Fekete doboz

02. | Repülőtér

- Rogelio már megint mit csinált? - kérdezte édesanyám, amikor belépett a ház ajtaján. Nyúzott volt és fáradt, de erre mindig volt ideje, hogy megkérdezze mi történt a szereplőkkel.

- Elszakította egymástól Florindát és Augustot. - fújtam ki az orromat a sokadik zsebkendővel és megtöröltem a könnytől ázott szememet. - Ahj Paloma, miért ilyen igazságtalan az élet? - öleltem magamhoz a kiskutyám fejét.

- Már fél órája itt pityereg. - köpött be a nagyi.

- Nagymama!

- Most meg mi az? Nem fogom itt ápolgatni a szívedet, amikor titkolsz előlünk valamit. Azt el is felejtheted! - rázta meg a fejét rosszallóan. - A kisasszony nagyon serényen pakolgatott a bőröndjébe befelé.

Csak némán pislogtam magam elé és nem tudtam felfogni, hogy a nagyi bemártott. A képernyőt néztem szótlanul és a sampont eladósító reklámot tanulmányoztam, amit már vagy századjára láttam és ráadásul még rühelltem is, annyiszor leadták már. Sőt, talán még kívülről is tudtam a szövegét.

- Nuria Reina Santiago! Mégis mit jelentsen ez? - ajaj, ha a mama a teljes nevemen hívott, akkor az nem jelentett sok jót, pláne azért, mert ilyenkor mindig mérges volt a hangja is.

Kínosan vigyorogva néztem rá hátra. Sötétbarna, már inkább feketére hajazó koronáját - amit egyébként tőle örököltem, ellenben a barna szemszínemet, amit a papától - , copfban viselte a feje tetején. Kék kosztümruhája pedig enyhén meg volt gyűrődve. Dajkaként dolgozott a közeli óvodában már lassan tíz éve.

- Nem olyan kaotikus a helyzet, mint hiszed! Igazából ez egy nagy lehetőség, de nem szerettem volna elmondani, amíg nincs mindenki itthon. Hogyha a nagyi mostmár lelőtte a meglepetés erejét, akkor elmondom. Señor Arenas engem küld ki képviselni az egyik megbeszélésére Máltára. Hát nem szuper? - ujjongtam.

- De hát az Észak - Amerikában van. - vakarta a tarkóját gondolkodva a nagymamám.

- Nem, az európai Máltáról van szó. Elhiszitek ezt? Elmegyek Európába!

- Hogy micsoda? - kapaszkodott meg édesanyám a falban. - Egyáltalán miből mennél? Hány napra és mikor? Mi lesz addig Palomával? És mi lesz velünk? Hogyan fogunk mi boldogulni nélküled? - kezdett el hadonászni a kezeivel.

- Ne aggódj mama! Az igazgató mindent elintéz, úgyhogy a pénz miatt nem kell aggódnod. Azt mondta péntek reggel kell indulnom a 9:20 perckor induló járattal és vasárnap reggelre érkezem meg, de a megbeszélés csak hétfőn lesz. Addig szabad programom lenne. Palomát pedig etetnétek addig és foglalkoznátok vele. Csak hat napról lenne szó, az nincs is egy hét! Ráadásul ez nagy előre lépés lenne a munkám szempontjából is.

- Angelito angelito cielito valamiért nagyon rossz előérzetem van ezzel az egésszel kapcsolatban. Biztosan szeretnéd te ezt elvállalni? - söpört ki egy tincset a szememből, ami bele ragadt a sok sírás miatt. Általában erről szóltak a szappanopera nézéseim.

- Még sosem voltam ennyire biztos semmiben.

{...}

A férfi megtörölte izzadságtól ázott homlokát és szemöldökráncolva meredt a lapokra. Sajnos a víz miatt nem tudták megmenteni az összes oldalt, így volt olyan is, amelyik olvashatatlanná vált, mint az elkövetkezendő is.

- Nos. - szólalt meg rekedtes hangon. - Úgy tűnik sosem tudjuk már meg mi volt erre az oldalra írva, de haladjunk is tovább. A lány, azaz Nuria végül biztosan rá tudta venni az édesanyját, hogy engedje el, hiszen akkor most nem lennénk itt. Ha nem bánja, akkor ugornék előre pár napot.