Oldalak között

51. rész

Éppen egy újabb adag kávét erőltettem magamba, mikor Nolan enyhén kiborulva leült a velem szemben lévő székre.

– Na, most mivel húzott fel?– kérdeztem unottan.

– nárcisztikus, hajzselé-imádó anyám asszony katonájának hívott, aki még pátyolgatás nélkül egy pörgőrugást sem képes megcsinálni.– válaszolta fintorogva.

– Akkor ma még jó kedvében van. – grimaszoltam majd újra belekortyoltam az italomba.

– Ne is mondd. De tudod nem lenne jobb ötlet valami mással is bepróbálkozni?

– Ha lenne már rég elő vettük volna. De talán még lenne egy dolog, csak az teljességgel kizárt.

– Miért?

– El lehetne vinni a régi helyekre ahová járt, vagy valami fontos történt, de nem vihetjük ki a házból. Még az eroblokkoló karperecekkel sem.

– igaz. Rögtön meglépne amilyen rafinált.

– Igen. De érzem, hogy nemsokára sikerül áttörni a falat. – fűztem hozzá biztatóan, mire Nora is csatlakozott a beszélgetéshez.

– Az jó, ha így véled, mert ahhoz képest hogy 3 nap alatt beletuszkolták a programot, nekünk lassan egy hónapja alig sikerült valamit előre haladni.

– De nem adhatjuk fel!

– Nem is ezt mondtam. Csak csupán jó lenne igyekezni.

– Hová is kell annyira sietni?– kérdeztem zavarodottságot színlelve.

– Tulajdonképpen sehova, csak éppenséggel az egész Hydra őt keresi. Mivel Hale már benne látja a Világok Pusztitóját és nem Rubyban.

– Igaz.– mutattam mutató ujjammal a levegőbe.– jó, akkor új módszerhez folyamodok.

– Ami nem más mint...?

– Eddig a jó érzelmeire próbáltunk hatni. Most kiderül mi lesz ha a negatívakat részesítjük előnyben.– válaszoltam majd fel is pattantam és lesiettem a pincébe. Belépve a húgom egyből felém kapta a fejét.

– Megint te.– jelentette ki.– ha megint elkezdesz papolni arról hogy régen hogy segítettem le a macskákat a fáról, esküszöm...– mondta, mire félbe szakítottam.

– nem, most semmi ilyesmiről nem lesz szó. Megértem hogy a jó oldalad nagyon, de nagyon mélyen el van ásva, így nem erőltetem.

– Tényleg?

– Igen. Most sokkal inkább van kedvem apáékról beszélni.– leültem a vele szemben lévő székre, majd folytattam– mert ugye a tudat, hogy a SHIELD felelt a haláláért késztetett arra hogy erre az útra lépj.

– Ja. És? Talán az indított el, de már más hajt.

– És mégis mi? – kérdeztem mire elgondolkodtó fejet vágott.– ugye hogy nem tudsz egy logikus dolgot se mondani, ami vezérelne!

– nem kell hogy legyen bármi konkrétum. Katona vagyok és teszem amit mondanak.

– Na igen. Teszed amit mondanak. De miért? Mert azt sulykolták beléd, hogy az a helyes? Vagy mert ennyire lojális vagy?

– Többről van szó mint csupán a lojalitás.

– Igazán? És mégis mi?

– Túlélni. Mert a hosszú távon nem az fog számítani, hogy ki Shieldes, vagy ki Hydrás. Hanem hogy ki marad élve a végén. Ki a legerősebb.