A házi kedvenc (light femdom)

Hívatlan vendégek

November 21.-e hideg, de szép napnak indult. Nem volt viharos szél és sütött a nap. Szombatra esett, ezért aznap nem kellett olyan triviális és lényegtelen dolgokkal törődni, mint amilyennek Ruby tartotta az iskolát. 

- Hé Ren! - kiáltott bele a telefonba, miután amaz volt olyan kegyes és huszonvalahanyadik csörgésre felvette a hívást. - Ugye nem felejtetted el, hogy ma átjössz? Hatra legyél itt. És hozz ajándékot. 

- Hogy tudnám elfelejteni, ha egyszer egész nap ezzel zaklatsz? - nevetett a fiú. - Ott leszek. Az megfelel, ha becsomagolom a bátyámat? 

Ruby közölte, hogy nem, mert Shin meghívott vendég. Egy születésnapi bulihoz jó, ha van minimum négy ember, feltéve, hogy egyik se gyökér és élvezhető a társaságuk. Az osztálytársaiból egy is túl sok lett volna. 

Rubynak amúgy nagyszerű kedve volt, már rég nem érezte magát ilyen vidámnak. Reggel megreggeliztek Trisszel és a személyzettel, aztán edzett egy kicsit, amire már nagyon szüksége volt. Miután ettől sokkal felszabadultabb lett, lepasszolta a fiút Bettynek, hogy hadd csináljanak együtt ebédet, míg ő titokban becsomagolja az eredetileg karácsonyra szánt laptopot a szobájában. 

Úgy tervezte, hogy ezután lemegy és csatlakozik a tortasütéshez. Tris még nem tudta, hogy torta is lesz. 

Pont, mint ahogy Ruby előre elképzelte, a kedvence köpni nyelvi nem tudott, mikor Betty előhúzta a sütőformát és a hűtőből az előre elkészített piskótalapokat. A lány vidáman hümmögött párat és magában azt állapította meg, hogy ha mindenki tudna ilyen apró dolgoknak ennyire örülni, akkor sokkal szebb lenne a világ. Lám, az ő "kutyája" jobban örül egy egyszerű gesztenyetortának, mint a szülei a legújabb millió dolláros részvényeknek. Bizonyára klónozni kéne a világbéke előmozdítása érdekében. 

- Tris, remélem a gesztenyére nem vagy allergiás - jegyezte meg a lány tűnődve. - Mogyoró biztos, hogy nem lesz benne. 

- Nem - rázta meg a fiú a fejét. - Én...nem tudtam, hogy tortát sütünk. 

- Persze, hogy nem - vigyorodott el Ruby. - Mert meglepetésnek szántam. 

- Óóóó. Értem - nyugtázta Tris a maga módján, és elpirult, mint általában, ha valami jó dolog történt. Rubynak erre hirtelen kedve támadt megölelni hátulról, és a fiú majdnem kiejtette a kezéből botmixert, ahogy megérezte a lány kezeit a nyaka körül. 

- Ne is foglalkozz velem - trillázta a Ruby, az állát sikeresen megtámasztva a kedvence vállán. - Ha nem kevered tovább, akkor be fog csomósodni. 

Tris, aki egy pár pillanatra teljesen lefagyott, erre gyorsan újra elkezdte a botmixszerrel keverni a készülő krémet. Hat órára készen állt a hatalmas, habos-piskótás gesztenyetorta és Betty nyomott a tetejébe tizenhét gyertyát is, mielőtt ideiglenesen száműzte a spájzba. Megszólalt a kapucsengő, Ruby pedig sietve elindult, hogy ajtót nyisson Rennek, aki azonban addigra már bejutott. 

- Miért érzem úgy, mintha itt mindenki a te beépített embered lenne? - mormogta a lány, mire Ren annyit válaszolt, hogy odavetve egy gyors sziát, goromba módon megkerülte őt, és egyenesen Tristanhez ment. - Isten éltessen! - vigyorgott a fiúra, átnyújtva egy nagy, sötétkék papírba csomagolt dobozt. 

- Oh. Köszönöm. - válaszolta Tris, gyanakvóan méregetve az ajándékot. Elképzelni sem tudta, hogy mi lehet benne, vagy, hogy miért mennek érte ilyen messzire egyáltalán. Kicsit furcsának tartotta az egész torta és ajándékozás dolgot. Szokatlan volt számára, hogy ennyit törődnek vele.

- Mi van benne? - kérdezte félénken. 

- Megtudod, ha kinyitod - kacsintott Ren. - A bátyámat akartam ajándékba adni, de nem fért bele a dobozba. Sajnos.