A házi kedvenc (light femdom)

Fényszennyezés

- Hát te meg ki vagy? Te tüsszentettél? - szólította meg az könyvelő az egyetemistát. Szinte hallani lehet, ahogyan tetőtől talpig végigméri a piercingekkel teletűzdelt fiút és megállapítja magában, hogy Ruby nem a megfelelő emberekkel barátkozik. 

- Igen, uhmm....én voltam - hazudott Shin. - Ruby egyik barátja vagyok....öhm...korrepetálni jöttem őt és az öcsémet. Megkérdezhetem, hogy maga kicsoda?

Ruby megértette, hogy Shin próbálja lekötni a nőt addig, amíg ők ketten kiosonnak a házból. A lány sietve felvette a cipőjét és a kabátját, jelbeszéddel elmagyarázva Trisnek, hogy ő is tegyen így, és próbálta a lehető legkisebb zajjal kinyitni és becsukni a bejárati ajtót. 

- Uhmm, Ruby, hová megyünk? - kérdezte a fiú halkan. 

- Ne most Tris, nem akarom, hogy az a nő észrevegyen minket. Fogd meg ezt légyszíves - nyomta a fiú kezébe a pezsgősüveget, amit kicsempészett magával a házból. 

- Pszt.

- Miért pisszegsz? - kérdezte Ruby Trist idegesen. 

- Nem én voltam - rázta a fiú a fejét védekezően. Látszott, hogy kellemetlenül érzi magát. Mintha ő is attól félne, hogy valójában mégis ő volt. 

- AKKOR MEG MÉGIS KI PISSZEGETT - suttogta a lány kicsit hangosabban. 

- Én - jött a hang a másik oldaláról. 

- Uramisten, Mark - ismerte fel Ruby a sofőrt. - A frászt hoztad rám. 

De Mark csak nevetett. Mint kiderült, észrevette a vészhelyzetet és észrévétlenül kiparkolt a garázsból az autóval. - Hová vigyem, kisasszony? - kérdezte halkan. Na igen, Mark minden szempontból figyelemreméltó munkaerő volt. Ha Ruby szökni akart, megtalálta és hazaráncigálta, de ha más út nem maradt, hát vele szökött. A lány eltűnődött rajta, hogy vajon mikor esedékes neki legközelebb egy fizetésemelés. Lehet előrébb hozhatná a dátumot. 

Ruby beszállt Mark mellé az anyósülésre, Tris pedig a bekuporodott hátra. Sikerült észrevétlenül elhagyniuk a terepet. 

- Nem hiszem el - sóhajtott a lány, kicsit megkönnyebülve, hogy most már hangosan beszélhet - hogy Maeve-nek pont ma kellett megjelennie. Minden nap közül. 

A visszapillantón át jól látszott, ahogy Tris hátul izeg mozog, mint akinek kérdése van, de nem meri föltenni. Ruby most kivételesen hagyta. Hideg volt az idő, de még nem annyira, hogy egy vastag kabátban fázzon az ember. Ruby a folyóhoz vitette magukat. A parton mindig akadt egy pár szabad pad és nagyon szép kilátás nyílt a hárod hídra, meg a másik partra, ahol a kivilágított művelődési ház állt. 

- Itt tegyél ki - mondta a lány Marknak. A sofőr beleegyezett, de nyilvánvaló volt, hogy nem hagyja őket magukra, hanem majd távolabbról fogja figyelni őket az autóból. 

A lány az egyik padhoz vezette a kabátjába jól bebugyolált Tristant. - Akkor - most, hogy elmúlt a veszély újra jobb kedve lett és elmosolyodott. - Én drága Trisem, szeretném, ha ezt a pezsgőt most te bontanád ki. 

- Igen, Ruby - bólintott a fiú és nekilátott, hogy valahogy megszabadítsa a kupaktól a pezsgősüveget, ami végül azzal végződött, hogy a dugó elszabadult és kilőtte magát a messzeségbe, a pezsgő meg össze-vissza ömlött. Tris első meglepetésében kis híján elejtette az üveget és utána úgy próbált vele a pezsgősugár után szaladni, mintha az üveggel elkaphatná a kiszabadult pezsgőt. 

Ruby nem bírta tovább és kitört belőle a nevetés. Majdnem a könnye is kicsordult, úgy kacagott. - Sajnálom - nyögte ki két hahota között. - Be kell valljam, hogy direkt nem szóltam.