A mikrofon nyeli el a szavakat a számból,
Itt vagyok a fészekben a világtól távol,
Mindig rád várok járj vagy járjak bárhol,
Unatkozom magányosan az ágon,
Gúnyosan suttognak a fák,
Mint akik tudják,
Tudják mit tettem,
Mellette a szarka száll,
Nem indulok harcba már,
Eleget úsztam gyere ki a partra hát,
Lássa a világ lássa mindenki,
Hogy nincs út innen ki,
Nem vagyok boldog de szeretek itt lenni,
Fáj írni de neked öröm megismerni,
Az igazságot a legnehezebb beismerni,
Csak rám gondol,tudom hogy csak rám gondol,
De tudom nem hozzám fog jönni,
De hagyom had lángoljon mint a főnix,
Legyen ideje összetörni,
Majd velem összefőni.
