldalunkon van. Megnyugodhatsz.

- Ha te mondod... - válaszoltam nyugodtan, de mégsem éreztem magam komfortosan. - Ward hol van?

- Szerinted nem lenne fura ha a Hydra egyik fejét azon kapnák, hogy kiszökteti az egyik foglyukat?- kérdezte költőien a Fekete hajú, miközben leült - Ő még egy ideig a bázison marad és majd csak holnap jön utánunk. Úgyis be kell szereznie még pár dolgot.

- És egyáltalán hova is megyünk?

- Falkenbergbe!

- Tehát egy tengerparti városba viszitek a lányt, aki uralni tudja a vizet? Elmés.- jegyeztem meg, mire az alvó húgomra pillantottam. Annyira békésnek tűnik ahogy halkan szuszog.
Az az érzés áraszt el, mintha tűkkel szurkálnák a szívemet, akárhányszor az jut eszembe hogy mit tettek vele. És elvileg szeretnék visszafordítani tettüket, de kétlem, hogy ha sikerrel is járnak, Anna akárcsak hasonló lesz mikor 'visszatér'. Ha egyszerre tér vissza minden szörnyű emléke és bűntudata, abba akár bele is roppanhat.

***
Lekötöttük egy erő blokkoló szobába, amíg biztonságban ki nem engedhetjük.
Egy kétszintes családi házba 'költöztünk be' határozatlan időre. Emily azt mondta hogy teljesen védett és nem fognak megtalálni, de mégsem érzem magam túlzottan biztonságban. Igaz, lehet hogy az is hozzátesz a nyugtalanságomhoz, hogy 3 Hydra ügynökkel vagyok összezárva és a negyedikre várunk. Ráadásul konkrét okot sem tudok mondani hogy miért akarják hogy Anna a régi legyen. Nekik nem pont az a céljuk hogy a tökéletes fegyvert hozzák létre az emberiség ellen? Mint ahogy a Tél Katonáját tervezték. Ráadásul ő még szuper képességekkel is rendelkezik.

A konyha pult előtt merengtem, mire Nora mellém állt és egy bögrét nyomott a kezembe.

- Csak tea. Nem méreg.- mosolygott, és kedvesen elfogadtam, de nem ittam bele.- jó, látom hogy nem bízol bennünk

- Kellene?

- Ugyan az a célunk. Hogy visszahozzuk a régi Annát.

- De mégis miért akarjátok? Azt hittem hogy...- kezdtem bele, de félbe szakított.

- Mit hittél? Hogy szörnyek vagyunk, akik semmivel és senkivel nem foglalkoznak?- kínosan bólintottam- akkor tévedtél. Lehet hogy van köztünk néhány pszichopata, de nem vagyunk ugyanolyanok. Mi is érzünk és mi is kötődünk emberekhez. Még néha akkor is ha nem is kéne.

- De ez még mindig nem rendes válasz.

- Jó.- sóhajtott- mindannyian tudtuk hogy Anna sose volt rossz ember.- bólintottam- csak igazságot akart szolgáltatatni az apjának és azt tette amit helyesnek gondolt. De amikor küldetésre küldtek minket láttuk rakta hogy nem ez az, amit igazán akar csinálni és hogy próbálja a lehető legkevesebb kárt okozni. Nem tettük szóvá, mert a szükséges dolgokat megtette.- egy kis szünetet tartott, majd egy újabb sóhaj után folytatta- sosem volt gyilkos, csak a körülmények késztették arra hogy az legyen. De mégis, szerintem a csapatban nem én voltam az egyetlen, akit feldobott, hogy megpróbál hű maradni magához. Mindig is benne volt a jóság szikrája ami a szürke hétköznapjainkba reményt varázsolt, és megmutatta, hogy még egy ilyen helyen is lehet valaki rendes.- mesélte és jelent meg egy halvány mosoly az arcán, ami szinte azonnal lelohadt, mikor folytatta- de amikor szembe jött velem a beavatkozás után... Egy érzelem mentes báb, aki csak úgy néz ki, mint Anna. Ugyan van szabad akarata, de mégsem. Gondolkodás nélkül megtesz bármit amit parancsolnak neki és egyszerűen nem számít neki semmit, akárhány holttest marad maga mögött. Ez még a Hydrátol is a legalantasabb húzások legrosszabbja.

- De a Tél Katonája?

- Az közel sem hasonlítható ehhez. Az ő agyát kilúgozták, de a húgoddal egyszerre végeztek hiprózist, agymosást és különféle terápiás dolgokat, amit még magam sem értek teljesen. Arra késztették hogy legyen hűséges, bármi nemű érzelmet tűntessen el a lényéből, de ha valami elő is törne a lehető legrosszabb kínokat élje át.

A hideg rázott át még csak a gondolat hatására is, így félve kérdeztem:

- Akkor mégis hogyan tervezitek visszahozni?

- Egy ellen terápiát végzünk rajta, és emlékeztetjük, hogy ki volt azelőtt. Ezért gondoltuk hogy talán neked lenne a legtöbb esélyed nála.

- Értem. És biztosak vagytok benne hogy sikerülhet?

- Muszáj lesz. Mert nem maradhat így.

Csak egyetértően bólintottam, mert nincs más választás, mint hogy minden áron megpróbálni visszaszerezni a húgomat.

***
Másnap

- Valakinek be kell mennie hozzá először!- kezdte komolyan Emily, mire Nora felé fordultunk.

- Miért én?!

- Te vagy a legjobb barátnője!

- Te meg a barátja!- mordult a barnára.

- A volt barátja. Bár őszintén nem tudom hogy hogy állunk. Max?

- Ugyan a tesója vagyok, de nyugodtan átadom a pótapjának a terepet.- intettem a sarokban álló felé.

- Az utóbbi időben nem igen jöttünk ki jól.- vágta rá morcosan

- Nem is az számít! A régi énjére kell hatni.

- Akkor hajrá! Te ismered milyen is volt régen. Akár még az egész ügynökösdi előtt is.- mondta Nora, mire egy nagy sóhaj után beletörődve így szóltam:

- Jó... Nyertetek.

Lecapladtam a pincébe és miután kinyitottam a szoba ajtaját egyből visszcsuktam, nehogy még a nyitottsága bezavarjon az ereje blokkolásában.

- Tehát te voltál a legbátrabb aki le mert jönni először.- jegyezte meg balta arccal a lány, mire nem válaszoltam semmit- mi az? Nem beszélgetni jöttél?

- Azért jöttem hogy elohozzam a jó oldalad. Az érzőt. És nem a gyári robotot.

- Sok sikert hozzá. Mert akárhogyan vagytok vele, nekem tök jó így. Sokkal jobb mint valaha lehetne.

- Tényleg így gondolod?

- Persze. Nem zavar semmi és ez így tökéletes.

- De nem számít hogy ezzel az emberségednek is annyi?

- Nem haltam meg a hiánya miatt, úgyhogy...- grimaszolt majd vállat rántott.

- Hahj... Hosszú napnak nézünk elébe- motyogtam magamnak, majd a kamera felé intettem, hogy hozhatják a szerkezetet.

- Ugye tudod, hogy ha nem jártok sikerrel és kiszabadulok akkor nektek annyi.- fenyegetett, de rá sem hederitettem.- nem fog érdekelni hogy egykor közel álltatok hozzám.

- Ahha, biztos.- vágtam rá, mire végül belépett Emily.

- Ez lenne a tervetek?- nevetett- egy injekció?

- Lesz majd még több is nyugi.- szólt a nő, majd a nyakába szúrta a tűt és beadta a benne lévő szert.- kezdődhet a bál.- sóhajtott, majd újfent átadta nekem a terepet.