𝐄𝐯𝐞𝐫𝐲𝐭𝐡𝐢𝐧𝐠 𝐰𝐞 𝐧𝐞𝐞𝐝 / 𝑀𝑎𝑥 𝑉𝑒𝑟𝑠𝑡𝑎𝑝𝑝𝑒𝑛 / ²

𝑁𝑖𝑛𝑒𝑡𝑒𝑒𝑛 - 𝐺𝑜𝑡 𝑖𝑙𝑙

Alexis Faith Cherwood

Csütörtök reggelre úgy néztem ki, mint egy zombi, mert Zane megfázott, ezért az este semmit nem aludtam. Egy bögre kávéval ültem le a az ágyra, miközben Winnyt tárcsáztam.

- Alexis? - szólt bele álmos hangon.

- Szia Winny. Felébresztettelek? - kérdeztem aggódva.

- Nem. Miben segíthetek? - kérdezte kedvesen.

- Azt hiszem Zane megfázott. - mondtam bizonytalanul, miközben az aoró kis testét néztem.

- Be tudod hozni ma? Elvileg van szabad időpontom. - mondta, miközben hallottam, hogy vaalmit pakolni kezd.

- Wokingban vagyok még. - haraptam az ajkaimba.

- Ooo, baj van?

- Már nem akkora, de nem hiszem, hogy ideig még vissza mennék Monacoba. - mondtam halkan.

- Értem. Ehhez köze van Maxnek?

- Igen.

- Vegyek ásót? Le árazták Amazonon, épp tegnap dobta fel a hirdetést. - mondta, mire felnevettem.

- Azt hiszem mennének veled egy páran akkor, de nem. Nem kell. - sóhajtottam.

- Ahogy jónak látod. De mesélj, mi történt a kis csodabogárral.

- Egész este nyűgös volt, köhögött meg tüsszögött, de hőemelkedése nem volt. Most alszik, de nem tudom. Nincs komolyabb baja, ugye? - aggódtam.

- Innen nem tudom megmondani, de szerintem nincs. Kis megfázás lehet, főleg, hogy ott most olyan hidegek vannak. A biztonság kedvéért felhívom az egyik barátomat, aki azt hoszem ott dolgozik, de nem vagyok benne 100%-ig biztos szóval, majd vissza hívlak, de ha ott van még hozzá el tudod vinni. - magyarázta.

- Köszönöm. - mondtam megkönnyebbülten.

- Bármikor. Ezen kívűl jól van? Eszik, alszik rendesen? - érdeklődött.

- Igen. A legtöbb tápoldatot megeszi. Az alvással még vannak bajok, de egyébként nagyon ügyes. - néztem Zanere mosolyogva, aki nagyokat sziszogva aludt, miközben a kezébe gyűrte a takaró csücskét.

- Ennek örülök. - mondta és hallatszott a hangján, hogy ő is mosolyog. - Na, de akkor felhívom Jacket. Szerintem pár perc és vissza szólok.

- Rendben, köszönöm. - feleltem.

- Szia.

- Szia. - mondtam, majd a hívást megszakítva egy fáradt sóhajjal dőltem hátra. Ez a pillanat sem tartott sokáig, mert Zane mocorogni kezdett, majd nyűgösen felnyögött.

- Ne, ne kezdj sírni. Nincs semmi baj. - vettem fel, de hiába, mert másodpercekkel később már a fülembe üvöltött. A szemeimet összeszorítva ringattam őt mindhiába.

- Mi a baj? Hmm? Fáj valamid? - simogattam a hátát egyre kétségbe esetten. A pelusa tiszta volt és éhes sem volt. Lövésem sincs mi baja lehet. Biztos voltam benne, hogy az üvöltése már felébresztette Landot, ami miatt csak még rosszabbul éreztem magam. Az üvöltés hirtelen elhalkult, majd köhögni kezdett, mire egy pillanatra szívrohamot kaptam.