Rossz srác a szomszédból

42

Reggel 7 körül kelhettem a nap besütő sugaraira. Riley még nyugodtan aludt, úgyhogy nem is zargattam. Lesiettem a konyhába, hogy valami reggelit összedobjak magunknak.
– Jó reggelt. – jött mellém anya egy puszit nyomva az arcomra. – Hamar hazajöttetek az este.
– Muszáj volt. Riley nem érezte jól magát, úgyhogy idehoztam. Remélem nem baj.
– Dehogy, hiszen mindig szívesen látjuk a lányt. Menj csak fel, majd én megcsinálom a reggelit nektek. – nézett rám csillogó szemekkel. Nagy mosollyal az arcomon fellépkedtem a lépcsőn. Halkan benyitottam a szobámba, ahol már az ágyon ülve a telefonját babrálta Riley.
– Jó reggelt Zoe. – mondta, ahogy meglátott az ajtóban.
– Szia. Hogy aludtál?
– Egész jól. Köszönöm, hogy itt maradhattam. – felelte, miközben óvatosan kúszott ki a meleg takaró alól. Egy "ugyan" pillantást vetettem felé, majd invitáltam a konyhába, hogy reggelizzen meg. Lebandukoltunk a lépcsőn és egyből az asztalhoz is ültünk, ahol anya már kiterítette elénk a nagy tányér rántottát. Alighogy elkezdtünk reggelizni, a csengőt hallottam meg. Felálltam Riley mellől, aki mit sem törődve vele, folytatta a reggelijét. Egyenesen az ajtóhoz siettem, de ahogy kinyitottam egy ismerős személlyel találtam szembe magam.

– Caleb?
– Szia Zoe. Riley itt van? - mondta megtörten. Láttam rajta, hogy megviselte ez az egész tegnapi. Beengedtem a házba és ő egyből Riley-ra szegezte tekintetét.
– Ő meg mit keres itt? - kérdezte feldúltan, miközben letette a villát a kezéből.
– Beszélni akar veled, amit mondtam neked tegnap is. De én most magatokra hagylak titeket. – vetettem mindkettőjükre egy nyugtató pillantást, majd felmentem a szobámba. Ledobtam magam az ágyra és csak a plafont bámultam. Elkezdtek bevillani emlékek közben: az első versenyünk Noah-val, a csókunk Matt-ék buliján, Jared-del való találkozás, szerelembe esés Noah-val, a költözés, Matt nyomulása, a baleset. Itt lehunytam a szemem, mert kibuggyant volna egy könnycsepp. Jézusom, több hét is eltelt már azóta, de nem tudok a gondolata nélkül élni. Szívemben fájó szorítás lépett fel, ami nem engedett. Kopogás zavart meg, majd Riley lépett be. Gyorsan megtöröltem könnyes szemeimet és felültem az ágyon.

Sikerült megbeszélniük mindent. Caleb tudja, hogy hülyeséget csinált, de azt is, hogy mind az alkohol hatása volt. Meg egyébként is, a csaj dörgölőzött hozzá. A lényeg, hogy bocsánatot kért tőle és minden rendeződött.
– Most el kell mennem, de köszönök mindent. – ölelt meg hosszasan, majd sietett kifelé a házból. Az ablakomból kiszúrtam Cal vörös autóját, ahogyan abba szállt be Riley. Önkéntelenül is mosolyogtam rajtuk egyet, majd erőt vettem magamon és felöltöztem. Leemeltem a slusszkulcsot és a bőrkabátomat és egyből a kocsimhoz siettem. Beindítva azt kiálltam a garázsból és egyből a kedvenc tavam felé vettem az irányt. A reggeli friss szellők még csípték az arcomat, de jól esett. Megálltam a zúzott köveken és hátranyúltam egy energiaitalért. Ismét csak előtörtek az emlékek, hiszen itt talált meg Noah is először.

– Eltűntél tegnap. – ijedten fordultam magam mögé a hang után.
– Baszki Jared. A frászt hozod rám. – tettem a kezem a szívemre, ami majd kiugrott az ijedtségtől.
– Nem akartam. – jött közelebb és leült mellém a Supra motorháztetejére. – De azt hiszem itt az ideje mesélned. Például arról a lila foltról a csuklódon.
Meglepődöttségemben magam elé emeltem az említett testrészt és csak akkor vettem észre igazán, hogy milyen erősen szorított is Matt.
– Jesszus, eddig ezt észre sem vettem.
– Ki tette? – szegezte rám tekintetét.
– Nem fontos. Maradjon az én dolgom. – keresztbe fontam karjaimat magam előtt, így eldugva a kékes színnel behintett karomat. Egy "kérlek" pillantást vetett felém, aminek végül megadtam magam és elmeséltem mindent egytől egyig. Azt is, hogy tegnap Riley miatt tűntem el.

– De a lényeg, hogy jól vagy. – simította meg a vállamat egy pillanatra.
– Ja, igen. – húzódtam el tőle. Nem az érintése volt rossz, hanem egyszerűen ez a tudat, hogy most Noah-val kellene itt lennem és vele ezt megbeszélnem. Ilyenkor jön ki, hogy mennyire is hiányzik az életemből.
– Még mindig van valami, ami nyomja a lelked. – rájött. Pedig annyira próbáltam elfolytani az érzelmeket, hogy ne kerüljön fel témaként soha. De Jared tudja, hiába nem mondta ki.
– Ne beszéljünk erről kérlek. – öleltem át karjaimat, majd tekintetemet leszegezve a földre indultam a kocsiajtó felé. Már éppen indítottam volna, mikor behajolt az ablakon kissé.
– Sajnálom Zoe. De van még valami, amit eredetileg szerettem volna mondani és hátha jobb kedvre tudlak deríteni vele. – halvány mosoly ült a szája szélére közben.
– Éspedig?
– Én is indulok jövő héten. De most nem fogom hagyni magam. – nevette el magát halkan, éppen hogy csak hallottam.
– Mintha eddig hagytál volna. Csak próbálod bebeszélni magadnak, mert túl gáz, hogy egy csaj vert meg. – húztam fel szemöldököm kissé és rajtam is megjelent az a halvány mosoly.
– Igen? Na gyere akkor, bizonyíts újra. – kacsintott rám és beszállt a mostanra hófehér gépbe. Elindultunk és a szokásos kereszteződésnél vártunk a zöld jelzésre. Ismét bedobtam egy 20ast és ő is így tett.

A nyílegyenes úton simán nekem vam nagyobb esélyem. Az ő autóját nem éppen drag versenyekre találták ki. De amit gondoltam, be is jött, hiszen én értem elsőként haza.
– Na jólvan mostmár, te tuti csalsz. – nyomta a kezembe ismét a ropogós húszast. – Nem hagynád egyszer, hogy jó legyen nekem is?
– Én azt hittem te hagysz engem direkt. – gúnyoltam ki az előző gondolataival, majd jót nevettem rajta. – Köszi Jared, mindent. – ezzel kiszálltam a kocsiból, majd az ajtó felé indultam, amire ő csak intett és elhajtott. Elment ezzel az egész napom Jared Jones, majd még vissza fogod ezt fizetni.

Jared mindig Zoe mellett áll mindenben, de vajon mit is érez? Nem tudja Noah-t kiverni a fejéből és emiatt nem tud továbbállni. Mi sül ki ebből? ✨❤️