not shy, not me | kth

16

- Nahát, nahát... A végzet újra összehozott bennünket! – vágódott le elégedetten Taehyung a kanapéra, amikor megérkezett az öltözőbe, ahol természetesen én vártam rá egyedül. Csodálatos...

- El is felejtettem, hogy milyen idegesítő vagy. – fújtattam a fejemet ingatva, és újból átkozni kezdtem, hogy a véletlenszerű sorsolás alatt nekem sikerült, pont azt az egy tagot kifognom, akit el akartam kerülni. – Jól ülsz ott?

- Igazából kényelmesebb lenne, ha az ölembe ülnél, ha már ilyen kedvesen érdeklődtél. – tette fel mindkét karját a támlára és olyan szélesen, bugyiszaggatóan mosolygott rám, hogy sajnálatos módon a szívem megdobbant tőle. Mikor is kezdett ő rám ilyen hatással lenni?

- Amennyiben így folytatod, itt hagylak és próbálhatod egyedül a ruháidat. Úgy hallottam kiváló a divatérzéked, szóval rám nincs is szükség. – vonogattam a vállaimat, majd a kis gurulós állványhoz léptem, amire felakasztottam Taehyung ruháit, amik a mappában voltak. – Itt van minden, ami kellhet, ha valamin koszt, lenyomatot, bármit találsz, tudod, remélem, hogyan kell kiszedni belőle. A többit rád bízom.

Azzal felkaptam a kabátomat és a táskámat és valóban, azzal a szándékkal indultam meg az ajtó felé, hogy magára hagyom, mert valahogy nem volt kedvem hallgatni a befűzős szövegeit. Féltem, hogy hatással lenne rám végül és újra hibákat követnénk el, amit kerülni szerettem volna.

- Várj már! – kapott a karom után, hogy megállítson a tervemben. – Bocsi, esküszöm befejeztem. Meg sem szólalok, hacsak nem kérdezel, oké?

- Biztos vagy te benne? – fordultam kérdőn felé, így véve észre, hogy sokkal közelebb áll hozzám, mint azt eddig sejtettem. Ösztönösen hátráltam egy lépést, ő pedig elengedte a kezemet. – Nem fogod tudni megállni, hogy ne szólj be valamit.

- Akár hiszed, akár nem. – vett egy mély levegőt. – Profi vagyok, ha a szakmámról van szó. Úgyhogy essünk neki a ruhapróbának, hogy utána újra elcsábíthassalak.

Figyelmen kívül hagyva az utóbbi mondatát, végül visszatettem a táskám és kabátom a fogasra, majd meghagytam a férfinek, hogy vetkőzzön le alsónadrágra, hogy valóban mihamarabb túl legyünk a dolgokon.

Ugyan nem tudom mi üthetett belé, de az elkövetkező egy órát nyugodtan tudtuk eltölteni és csupán a kérdéseimre válaszolva nyitotta ki a száját. Nem tett megjegyzést, amikor az ujjammal végigszántottam a mellkasát, amikor kerestem a lehetséges foltokat az ingjén, és akkor is csendben maradt, amikor elé térdelve visszavarrtam egy gombot a nadrágjára.

Nem tagadom meglepett, azzal, hogy normálisan is tud viselkedni, holott egyszer, amikor együtt ebédeltünk már tapasztaltam, hogy van egy ilyen oldala is. És ezzel teljesen összezavart, mivel még mindig féltem tőle, hogy megégetem magam vele. Végtére is ő még mindig Kim Taehyung, a világ egyik leghelyesebb férfije, milliónyi lány, nő álma. Lehengerlően jóképű, tehetséges, de a viselkedése megkérdőjelezhető. Ugyan én is láttam már milyen, amikor a többi fiúval, vagy másokkal van és olyankor elég aranyosnak tartottam. De velem állandóan flörtölt, szexuális megjegyzéseket tett és egyszerűen nem tudom.

- Készen vagyunk. – mosolyogtam megkönnyebbülten, miután a legutolsó outfitet is felvette én pedig átvizsgáltam és tökéletesnek találtam. – Átöltözhetsz és mehetünk haza.

- Lehet drágám, hogy te mehetsz, de nekem van még egy táncpróbám ma. – nevetett fel, amíg áthúzta a fején a pulcsiját, hogy visszavegye a ruháit, amikben idejött.

- Ó, hát, akkor kitartást vagy mi. – haraptam a számba kínosan és lesütöttem a szememet, mert zavarba jöttem a tudatlanságom miatt.

Egy hosszú ujjakkal megáldott kezet éreztem meg az állam alatt, majd a következő pillanatban szemeim egy másik szempárral akadtak össze. Taehyung lassan végig cirógatta hüvelykujjával az államat, amitől akaratlanul is felsóhajtottam és muszáj volt lehunynom a szememet.

- Tudtam, hogy igazam van. – susogta kettőnk közé, hiszen a semmiből olyan közel hajolt hozzám, hogy összeért az orrunk. Mi ez a légkör közöttünk? És hogyan változott meg ilyen gyorsan? Egyáltalán miért nem húzódok el tőle? – Meddig fogsz még menekülni előlem, Lotti baba?

- Sosem leszek a tiéd... – fújtam ki szavaimat reszketegen, de annyira bizonytalanul hangoztam, hogy én sem hittem el, amit mondok. Látszólag Taehyungot sem hatották meg a szavaim, mert kuncogva még előrébb hajolt, így már ajkaink is súrolták egymást.

Kezeim ösztönösen keltek útra, és bár először úgy terveztem, hogy a fiú pólójába kapaszkodom, ujjaim egy még mindig fedetlen felsőtestbe ütköztek, amitől elakadt a lélegzetem. Bizonytalanul vissza akartam őket húzni, de Tae a szabad kezével ezt megakadályozta és határozottan a derekára tapasztotta mancsaimat.

- Mit érzel, baba? – nyúlt hátra a tarkómhoz és hosszú ujjaival a hajtincseimet kezdte simogatni. – Mondd el! – búgta szinte a számra, és bár hangja mély és karcos volt, éreztem benne egy kis parancsoló hangsúlyt, amivel úgy megdobogtatta a szívemet, hogy még a hideg is kirázott.

- Téged. – mondtam ki egyszerűen, ahogy elkezdtem lassan felfedezni meztelen felsőteste pontjait, apró, kimért mozdulatokkal. – Csak téged érezlek.

- Tökéletes... - lehelte a számra, majd ajkait a nyakamra vezette, hogy rövid pillangó puszit nyomjon rá. Újra és újra.

Éreztem, hogy teljesen elgyengülök érintésétől és féltem, hogy lábaim perceken belül felmondják a szolgálatot. Az eszem szabadságot vett ki, elhagyott, így csupán az érzékeimre tudtam hagyatkozni. Azok pedig százszázalékosan löktek előre, hogy Kim Taehyung karjaiba kössek ki.

Csókjai feltérképezték a nyakam, a fülem az állam, de egy percig sem jött a szám közelébe, amitől majd megőrültem. Akaratosan értem fel a nyakához, ahol hosszúra nőtt, fekete hajába markoltam és felrántottam a nyakamtól, hogy egyvonalban legyünk egymással.

- Csókolj meg! – mondtam egy számomra teljesen ismeretlen hangon, ő pedig ettől szélesen elmosolyodott. Nyelvével játékosan végig szántott alsó ajkán, és egy percnyi habozás nélkül teljesítette a kérésem.

Ahogy nyelve megtalálta az enyémet, minden ellenérvelésemet a kukába hajítottam. Baromira vágytam erre a csókra, és elégedettség fogott el, attól, hogy újra érezhettem. Nem érdekelt, hogy mi a helyes és mi a helytelen, csakis az engem csókoló férfit érzékeltem, és pulzáló mellkasom, amit az övének nyomtam, hogy ne legyünk egymástól egy cseppet sem távol.

A kezeit ezúttal a derekamra fogtak, majd lassan jobb keze lejjebb csúszott és a fenekembe markolt, ezzel engem egy kisebb nyögésre késztetve.

- Akarlak, Lotti. – súgta két levegővétel között, majd újabb és újabb apró csókokat nyomott duzzadt, nyálas ajkaimra. – Nagyon, akarlak...

- Még nem. – húzódtam el lihegve tőle és igyekezve rendezni a vonásaimat kiléptem az öleléséből.

Taehyung értetlenül, de töretlen mosollyal nézte, ahogy magamra veszem a kabátomat.

- Öltözz fel, tökfej. Nem hiszem, hogy így kellene táncpróbára menned. – akasztottam vállamra a táskámat és mielőtt elindultam odaléptem hozzá, és egy apró puszit hintettem ajkaira. – Majd beszélünk.

Teljes káosszal a fejemben léptem ki az öltözőből és hatalmas léptekkel indultam meg a sminkesszobába, remélve, hogy mire megtalálom legjobb barátnőmet már tiszta lesz a gondolkodásom és rájövök, hogy mit csináltam az elmúlt percekben.

Mit gondoltok? Lotti tényleg ilyen könnyen beadta a derekát Taehyungnak?