Rossz srác a szomszédból

40

Szombat volt, pontosan a házibuli napja. Riley ma nálam aludt, hogy tudjunk tartani egy csajos napot, amit már régóta nem rendeztünk. Egész nap csak a ruháim között bújkáltam, hogy találjak valami használhatót.
– Jó, kész, vége, feladtam Riley. Nincs egy normális göncöm sem. – ültem le a hatalmas ruhacsomó közepére, mire ő csak felhúzott szemöldökkel mosolygott az ágyam tetejéről.
– Bízd csak rám. – indult meg a szekrényem felé, amiben már alig maradt egy-egy ruhadarab. Addig nézegette és kutakodott a ruhák között, míg rá nem bukkant egy fehér mélyen kivágott felsőre és egy szaggatott farmerra.
– Na ez lesz a tuti, vedd csak fel. – kissé furcsán nézve a választását átöltöztem, majd a tükröm elé álltam.
– Nem is olyan rossz, mint amilyennek először gondoltam. – néztem rá a tükörből. Nagyon is tetszett amit Riley összeválogatott. Magamra dobtam egy kis sminket majd az ajtóban állva vártam a barátnőmet, hogy ő is elkészüljön. Ő egy vörös vállnélküli felsőt választott és egy fekete farmert. Mindig is jól állt neki az ilyen ruha és most sem volt másképp.

– Érezzétek jól magatokat és óvatosan a hazafelé úton. – szólított meg a nappaliban apa.
– Nyugalom Mr. Toretto, Caleb jön értünk és ő is fog hazahozni. – magyarázkodott helyettem is Riley, mire én bőszen bólogattam. A mondata végére már meg is hallottuk a dudaszót ami Calhez tartozott. Azonnal kisiettünk az ajtón és beültünk a vörös autóba. Én a hátsó ülésre ültem, miközben a fiú tekintetével találkoztam a visszapillantóban. Egy megnyugtató pillantást küldött, miszerint nem lesz baj Matt-tel. Ajánlom is, hogy ne történjen semmi olyan, mint múltkor. Szörnyű volt látni, hogy mit tett magával és valószínűleg miattam.

Nagyjából egy háromnegyed óra múlva oda is értünk a tengerparti házhoz. Caleb és Matt vették közösen még tavaly ősszel, de sok munka volt vele, így eddig nem tudtuk használni. Gyönyörűen le voltak festve halvány fehérre a külső deszkák, amik a házat borították. Fénysorok voltak egy egy gerendára akasztva, a homokban néhány pálmafa állt. Belülről nagyon hangulatosan volt berendezve, egy hatalmas asztal középen, sok sok szék és kanapé vette körül. Amennyire picinek tűnt ez az épület, annál nagyobb volt mégis belül. Hangos zene szólt, páran a házban, a többiek a parton élvezték az italaikat. Néhány lépésre már a tenger hullámai nyaldosták a lábujjaimat.

– Szia – fordultam a hang irányába, ami a hátam mögül érkezett. Szőke göndör hajat vettem észre és egyből tudtam, hogy Jared jött mellém.
– Szia. Te itt? – mosolyogva léptem felé egyet.
– Meghívott Caleb és ki nem hagynám ezt a bulit. De te mégis egyedül állsz itt kint a víz mellett.
Igaza volt. Amióta megjöttünk nem is találkoztam szinte senkivel sem, hanem egyenesen a part felé vettem az irányt. Csak figyeltem a lassan hullámzó óceánt és a világító szentjánosbogarakat, ahogyan a víz fölött repkedtek.
– Azt egyből gondoltam. – húztam kínomban mosolyra a szám szélét.
– A második mondatomra nem reagáltál. – nézett bele mélyzöld szemeimbe. Nem tudtam mit válaszoljak erre és az előzőre sem.
– Most mennem kell. – fordultam el tőle rebegő szempillákkal és a ház felé vettem az irányt. Kissé összehúztam a bőrdzsekit magamon magamon a hűvösebb szellők miatt. Egyre többen kezdtek beözönleni a házba és egyre több ismerős arcot pillantottam meg a suliból. Az ajtón belépve ismét egy szőke fiúval találtam egy helyen magam. De ő most Matt volt, aki egyből megtalálta a szememet, ahogy betettem a lábam. Nem volt bedrogozva, látszott a szemén, hogy tiszta. Egy percig sem vette le rólam a tekintetét.

– Valami baj van talán? – sétáltam egyre közelebb hozzá komor arccal. Pislogott végre kettőt, de szótlan volt még mindig. – Hahó, Matt? – böktem meg a vállát végül.
– Ne haragudj. Csak nagyon jól áll... izé, jól nézel ki. – kezével hátrasimította világos tincseit, majd a tarkóján pihentette meg. Szemével végigfürkészett rajtam.
– Ne, Matt. Hagyd ezt abba. – hajoltam lejjebb, hogy a lent járó szemeibe nézzek. Mikor végül visszaemelte tekintetét az enyémhez, megköszörülte torkát és megigazította pólóját.
– Haragszol rám, igaz? – nézett körbe körbe, mert tudta, hogy mi lesz a válaszom. Hogyne haragudtam volna rá, azok után ami történt.
– Szerinted? Biztos olyan jó volt a beszélgetésünk, hogy nem haragszok. Ugye? – kezdtem feldúltabb lenni ami nem jött éppen jól a buli kellős közepén.
– Zoe, én...
– Hagyjuk ezt inkább, jó? Majd talán máskor visszatérhetünk erre. – elsétáltam mellette kissé megütve a vállát, ami nem volt igazán direkt, csak a tömeg miatt alig fértem el.

Felforgatott életembe úgy hiányzott ez a buli, mint egy falat kenyér. Végre önfeledten tudtam élvezni a barátaim társaságát. Egyre jobban láttam Riley-t is felszabadulni, már nagyon nem olyan volt mint mielőtt megismertem. Hát igen, ez is az én érdemem, egy vagány, belevaló csajt faragtam a félénk kislányból. Caleb pedig meg is becsüli, nem kérdés. Egymáson táncoltak miközben hol elmentem piáért, hol pedig leültem egy kicsit, mert a szűk térben ugyancsak meleg lett, még így február végén is.

Itt is van a rész, amit tegnap ígértem, remélem tetszik! 🥰  Vajon meg tud Matt-nek bocsátani valaha is Zoe? ✨