Nélküled nem megy

16.rész

Újabb hetek teltek el, közeledett az ősz vége, én pedig még mindig nem tértem vissza a régi kerékvágásba. A Davis fiúkkal minden kapcsolatot megszakítottam. Ernest próbált megkeresni párszor, de nem voltam kíváncsi se rá, sem pedig Noahra. Az állításom pedig bebizonyosodott, hogy Sharonnak az ég világon nincs fogalma semmiről. Teljesen abban a hitben él, hogy az anyukája üzletasszony, míg Rebecca is, hogy az apánk üzletember. Pedig ennek a fele sem volt igaz. Vagyis, igazából az volt, de mögötte volt még valami, én pedig szüntelenül próbáltam kideríteni. Ebben pedig David volt a segítségemre. Egyedül őt avattam be a dolgokba, mert féltem, hogy az egyetlen élő szülőmet is el fogom veszíteni. Az ikreket nem is értettem, mert jól tudták, hogy az anyukájuk valami veszélyes dologban van benne, mégsem akarták megakadályozni. Szóval abban is biztos vagyok, hogy bármit is csinál a két család szülője, az ikrek nyakig benne vannak. Én továbbra is hűségesen jártam a pszichológusomhoz, de csak az órát bámultam, hogy utána mehessek apa cégéhez kémkedni. Ez ilyen heti rutinommá vált, David pedig jött velem, és azt mondtuk, hogy elmegyünk ebédelni. Viszont ez közel sem volt valós, ugyanis minden pillanatról képeket készítettünk, és minden gyanús emberről is, akik nem tartoztak a céghez. Voltak helyzetek mikor közel álltunk a lebukáshoz, de olyankor David a fejébe húzta a kapucniját, és úgy tett mintha megcsókolna. Így csak két szerelmes tininek tűntünk, akik megálltak az utcán enyelegni. Viszont voltak nagyon húzós helyzetek, mikor bent a cégnél láttak meg minket, de hála égnek oda is került egy beépített emberem. Marcoval jó maradt a viszonyunk, így megkértem, hogy ha én nem is vagyok ott, legalább figyeljen, és értesítsen ha bármi gyanúsat lát, ugyanis apánál kapott gyakornoki munkát. Apa jobb kezének az asszisztense volt, hiszen ő is ilyen irányban tervezett továbbtanulni. Beccaval rendeződött a viszonyunk mióta nem lógunk Noahval egymás nyakában, és normális testvérekként élünk együtt, de mégis eltávolodtunk. Ő neki Ernest lett a társasága, de Tina elmondta, hogy csak azért, hogy Noah közelébe férkőzzön, míg Sharetől megtudtam, hogy Ernest meg azért van Becca társaságában, hogy kapcsolatba lépjen velem. Noha és én? Nos, a fiú pontosan ugyan úgy néz levegőnek, ahogy a kapcsolatunk elején is. Voltak napok mikor összetört ez a tudat, de erős maradtam, hiszen végig a szemembe bírt hazudni és érzelmi zsarolással rávett, hogy Sahronnak se mondjam el az igazat. Egyáltalán mi volt az igazság? Az információk amiket összegyűjtöttünk, csak arra voltak elegendőek, hogy kizárjunk pár verziót, nem pedig arra, hogy közelebb kerüljünk a megoldáshoz. Az már biztos volt, hogy a szüleink nem Drog dílerek, nem futtatnak senkit, nem bérgyilkosok, és nem sikkasztanak. Tisztán emlékszem még Debohra szavaira:

– Hidd el én is ideges vagyok, tudom, hogy már évek óta próbáljuk lenyomozni, de nem lehetünk türelmetlenek....

Csupán csak ennyi volt, de tudtam, hogy ebben nem valami másik cégről van szó, akik el akarják happolni a terveiket. Azóta is kihallgattam pár telefonbeszélgetést, de semmi érdemlegeset nem tudtam meg. Kivéve múlt héten, amikor is mondtak egy címet ahol tartózkodhatott valaki. Ezért át is rakattam a pszichológushoz az időpontot, mondván nagy szükségem van rá, pedig az igazság az volt, hogy Daviddel el akartunk menni abba az étterembe ahol ott lesz valaki. Szóval már csak egy nap kellett, és talán eljutok a megoldáshoz.

Fáradtan sétáltam ki az utolsó óráról, majd megindultam edzésre, a lányok öltözőjébe. November eleje óta erősítem a lányok csapatát, és azóta két meccsünk volt, amin magas fölénnyel győzedelmeskedtünk. Nagyon jól éreztem magam a párducoknál, egy - két lány kivételével, mindenki kedves volt hozzám, és szerették is a társaságom. Szóval, mint mindig, boldogan sétáltam be az ajtón, ahol már öltöztek páran.

– Sziasztok! — mosolyogtam körbe, majd helyet foglaltam.

– Hali! — hangzott a válasz mindenkitől.