~ Season ~ Befejezett

5. Ausztrál Nagydíj Melbourne 03. 22 /I.

 Ausztrál Nagydíj Melbourne 03. 22/I.

Az előző futam óta nem találkoztam Harry-vel, valahogy mindig sikerült elkerülnünk egymást. Persze ha őszinte akarok lenni már kezd hiányozni. Határozottan érzem, egyre jobban vágyom az érintésére. Lévén a szabadedzés csak holnap kezdődik, ezért még ma van idő henyélni. Késő délután lesz így is, mire végzünk mindennel. Itt legalább egész elfogadható az idő és nyelvi nehézségek sincsenek. Jó persze meleg van, de annyira mégsem mint Bahrein-ben. Visszaérve a hotelbe az első dolgom, hogy kaját rendeljek magamnak. A vacsorámra várok, addig gyorsan megejtem a tusolást. Éppen végzek amikor meg is érkezik. Míg megeszem a makarónit, keresek valami tévé műsort. Találok egy szappanopera szerűséget, áhítattal nézem. Bár nem szeretem az ilyen stílusú sorozatokat, de ez egész jónak tűnik. Először fel sem tűnik, amikor a Göndör elém áll. Hangyányit meglepődöm, hogy hogyan tudod bejönni a szobámba. Mondjuk pont annyira, hogy a villa is megáll a kezemben. Főleg miután végig nézek rajta, most is tökéletes mint mindig. A tátott számat gyorsan betömöm egy adag tésztával.

- Hogy a picsába kerülsz ide? Meg úgy egyáltalán minek jöttél? - kérdezem, amikor lenyelem a falatot. De nem is válaszol, csak leül mellém a kanapéra szemeit a tévére szegezi. Egy szót sem szól legalább is hozzám. Lelkesen kommentálja magának a filmet. Megvárja míg befejezem a kajálást. Akkor kezd beszélni hozzám, amikor visszateszem a tányért a kocsira.

- Hiányoztál. - néz rám, boci szemekkel. Pont úgy, hogy esetleg még el is hihetném.

- Jó neked! Te nem. Eszedbe jutottam egy hét után? Ó, de édes!- válaszolom neki negédesen. Majd ott is hagyom a nappaliban, elmegyek fogat mosni inkább. Kicsit frusztrál a jelenléte, de jó értelemben véve. Egész héten pont leszarta, hogy mi van velem. Nem értem ezt a srácot, nagyon nem. Mikor végzek, még mindig a kanapén ül. Láthatóan nagyon gondolkozik valamin.

- Most mi bajod van? Ne legyél bunkó! - dörmögi. Közben a szekrényhez lépek, hogy elővegyek egy alsót. Úgy bámul, mintha nem látott volna még pucéran.

- Semmi bajom nincs! Nem tudom, minek jöttél. Egész héten leszartad mi van velem. Most meg ide jössz és azt mondod, hiányoztam. Kurva érdekes vagy Harold!

- Nem csak te vagy a világon Tomlinson! Most minek vagy ilyen? Itt vagyok, Nem? Örülnöd kéne! - válaszolja foghegyről szinte már gúnyosan.

- Ó persze főnök, örülök! A segged ne nyaljam ki véletlenül? Tudod mit gondolok? Azt hogy, ez az egész amit csinálsz csak apádnak szól! Minden azért van, hogy őt idegesítsd. Hát ebben én nem veszek részt! Húzz innen a picsába! - dühösen hagyom ott a nappaliban, és mászok be az ágyba. A takarót szinte a fejem búbjáig húzva, még hátat is fordítok. Vegye a lapot és menjen el.

- Ha már így felajánlod miért is ne? Semmi jónak nem vagyok az elrontója! - mindezt olyan hangsúllyal mondja, mintha simán már szex közben lennénk. A lámpa lekapcsolódik, de ahelyett, hogy az ajtót hallanám csukódni az ágy süllyed a másik oldalon. Egyre közelebb húzódik, majd bebújik mögém a takaró alá. Karjával átölel, érzem a forró leheletét a nyakamon. Az összes pihe vigyázzba is vágja magát rajtam. Csak egy boxer van rajta ez így még rosszabb.

- Komolyan neked csak ez az egy mondat esett le az egészből? Mi vagy te valami kanos tini?

- Hát kanosnak kanos vagyok. De becsületemre szóljon, hogy csak rád izgulok. - és ezt demonstrálva, közelebb is tolja az ágyékát a fenekemhez - Egyébként meg rosszul gondolod! Nem apám miatt csinálom. - de többet nem szól. Pár perc múlva csak az egyenletes légzését hallom. Hogy a picsába volt képes így elaludni? Na remek így próbáljak meg én is aludni, a farkával a hátsómnál. Addig - addig fészkelődök, amíg sikerül kicsit oldalra fordulnom. Így talán még aludni is tudok. Illatával az orromban és ölelő karjával a hasamon sikerül végül álomra csukni a szememet.