A Szerencse Párosai

Újra együtt? (4.)

Még barangoltunk a labirintusba, míg megnem találtuk az ajtót. Kiértünk és ott vártak minket. 

"Gratulálok gyerekek! 2.-ak lettetek. Gyertek addig a kamerás szobákba, ott vannak a többiek is! Innen figyeltünk mindenkit."-mondta nekünk Chisa, majd vezetett minket.

Mikor beértünk a kamerás szobába, a csapat, akik elsők lettek, odajöttek hozzánk. Byakuya, Makoto, Shuichi, Hajime, Chiaki, Kyoko és Maki.

"Sajnáljuk hogy csak másodikak lettetek."-jött oda hozzánk Kyoko."De azért ügyesek voltatok!"

(Bella szemszöge)

Majd elmentek.  Kicsit felvágtak hogy ők lettek az elsők, de igazából nem érdekel. A második is kap jutalmat, nem? Na mindegy is.. Odasiettem Miuhoz.

"Hé.. szerinted Nagito és Relaxa között minden jó már?"-kérdeztem tőle, majd mindketten ránéztünk a említettekre. Ők csak ott álltak egymás mellett, nem is nézték egymást. Ezelőtt pedig másabb volt a helyzet.

"Szerintem egy kis idő kell nekik. Bár..."-majd megfogta Keebo kezét aki előtte volt és nézte a kamerákat. "Keebo. Kéne egy kis információ. Szerinted Nagito és Relaxa között minden klassz?"-majd a robotfiú is rájuk nézett.

"Ezt nehéz megállapítani így nézésből. De ha adataim nem tévednek, minden rendben van, csak kínosnak érzik a most kijött helyzetüket."-mondta majd elment. Lehet benne valami igazság. Majd Miu és Keebo visszamentem a kamerákhoz.

"Hey... Bella... Nem akarod olvasni akkor a mangát..?"-jött oda hozzám Rantaro.
"Persze."-mosolyogtam rá, majd leültünk a sarokba.  Olvasgattuk a mangát amit vettünk, és közben ettünk egy-egy csokit is. Egy kis időbe telt, amíg észrevettük, hogy Kokichi ott van Relaxa  és Nagito mellette, Keebo előttük. Miuhoz odasiettem.

"Na történt valami?"-kérdeztem majd válaszként egy fejrázást kaptam a lánytól. Megfogtam Relaxa karját és elrángattam onnan, hogy tudjak vele beszélni kettesben.

"Rela ez így nem mehet tovább! Amióta kijöttetek a bónusz feladattól, azóta vagytok mindketten ilyenek. Eddig olyan jól kijöttetek egymással, most meg szinte kerülitek egymást!" mondtam neki értetlenül majd a lány csak lefelé nézett.

"Igen tudom de... de ez az egész olyan kínos..." mondta nekem Relaxa, a végén pedig egy nagyot sóhajtott. Majd elment nézni a kamerákat. Rantarohoz odamentem a fülébe súgtam hogy beszéljen Nagitoval. Ő bólintott egyet és odament Nagitohoz hogy félre hívhassa. 

(Rantaro szemszöge)

"Hé Nagito.. Csak én furcsálom közted, és Relaxával lévő kapcsolatotokat? Úgy értem..látom, hogy kicsit kellemetlenül érzitek magatokat egymás társaságában. Pedig ez nem így volt" mondtam a haveromnak aki csak nézte a földet majd rám nézett.

"Relaxa... eléggé ismerős nekem..." mondta nekem gondolkodóan.

"Valóban..? De hogy..? Nem is ismer fel téged." mondtam neki értetetlenül.

"Hát... eléggé hosszú, de úgy kezdődött az egész, hogy  elrabolt engem egy sorozatgyilkos. Eleinte fogalmam sem volt arról, hogy egy sorozatgyilkossal vagyunk egy helyen. Csak akkor vált világossá, mikor minket is gyilkolásra kényszerített. Nem is tudom mennyi nap telt el, de egy nap a férfi behozott egy  vörös hajú, szürke szemű, kicsi, sápadt és vékony lányt a szobámba. Mikor megláttam, láttam rajta hogy sok mindenen keresztül mehetett. Egy este ki is öntötte a lelkét. A lányt Relaxának hívták, akárcsak őt..." mondta nekem a történetet. Sosem tudtam elképzelni hogy ilyen sok mindenen mehetettek keresztül. Megsajnáltam mindkettőjüket most..