Vágyálom - Carter

1 fejezet

Általában azt mondják jó az iskolában lenni és új barátokat szerezni. Ha új iskolába megyünk, akkor újra kezdhetünk mindent. De ha már egy ideje ugyanabba az iskolában vagyunk az szörnyű. És ezt én Elizabeth Johnson mondom. Nincs sok barátom, de aki van az jó ember. Viszont a mi kis sulinkban egy jó barátság semmit sem ér. Mint valami show lenne mintha folyton kamerák vennének körül minket és folyton vennének minden lépéseinket. Iszonyatosan ijesztő. Folyton jön egy SMS, hogy Dean egy újabb lányt fektetett meg, vagy Carter. Esetleg Amy és Emily megint verekedtek. Nem tudom, aki körbe küldi, az üzeneteket honnan tudja meg, de senki sem tudja ki ő. Ez egy örök rejtély marad. Viszont jövőre végzős leszek, és végre elmehetek innen. Sosem szerettem itt lenni bármilyen meglepő is. A lány társaim 99,99% imádja ezt a sulit. Vagy lehet inkább Cartert és nem a sulit. Carter iszonyat jó pasi. Magas, barna haja van zöld szeme és sportol, amitől izmos és szexi ráadásul a foci csapatunk kapitánya. Lehetséges, nagy esély van rá, hogy be kerül a profi ligába. Oké elég ez sok információ. Bevallom kicsit én is oda vagyok érte, de ezt sosem fogják megtudni. Egy magam fajta lányt nem szokták észre venni.
- Mrs. Johnson figyel? -zavarja, meg a gondolataimat Mrs. Young a töri tanárom. Nem szereti, ha mással foglalkozunk.

- Igen, elnézést kérek! -fogalmam sincs miről volt szó. Remélem nem fog kérdezni de, ahogy ismerem azért is kérdezni fog.

- Rendben kisasszony mondja, meg kérem, mit tudd a második világháborúról! -basszus még az a szerencsém, hogy nem nehéz, talán így megúszom. Bólintottam majd belekezdtem.

- Rendben tehát a második világháború. Az emberiség történetének legnagyobb és legtöbb halálos áldozattal járó fegyveres konfliktusa. A legelterjedtebb álláspont szerint kezdete az 1939. szeptember 1-jei, Lengyelország elleni német támadáshoz köthető. A háborút azonban egyesek már 1937. július 7-től számítják, amikor kitört a második kínai-japán háború. A történelemtudósok egy része szerint ugyanakkor két távol-keleti ország katonai konfliktusa még nem terjedt ki a világ több pontjára, így az helyi jellegűnek értelmezhető és a világháború szoros előzményének tekinthető. A háború Európában 1945. május 8-án Németország, míg Ázsiában szeptember 2-án Japán feltétel nélküli megadásával fejeződött be.

- Látom tanult mára, ami nem meglepő, de legközelebb figyeljen az órán! Köszönöm, ahogy hallottátok csengettek mehetnek, jó hétvégét kívánok önöknek. -őrülök, hogy ennyivel megúsztam. Általában nem hagyja ennyiben. Összeszedem a könyvem, tolltartóm és belerakom, a táskámba indulnék is. De Mrs. Young szól, hogy menjek oda. Pedig kezdtem azt hinni, hogy megúszom a büntetést. Oda siettem. A tanárnő megvárta még mindenki ki ment.

- Nos, arról szeretnék önnel beszélni, hogy kellene nekem a remek tudása. Illetve egy diáknak kellene. -koreppetálnom kellene valakit?

- Redben van, szívesen segítek. Kinek kellene segítenem?

- Carter Scottnak. Tudja érettségizni fog az idén. És elég rosszul áll történelemből. Ön persze eddigi pályafutásom alatt egyik legjobb tanulója, okos és szorgalmas diák. -hogy mi? Nem hallottam jól. Carternek kellene a segítségem? Nem tudom, mit csináljak most. A közelében még gondolkodnom is nehéz. Ráadásul még sosem beszéltünk és most legalább 2 hónapig kellene koreppetálnom mivel 2 hónap múlva érettségi. Lehet ez nekem nem fog menni.

- Hát... nem is tudom. Tudja tanárnő nekem is sokat kell tanulnom nem, hiszem, hogy lenne időm. -ennél rosszabb kifogást még nem hallottam, mint az enyém. Most komolyan tanulnom? Már mindent megtanultam, ami kellene.

- Tudja, plusz pont jár, ha segít. És egy ötös is. -remek most vesztegetni akar? El sem hiszem, a tanárnő veszteget. Nevetnék, de nem merek. Igazából nincs szükségem ötösre. Így is kitűnő vagyok, de az a plusz pont nagyon csábító azt hiszem, elég helyes plusz pont. Akarom mondani remek ajánlat. Igen az.

- Redben megpróbálok segíteni rajta. De tanárnő Carter nem egy tanulós fajta nem ígérhetem, hogy sikerülni fog, de megpróbálom. -remélem, evvel tisztában van. Sőt szerintem igen.

- Tudom Elizabeth. Próbálkoztam vele én is, de nem sikerült. Azért gondoltam önre, mert jó tanuló és végülis nem egy tanár hátha magával menne. -tudja egyáltalán Mrs Young, hogy miről beszél? Szerintem velem sem lesz, jobb a helyzet meg amúgy sem kedvel. De ha ezt meg tudja, Mag el se fogja hinni.

- Ha nem haragszik, akkor én mennék is, mert órám lesz. -mosolygok rá.

- Ó persze menjen csak. -elindultam az órámra. De előtte megkeresem Maget elkell mondanom neki mi történt.

Már vagy 5 perce keresem mikor meg látom a kémia labornál. Épp menne be órára. Oda rohanok hozzá.
- Hé, szia, Liza. -mondja nagy mosollyal a száján a legjobb barátnőm. Mekkora lesz a mosolya, ha megtudja Cartert.

- Mondanom kell valamit. Még én sem hiszem el. Nem akarom elhinni. Jézusom nekem végem lesz.

- Várj, nem értelek miért lenne véged mi történt? -igen ez egy rossz szokásom. Annyira hadarok és gyorsan beszélek, ha valami felzaklat vagy izgulok. Ráadásul az okát sem említettem biztos össze van zavarodva Mag.

- Hát Mag én sem akarom elhinni. Mrs. Young meg kért, hogy koreppetáljam Cartert. -meg sem várva, hogy be fejezem, a mondatomat Mag közbe szól.

- Mi van? Carter? -szinte már kiabálva mondja. Nem tudja hangosabban? Fhu.

-Hallkabban légyszíves.

- Hupsz bocsi. De igazad van tényleg véged lesz. -igen én is tudom. Carter maga az ördög. Ha valamit elszúrok ki fog készíteni addig még nem ballag el. Istenem mire vállalkoztam.