April
Március 30. kedd
Összerándult a gyomrom ahogy Lando felállt a kanapéról, amin körülbelül egy félórája helyezkedtünk el. Mexikói pályán már nem biztosítottak nekem egy külön kis helységet az interjúk elkészítésére, így az épület előterében ültünk le, ami szerencsére nem volt túl zajos. Viszont vasárnap csúnyán váltunk el Daniellel, és szerettem volna tényleg, de tényleg levegőnek nézni... Csak nem ment. Alapból tegnap már a reptéren találkoztunk megint. Ma pedig muszáj meginterjúztatnom. Csalódott voltam amiért csak a saját önérzete miatt ütötte meg azt a srácot, és csalódtam magamban is mert rájöttem, hogy elkezdtem vonzódni ehhez a seggfejhez. Miután Lando elment, lementettem az anyagot majd a lábamat mozgatva idegesen vártam, hogy Daniel megjelenjen. Késve, de végül belépett az épületbe és azonnal kiszúrt. A gyomrom összerándult és már nagyon megbántam, hogy reggeliztem.
- Szia --köszönt, de a szokásos jó kedve sehol sem volt.
- Szia --köszöntem vissza, ugyan olyan hangnemmel.
- Akkor folytassuk --néztem meg a tableten hol is hagytuk abba legutóbb. Éppen belekezdtem volna a kérdésekbe, amikor a telefonja megrezzent.
- Nem baj, ha felveszem? Csak egy pillanat --nézett rám Daniel barna szemeivel, amitől libabőrős lettem. Annyira mélyre hatoló tekintete volt, hogy szinte olyan érzés kerített hatalmába, mintha nem is Daniel ülne velem szembe.
- Nem, dehogy –válaszoltam, mire ő azonnal felvette.
- Szia anya --szólt bele a telefonba, és közben a térdére támaszkodva fogta a fejét.
- Hétvégén haza megyek és vele leszek ígérem –sóhajtotta, majd hirtelen lefagyott, mintha olyat mondott volna amit nem kellett volna hallanom.
- Jó, értem --sóhajtott megint.
- Jövőhéten otthon leszek végig --mondta újra.
- Szia, anya --köszönt el majd kinyomta a telefont.
- Minden rendben? --kérdeztem, pedig megsem kellett volna szólalnom.
- Igen --bólintott hátra dőlve. Három hét alatt még sosem láttam ilyennek. Nem volt jókedve, a tekintetében lévő fény pedig sehol sem volt. Ráakartam venni magam, hogy kezdjem el az interjút, de egyszerűen nem ment. Miért nem vigyorog? Vagy szólogat be? Még ha a vasárnapi dologról lenne szó, akkor sem lenne ennyire élettelen.
- Mi a baj? –kérdeztem, mire kezéről rám nézett.
- Nem hiszem, hogy érdekelne... Mellesleg számodra csak levegő vagyok, úgyhogy ne is érdekeljen --fájt, hogy ezt mondja főleg, hogy tényleg így beszéltük meg vasárnap este, amikor utánam se jött.
- Miért kell ennyire gyerekesen viselkedned? –kérdeztem, és ezzel megint a munkaviszonyunknak adtam egy pofont.
- Én viselkedem gyerekesen? Megharagudtál rám, mert az önbecsülésem miatt ütöttem meg azt a férget! De arra nem is gondoltál, hogy talán azért tettem mert fontos vagy nekem, és nem akartalak mással látni --megleptek a szavai, főleg, hogy milyen heves érzelmekkel mondta. Miért teszi ezt velem? Miért akarja elérni mindenáron, hogy beleszeressek? Nem tehetem meg! Nem ez volt a tervem a jövőre nézve.
- Miért csinálod ezt? Miért szálltál rám? --kérdeztem végül, mert nem tudtam mit reagálni, csak ez a két kérdés járt a fejemben.
- Mert március 15. beléptél azon a rohadt ajtón, és azóta nem tudlak kiverni a fejemből! Hidd el, ha eltudnálak felejteni, már rég megtettem volna! --állt fel majd faképnél hagyott.
Lefagyva néztem ahogy kiviharzik az épületből. A vallomása sokkolt leginkább azért, mert fényderült arra, hogy játszadozása igazából nem is az, aminek hittem. Valós érzelmei vannak felém, ami egyszerre tett izgatottá és ijesztett meg. De nem sokáig tudtam Danielre gondolni, mert a telefonom rezegni kezdett, és anya képe jelent meg a kijelzőn. Már csak ez hiányzott.
- Szia --vettem fel a telefont.
- Mikor fogsz végre hazajönni? Jövőhéten lesz a tavaszi városi bál és nem jelenhetünk meg a lányunk nélkül --tért a lényegre azonnal.
- Nem hiszem, hogy hiányozni fogok bárkinek is –mondtam, mire anya fújtatott egyet.
- Haza fáradsz jövőhéten? --kérdezte újra.
- Igen, mert úgy is terveztem hazamenni –sóhajtottam, mivel jövőhéten nem lesz verseny, így muszáj lesz hazamennem.
- Remek, mikor érkezel? --kérdése hallatán elgondolkoztam. Simán mehetnék már pénteken, de biztos nem megyek haza olyan hamar. Majd vasárnap este vagy hétfő reggel.
- Hét elején --feleltem egyszerűen.
- Luke-ot kiküldöm majd érted --jelentette ki, mire azonnal megállt bennem az ütő.
- Akkor haza se megyek --háborodtam fel.
- Ne csináld már! Mindegy, ezt majd még megbeszéljük --sóhajtotta feszülten. A "megbeszéljük" alatt azt érti, hogy rám akarja beszélni, hogy újra Luke-al járjak. Na persze!
- Aha, persze! Mennem kell --nyomtam ki, majd a gondolataimat újra Daniel lepte el.
Április 4. vasárnap
Fenti kilátón néztem végig a futamot, és bevallom végig Daniel autóján tartottam a szemem. A hármas szám a futamvégére már az agyamba égett. Érdekes volt az elmúlt pár nap, mivel most nem én kerültem őt, hanem ő engem. De ő olyan profin csinálta, hogy vasárnap reggelig nem is láttam őt. A napokat Pierre társaságában töltöttem, de nem mondtam el neki mi is történt Daniel és közöttem vagy is inkább mi nem. Daniel negyedikként végzett a McLaren autóval, aminek úgy tűnt nagyon is örül. Első helyen Charles Leclerc végzett és öröm volt nézni milyen nagy boldogsággal száll ki a Ferrariból.
***
Késő este döntöttem úgy, hogy haza indulok, de a számításaimba bele szólt az élet. A repülőgépem sehol sem volt, amivel eddig utazgattam. Reménytelenül és kétségbeesetten ültem egy padon, ami a kifutóra nézett.
- Mi a fenét keresel itt egyedül? Sötétben? -- a hangtól összerezzentem, majd megnyugodtam ahogy Danielt pillantottam meg a csomagjaival. Nem igaz, hogy pont ő is most akar hazamenni.
- Haza akartam indulni, de a gépem nem jött --magyaráztam.
- Akkor gyere velem, nem baj, ha teszünk egy kis kitérőt --vont vállat.
- Azt hittem kerülsz --mondtam ki az első gondolatomat, mivel napok óta nem láttam most pedig haza akar vinni.
- Kerüllek is, de nem foglak itt hagyni... Egyedül --nézett körbe a sötétségben.
- Nem akarom, hogy miattam nagy utat tegyél meg --ingattam a fejem, mivel én Londonba utaztam, ő pedig Ausztráliába azon belül Perthbe.
- Nem olyan nagy az --legyintett.
- Innen tíz óra London –feleltem, mire egy pillanatra lefagyott.
- Nem baj --mondta végül.
- Daniel... --kezdtem volna, de a csomagjaimért nyúlt.
- Menjünk --indult el a bőröndömmel.
Instagram: mihalikdkamilla_iroioldal
أنت تقرأ
Egy apró lépés feléd D. R BEFEJEZETT
أدب الهواةApril Morgen nem rég fejezte be tanulmányait. A lány nagy álma, hogy elismert író lehessen és bár homályosnak látja jövőjét, adódik számára egy nagyszerű lehetőség. Megírhatja a 2021-es Formula 1 könyvet. Aprilnek ez egy nagy lehetőség, és semmi más...
