You're my scandal (Larry Stylinson)

Huszonkettedik

Louis

A hetek eredménytelenül telnek. Március közepe van és a tárgyalás még mindig egyhelyben toporog. Nem számít hány tanút hívunk, Styles minden egyes apró siker után újabb és újabb ismeretlent rángat a bíróság elé, hogy azt állítsák láttak minket intim kapcsolatban helyeken, ahol még nem is jártunk és hallottak mocskos szavakat súgni egymásnak, amiket még csak ki sem mondtunk. És képtelenek vagyunk rábizonyítani a zsarolást, az emberei az életük árán is mögötte állnának. A pénznek félelmetes ereje van ma Angliában. De legalább még szabadlábon védekezhetek.

Kezdem elveszíteni az eszem, biztos vagyok benne. Ha nem is lennék, Harry pillantása megerősítene elégszer. Aggódik értem, de fél is. Rettegek, hogy tőlem.

A nyakkendőmet letépve vágódok be a kocsimba, miután végighallgattuk egy két várossal odébb lévő kávézó pincérnőjének vallomását, aki szerint „illetlen pontokon érintettem meg Harry Stylest, miközben korrepetáltam őt". Még csak nem is hallottam a helyről. Utoljára még épp látom, ahogy az apja maga előtt, a könyökénél fogva vezeti le őt a lépcsőkön, ábrázatán az elégedettség gusztustalan vigyorával, mielőtt arcomat a tenyereim közé temetve megadom magam. Hazza még csak velünk sem jöhet Liamhoz, haza kell mennie abba a házba ahol mindent megtesznek, hogy tönkretegyék őt. És nincs semmi, amivel ellenezhetném ezt, csak nézem, ahogy bemászik a fekete Range Roverbe és elhajt előttem. Lenyelem a pánikot, ami fojtogatni készül és a legjobb barátom házához hajtok.

Nem tudok gondolkodni, nem tudok részt venni a csapatmunkában mert minden amit a szemeim előtt látok, az a Göndör. Megőrültem, túl sokat voltam távol tőle és egyszerűen csak kurvára becsavarodtam. Fel sem hívott amióta legutoljára nyilvános helyen mutatkoztunk együtt, mióta megcsókolt a mosdóban és azt kérdezte, minden rendben van-e. Félénk volt, visszahúzódó és csendes, már amennyire Harry eleget tud tenni ezeknek a fogalmaknak, nem csókolt meg, nem húzott az ölébe miközben beszélt és szinte alig jelent meg a gyűléseken is. Tudom, hogy van más dolga is, tudom, hogy érettségizik és azt is tudom, hogy az apja terrorizálja, mégis magamat büntetem amiért eltávolodtunk egymástól. Valahol mélyen érzem, hogy az én hibám, akkor is ha mindenki próbál meggyőzni az ellenkezőjéről.

Az ajtó nyílik és még csak fel sem pattanok izgatottan, ahogy régen tettem, egyszerűen csak addig ülök a kanapén a saját elmémbe zárva, amíg a kipirosodott orcájú, értetlen tekintetű gyönyörűség elém nem guggol és meleg tenyerét óvatosan a térdemre simítva fel nem vonja magára a figyelmemet. Bambán mosolygok az aggódó zöld szemekbe, és ahogy az olyan rég hiányolt szépséges fiú a karjai közé vonva nyom apró puszikat végig az orrom vonalától fel a tincseim közé, úgy érzem végre minden rendben van. Egészen amíg...

- Az apád megunta a játszadozást. Tanúnak idézte Eleanor Caldert – ugrál sajnálkozón a tekinteteink között James. Tudja, hogy elvesztettük. Én is tudom. Csak Harry nem tudja. Talán ezért ő az egyetlen, aki józanésszel szól hozzám, amikor ellep a pánik.

Nem kéne feladnom, nem kéne berezelnem, hiszen ő is csak egy tanú, ugyanúgy mint a többiek. Nem is attól félek amit a lány esetleg elmondhat, hanem a saját reakciómtól. Ha bevall mindent, ha bevallja a beszélgetésünket, ha bevallja az érzéseimet Harry iránt...Mindent elveszítek. Képtelen leszek letagadni, de cserébe kurva romantikus lesz, ahogy a szerelmemet bizonygatva vernek bilincsbe és vezetnek el, hogy soha többé ne láthassam Göndört. És ez csak egy forgatókönyv, a többibe még bele sem gondoltam. Eleanor annyiféleképp tehet tönkre, ahogy neki csak tetszik.

Fel sem fogom, hogy remegek, amíg Hazza aggódó hangja át nem szakítja gondolataim őrült zaját, ismét előttem térdelve, arcomat hatalmas tenyerei közt tartva. Hüvelykujjával törli le finoman az észrevétlenül kibuggyanó könnyeket, és homlokát az enyémnek döntve beszél hozzám olyan halkan, hogy csak én halljam.