Dragon Ball - A Büszke Harcos

22.fejezet - Harc a szabadságért

Egy hatalmas sziréna indult be az egész bolygón, és mindenki mintha semmi sem történt volna, azonnal elkezdte a feladatát, ami az volt, hogy mindenki a saját űrhajójával védte a határvonalat, amit jelenleg a galactikus őrjárat tagjai rohamoztak teljes haderejükkel, ami egy hatalmas anyahajót és mellette nagyjából 500 másik galactikus járőr hajóját jelentette.

Látva, ezt a pánik helyzetet, és az erre történő reakciókat, Vegita csak annyit reagált az aréna közepén:

-Mi a szent szar folyik itt????!!!!!- Teljesen értetlenül.

-Az van, hogy reméltem, időben ideérnek a járőrök, hogy a küldetésem sikeresnek legyen mondható.- Mondja neki Murmil.

-VÁRJ!? TE TUDTÁL ERRŐL AZ EGÉSZRŐL!!!! AKKOR MI A FÉSZKES FENÉÉRT NEM SZÓLTÁL EGY ÁRVA SZÓT SEM????? MEG MAGYARÁZD EL A RÉSZLETEKET!- Ordítja neki Vegita!

-Nem mondhattam semmit, mert a küldetés sikerességére kellett törekednem, ezért nem oszthattam meg semmilyen információt lehallgatás vagy bármi egyéb miatt. Rólam meg valójában annyit kell tudni, hogy először engem a galactikus járőrszolgálat vett meg, utána pedig kiképeztek, meg génmódosítottak néhány helyen, hogy véglegesen is véget vessenek ezen tevékenységeknek, mert sejtették, hogy valami ilyesmi van a háttérben, a rejtélyes eltűnések miatt, de nem voltak biztosak. Ezért amikor a Gizmó bolygóra mentek vásárolni, akkor az egyik járőr kereskedőnek álcázva magát engem adott el nekik. A feladatom pedig az volt, hogy beépüljek, és információt juttassak az őrjáratnak az itt történtekről. Mivel gyenge és tehetetlennek tűnök, ezért senki sem gyanakodott rám. Sosem ellenkeztem, vagy keltettem volna feltűnést én csak szorgosan karcoltam a jeleket a falba, semmi mást sem csináltam. Először is megfejtettem a nyelvüket, ahogy te is tudod, majd mikor már megvoltak az információim, akkor már egy másik kód nyelven írtam a falra, de az már a galactikus őrjáratnak címezve. Mivel az egyik génmódosításom, az, hogy amit leírok, az ahhoz a feladónak is eljut akire gondolok. Így az utóbbi időben, már csak információkat szállítottam, ügyelve, hogy le ne bukjak. A hangom, is egy módosítás eredménye, ami nemcsak pusztító hatású, de mint egy vészjelzőként is szolgál, ugyanúgy annak akire gondolok. Szóval kérlek titeket Trax és Vegita, hogy mi innen belülről végezzük ki ezeket a mocskos kutyákat, mert a határ védelmével vannak most elfoglalva ezek a senkiházik!

-Rafinált kis izé vagy te. Még szép, hogy segítek neked!- Mondja Trax elszántan.

-Na és te Vegita?- Kérdezi Murmil.

-CSINÁLJUK KI EZEKET A FELSŐBBRENDŰ ROHADÉKOKAT!- Mondja Vegita határozottan.

Vegita ekkor összpontosítja minden erejét, és egy hatalmas üvöltésbe kezd. Elkezdett remegni az egész bolygó, épületek dőltek le és rombolódtak le. A hatalmas gazdagságnak, pompának és modernségnek örvendett város, már csak Vegita erőgyűjtésétől is teljesen széthullott. Vegita pedig csak gyűjtötte tovább az erejét, amikor is csak egy sárga aura vette körül, a szeme kékké változott, majd a haja is lassan teljesen szőkére váltott. Ott ragyogott a jelenlegi teljes erejében, a saiyajinek misztikumnak hitt szuper csillagharcosi formájában, közben pedig csak sugárzott belőle az erő és a büszkeség. Trax meg Murmil nem hittek a szemüknek, hogy mekkora erő rejtőzött Vegitában, és egyszerre beléjük hatolt a félelem és a biztonság érzete is.

-Meg kell mondjam, örülök neki, hogy az én oldalamon vagy most! Nem tudom, mi lett volna, ha nekünk meg kell küzdenünk az arénában!- Mondja Trax.

-Ugyan már a válasz egyértelmű, lenyomtalak volna, mint egy cigicsikket.

-Ne beszéljünk annyit! Inkább menjünk és küzdjünk meg ezekkel a senkiháziakkal!- Mondja Murmil.