Nem Tudom, Ne Kérdezz.

𝟙𝟚.𝖋𝖊𝖏𝖊𝖟𝖊𝖙

-Anya ,  Callie  is eljöhet a fellépésemre?-mered nagy szemekkel hol rám, hol az anyukájára Hope.
-Kicsim sok dolga van most Callienek.-Símitja meg a fejét a barátnőm.
A kislány  szomorúan és lassan kullog a mellettem lévő fotelhoz.
Mosolyogva fordulok hozzá és bökdösni kezdem.

- Hé tudod  jól hogy ki nem hagynám.- nagy mosoly lesz az angyali arcán, felpattan és átkarolja a nyakam. Én pedig csikizni kezdem. A kis csajjal nagyon jól kijövök amióta itt vagyok.
A pillanatott a telefon csörgése szakítja félbe.
- Na  sipirc az ágyba vagy nem lesz esti mese.-mosolygok a kis Hopera. Aki már szaladt is a szobájaba. A Telefonomra nézek majd Ivre. Kinyomom a telefont.

-Megint ő az.- sóhajtok fel és oda megyek mellé ahol már kivan tőltve egy pohár bor, amit azonnal meg is iszok.
-Már eltelt két hét, elég kitartó.-jegyzi meg a drágalátos barátnőm.
-Nem érdekel.-megvonom a vállam.
-Miért hazudsz?-.tolja elém az egész üveg bort. Ismer és tudja hogy ez egy hazugás amikor már csak meg látom a kijelzőn a szívem majd kiugrik a helyéről, de nem egnedhetem , nem mehetek szívem után .

-Iv.-fejem a pultra teszem és fejelgetni kezdem mintha ez segítene úgy bármiben is.
Jobb volt nem emlékezni.
-Egy beteg állat lett a férjem most mit kezdjek ezzel?
-Ott van az öcséd is.- az önsajnálatból észhez térve rá eszmélve, hogy csak magammal törödtem, ott hagytam őt velük és eszembe se jutott hogy mi lehet vele. Egész héten  a kanapén fetrengek mint valami hajléktalan. Ennél rosszabb testvér senkinek nem kívánok meg barátot se.
-Mit csináljak?-nézek üveges tekintettel baratnőmre.
- Vedd fel a telefont.-ami ismét elkezdett csörögni.
-Nem ez nem jó ötlet.-ingattom meg a fejem.Egyből felvonja szemöldökét.
-Callie mitől félsz?
-Iv.-elkezdem rázni a fejem és tenyerembe temettem az arcom.
-Még mindig nem értem. Tudod jól nekem bármit elmondhatsz.Az eddig bentartott levegőt kifújom.
-Nincs semmi.-egy pillanatra meg állok hazudok a baratnőmnek és a férjemnek is.
-Csak sok ez nekem, igérem nem sokáig csövelek itt, inkább felveszem.-a telefon képernyőjét nézem" Dave" és oldalra húzzom.
-Itt se vagyok.-suttogja a baratnőm és fürdőszobába megy.
-Istenem végre hogy felveszed.-hálálkodik telefonon keresztül.
-Cody hogy van?- csak ő miatta, csak ő miatta érdeklődj.
-Öhm egész jól épp Nickkel lövöldöznek.-háttérbe hallom  is a hangokat.
-Kész őstehetség.
-Ő még csak egy gyerek.-akkadok ki.
-Aki fegyverek között él.
-És ha meglövi magát?-aggódalmaskodok.
-Personen ne aggódj, tudod jól az életem árán is védem.-szipogok, majdnem elsírom  magam ilyenen, a kezemmel legyezem az arcom.
-Rendben,vigyázz rá.-nagy nehezen ki nyögök  valamit.
-Mikor jössz haza ?.-hiányzik az a kész rezidencia,de inkább a benne lévő személyek. Persze itt is jó, Egy kis garzon lakás. Ketten élnek csak itt otthonos az egész, van élet benne főleg Hope végett.
-Még kell idő.-annyi mindent mondanék el istenem. Mivel nem mondott semmi mást  ki akartam nyomni, de megszólalt.
-Callie tud hogy Szeretlek!
-Tudom.-és kinyomtam. Jézusom mit csináltam? Ilyetszól tudom, ekkora idiótát világ nem látott.
A saját nyomoruságomban fogok meg pusztulni. Dühösen  toporzékoltam 1 percet.

Hope szobájába mentem ahol már az alvó kislányt figyeltem. Szegényt megint felültettem. Univerzum büntettése. Ma semmi nem jön össze.

-Iv elmegyek az éjjel-nappaliba egy két dologér kell neked valamit?-kukucskálok be az ajtón.
-Aha , kéne sampon  mert már megint elfogyott-rázogatja az üres flakont.
-Oké nem sokára jövök.
Halkan kimentem az ajtón és bezártam azt.
A kocsiba beülve bepöttyögtem  a címet és hívtam az illetőt.

-Igen?-szólal meg a túlsó oldalról.
-Rég dumcsiztunk .-nevetek fel kínomban.
-Mi a fasz még is hogy, azt hittem halott vagy.
-Rólad is ezt hiszik. Molonál találkozunk?
-1 perc s indulok. -letette.

Az útat 1 óra alatt lehet megtenni, beugrottam a boltba útközbe, vettem vagy 4 jegeskávét.
Hosszú lesz az út és meleg van.
Ahogy a molohoz értem  már ott volt és várt.