mark nem hitt ennek a fiúnak. csak a kutyával játszott, amikor futás közben elesett. most itt van, egy karcolással a térdén.
"áú! várj! hng" harapta be donghyuck az ajkát
"mondtam, hogy egy kicsit fájni fog." nyomta mark a vattapamacsot donghyuck térdére
"kicsit?!" nyitotta ki donghyuck fénylő szemeit. közel volt a síráshoz
"ezt kapod, amiért ügyetlen vagy." az idősebb fogott egy másik vattapamacsot, amin kenőcs volt és donghyuck térdéhez nyomta
"oh, basszus!" kiáltott fel donghyuck
mark hazudott volna, ha azt mondja, nem aggódott donghyuck arcát látva.
az idősebb megfogta donghyuck kezét és megsimogatta a tenyereit. azt gondolta, ez legalább enyhíti a fájdalmat.
"rendbe fog jönni." nyugtatta meg mark
a kettő egyedül volt az orvosiban. hol van taeyong? mindketten úgy jöttek be, hogy nem látták az ápolót.
úgyhogy marknak egyedül kellett megkeresnie a kenőcsöt, lucas segítségével, persze.
"papa?" a kettő egy babát hallott lágy hangon beszélni
taeyong letette chant, aki jégkrémet evett és az öccse térdére nézett.
"mi történt vele?" keresett taeyong egy ragtapaszt és odaadta marknak
"egy kutyával játszott és sajnos elesett futás közben." magyarázta mark, miközben még mindig donghyuck térdéhez nyomta a vattapamacsot
donghyuck erősebben szorította mark kezét és mark érezte, hogy a körmei a bőréhez érnek.
a baba felállt az ágyra és letörölte donghyuck könnyeit "ne sírj, papa."
"lucas vele volt."
taeyong megette a jégkrémjét és leült a donghyuck melletti ágyra "és ő most hol van?"
"a srácnak órája volt, úgyhogy el kellett mennie." mark végre befejezte és rátette a ragtapaszt donghyuck térdére "neki kellene annak lennie, aki vigyáz rá, ő a fiúja."
taeyongnak kikerekedtek a szemei "fiú? donghyuck, lucas a te-"
"várjunk, lucas a fiúm?" donghyuck elfeledkezett a fájdalomról a térdében
a kérdés markot nevetésre késztette "miért engem kérdezel?"
mark csodálkozott is, miért nézett ki úgy taeyong, mintha nem tudná, miközben ő a bátyja.
"lucas nem a fiúm. csak a barátom." mondta donghyuck
mark most összezavarodott "mi?"
akkor miért mondta neki azt lucas, hogy ő donghyuck fiúja? csak azért volt, mert fel akarta idegesíteni?
taeyong nem tudott mit csinálni, csak nevetni a zavarodott kanadain "lucas donghyuck barátja, mark. donghyuck akkor találkozott lucasszal, mikor hongkongba utazott."
"igen, és haragudtam rá, amiért úgy jött ide, hogy nem is mondta el nekem." biggyesztette le donghyuck az ajkait
a baba észrevette mark reakcióját "apu, miért mosolyogsz?"
a testvérek abbahagyták a beszélgetést és megfordultak, hogy lássák mark mosolyát.
mark észrevette, hogy mosolyog és gyorsan köhintett, hogy mentse magát.
"én...kidobom a vattapamacsokat." mark felvette a vattapamacsokat, amiket nemrég elhasznált.
ahogy elhagyta a szobát, újra mosolyogni kezdett.
miért mosolygott?
taeyong követte, magára hagyva donghyuckot, aki channal játszott.
látta a fiút mosolyogni, miközben kidobja a használt vattapamacsokat, úgyhogy megajándékozta őt egy kötekedő mosollyal.
mark összerezzent és elkerekedett szemekkel bámult taeyongra "mi a franc, ember, megijesztettél."
taeyong elnevette magát a reakcióján. "miért vagy itt?"
mark nem értette. "mi?"
"miért vagy itt? nem vagy donghyuck fiúja."
— hamarosan folytatódik —
VOCÊ ESTÁ LENDO
baby chan | markhyuck 『fordítás』
Fanfic╻egy nagy, boldog család╹ ❀ markhyuck ❀ az eredeti történetet @chogiwanese írta, én csak fordítom